Moha olvasónaplója

Andreas Schulze – Andreas Pasda: In Vitro Veritas

Mozaik - Abrafax 0.

2018. szeptember 02. - Mohácsi Zoltán

abrafax_in_vitro_veritas.jpgIn vitro veritas ennek a Mozaik-könyvnek a címe. Szójáték. Mert ugye eredetileg így fest: in vino veritas, vagyis borban az igazság. Az in vitro kifejezést a tudomány használja olyan kísérletek jelölésére, amelyekben a kísérleti folyamat in vitro, vagyis az üvegben, nem élő szervezetekben zajlik, hanem kémcsőben, Petri-csészében. Jobbára sejtbiológiával kapcsolatban szokták használni. Namost, a kettő együtt, ugye, azt jelenti, hogy hogy az üvegben végzett kísérletekben az igazság. Úgy tűnik, az eredeti német könyvnek is ez volt a címe. Frappáns, de szerintem nagyjából a kutya sem érti. Különösen a Mozaik célközönsége nem. Egyfelől mert a latin, mint olyan, ugyan kinek smakkol ma már, másfelől mert a gyerekek biztosan nem értik. S bár van lehetőségük utánanézni, úgysem fognak.

A jelen könyv egyfajta pilot a Mozaik-tengerben. A képregény-folyam nagyon sokadik évében jelent meg, ráadásul egy olyan időszakban, amikor Magyarországon időlegesen nem is adták ki a füzeteket. Vagyis lóg a levegőben. Aztán meg mégsem, mert magyarázatot ad arra, a három manó, Abrax, Brabax és Califax miért nem öregszik. Mondjuk engem már gyerekkoromban is inkább az érdekelt, de még a Digedag-sorozattal kapcsolatban, hogy ki a csuda ez a három figura, micsodák is, és miért nem csodálkozik senki, amikor kapcsolatba kerül velük, illetve miért nem nézik azonnal gyerekeknek őket? Nem találtam választ ezekre a kérdésekre. Abrafaxékkal kapcsolatban sem. Ami választalanság persze nem csüggesztett el szemernyit sem, továbbra is szerettem a Mozaik történeteit. És soha nem tudtam magamnak megmagyarázni, miért is szeretem őket? Volt izgalmasabb képregény: Rahan, Dr. Justice vagy Okada. Volt intelligensebb: gyakorlatilag az összes magyar, Füleses képregény. Volt mulatságosabb: Pif. De a Mozaik mégis mindig ott volt a toppon. 
(Akkor is, ha számomra az igazi mozaik az a Digedagos Mozaik.)

Akkor a lényeg a hosszú bevezető után. Jó ez a kis könyvecske, akkor is, ha kb. egyharmadát a Mozaik, illetve az Abrafaxok történetének a bemutatása teszi ki, nem pedig a címadó történet. Ami nem túl nagy durranás. Brabax kísérletezik, és egy sikerül egy olyan technológiát kifejlesztenie, amellyel a növények sokkal gyorsabban nőnek. A vele kísérleteket folytató prof megpróbálja rávenni, hogy adják el a techológiát, de Brabax bizonytalan, s a bizonytalansága miatt GMO-ellenes. De a prof és bűntársa nem hagyják ezt ennyiben, bekövetkezik a konfliktus és a baleset ((SPOILER: aminek következtében mindhárom manó szervezetébe bekerül az öregítő anyag. S útnak indulnak, mert Brabax, természetesen tudja a megoldást. Közben rohamosan öregszenek. Roppant mókásak az öreg Abrafaxok fizimiskái.))

Mondjuk az 1976-ban megjelent első Abrafaxos képregény mind időben, mind térben eltér attól, mint ahol ez könyv végetér. Vagyis pilot-nak, hm, nem is tudom.

De mégis jó volt olvasni, nézegetni, s még a megújult technológiájú és stílusvilágú rajzok is tetszettek.

 

Ratius, Budapest, 2008, ISBN: 9789639791169 · Fordította: Viszocsánszki MihályNagy János
4,5/5
(2018)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5114217749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.