Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Táncsics Mihály: Sajtószabadságról nézetei egy rabnak

2018. július 30. - Mohácsi Zoltán

tancsis_a_sajtoszabadsagrol.jpgVoltaképpen a könyvből vett idézetek mindent elmondanak a bárhol, bármikor, bármilyen indokkal létrehozott, fenntartott, indokolt szólásszabadság-megvonásról. 

A vékony kis könyvecske summázata: 
1. Mindenkit megillet a szólásszabadság, s annak megvonása soha, semmivel nem indokolható meg jogosan. 
2. Aki megvonja mástól a szólásszabadság jogát, az olyan jogokat vindikál magának, amelyekkel ember soha nem rendelkezhet: a „felsőbbrendűség” jogát.

A döbbenet az, hogy a cenzúrát jobbára a diktatórákhoz kötjük, holott manapság is vn cenzúra ezerrel, gondoljunk például a holkauszt-törvényre! Ha nem így lenne, nem kellett volna Paul B. Coleman-nak Cenzúrázva címmel könyvet írni. Amiben elmondja, hogy voltaképpen most is fortélyos félelem igazgaz a demokrácia, a szabadság és a liberalizmus leple alatt. A fenti könyvhöz írt értékelésem már nem olvasható ott, ahová eredetileg írtam... 

5/5

(2013)

Magvető, Budapest, 1984, ISBN: 9631401243

Ha egyébként hatalmatokban van, semmisítsetek meg minden tévedést, hogy e pillanattúl fogva csak a tiszta igazságot lássuk, s megköszönjük nektek. (69.)

 

A józan ész szerint egyik ember csak úgy teremtménye Istennek, mint a másik. Egyik a másik fölött elsőbbséggel nem bír, mert az Isten csak egy embert teremtett; milyenné alkotá az elsőt, olyan a többi mind, ki tőle származott. Míg tehát valaki azt be nem bizonyítja, hogy egyiknek több szabadságot kölcsönzött Isten, mint a másiknak, addig amellett maradok, hogy az emberek egyenlő szabadsággal bírnak.

Eszerint azt mondja a józan ész, hogy az ember minden tőle kigondolt és kigondolható módon közlekedhetik, beszélhet, írhat, gondolatit, véleményét, meggyőződését közzéteheti, mert nincs más nagyobb jogokkal a természettől ellátott ember, ki őt akadályozhatná. Vagy ha van, bizonyítsa be, mikor, kitől kapta; mutassa elő az oklevelet, mely Istentűl van nekiadva, de azt is bizonyítsa meg, hogy az Istentűl van. (34–35.)

 

De kérdezzük, józan ész-e az, midőn valaki mondja; neked nem szabad beszélned, vagy csak úgy szabad beszélned, mint én akarom. Az igazi józan ész azt mondja: hogy az ily kívánat bolond kívánat, tehát nem józan ész súgja. (34.)

 

Hogy a vélemény, mit nemcsak a cenzor, hanem sok más is rossznak tart, valóban rossz-e, nem tudhatni meg; csak akkor volna az rossz, ha a társaságnak minden értelmes tagjai annak tartanák; de igazán véve a vélemény nem is lehet magában rossz, mert még nem ártott senkinek, mivel nem volt közölve; sőt közölve sem olyan az, mint valami méreg; mert ez azonnal megöli azt, ki beveszi, de a véleményt ha beveszi is valaki, azért semmi baja sincs. (32.)

 

Lehet-e mégis eset, hol a cenzúra üdvös? Az én eszem nem képes olyat gondolni, tehát erről nincs mit szólnom. (31.)

 

„Minden státus – mond Hertzbert*, II. Fridrik minisztere –, melynek tettei bölcsességen, erőn és jogosságon alapulnak, nyilvánosság által mindenkor nyer; nyilvánosság csak azoknak veszedelmes, kik homályos és alattomos utakon járnak.” (30.)

 

Egy névtelen, következő című munkájában: „Über Pressfreiheit und deren Gränzen zur Beherzigung für Regenten, Censoren, und Schriftsteller” mondja: „Az embernek szabadsága van minden fölött ítéletét kimondani, mi a természetben van. Ezen szabadság nélkül minden inkább volna az ember, csak ember nem. A felvilágosodás boldogság, de felvilágosodhatni-e a gondolatoknak szabad közlése nélkül? A felvilágosodásra ezek kívántatnak meg. 1. hogy az ember maga gondolkodjék. 2. hogy az ember eszét maga használja. 3. hogy az ember mindenütt a maga szemeivel lásson. – Azon igazság, mit az ember maga ismer annak, a) erősebb, b) biztosabb, c) tartósabb, d) megszeretteti az igazságot. (27.)

 

Nem, nem, a kormányoknak nem az a célja, hogy cenzúra által a vallást, a moralitást oltalmazzák, hanem hogy a nép fel ne világosodhassék, hogy vele baromként bánhassanak. (24.)

 

A cenzúra nem egyes embert öl, hanem az egész emberiség lelkét öli, legalább szándékozik ölni, de testileg is milliókat öl; mert ki képes fölszámlálni, hány ember lett a cenzúra által elnyomott jog és szabadság nélkül nyomor áldozatja?! (23.)

 

Vegyünk egy embert, fiatal embert, azaz gyermeket. Ennek az Isten minden földi lényektűl megkülönböztetőleg jogot és szabadságot adott. Ha tehát e gyermek azzá fejlődjék ki, mivé kell, mire a természet rendelé, joga és szabadsága el nem vonathatik tőle. Vagy ha nagyobb erő mégis elvonja, a gyermek sohasem leszen azon férfiúvá, mivé természeti joga- és szabadságával bírva fejlődött volna; éppen úgy elsatnyul, elhitványul s elvész, mint a növény a neki szükséges meleg vagy nedv nélkül. Így van ez egész népekkel. Ha a népnek természeti joga és szabadsága meg nincs, akármint mesterkélünk rajta, sohasem lesz, nem lehet azzá, mivé lennie kell vala. Ha legkényelmesebb fogházakat építünk neki, ha legüdvösb büntetőtörvényt alkotunk számára, ha selyembe és bíborba öltöztetjük, ha minden tudományt tölcsérrel fejébe öntünk, szóval akármit teszünk vele, rabszolgacsorda lesz. (12.)

 

Ti, kik cenzúra által csak azt akarjátok megakadályozni, hogy az ember írva ne árthasson senkinek, legyetek következetesek, és mindent akadályozzatok. Hogy az ember könyvével árthat némelyeknek, az tagadhatatlan, de másoknak megint használ; így van ez az egész természetben, mint néhány példában fölebb érintém. Az ember kezével nemcsak úgy árthat, ha könyvet ír, hanem úgy is, ha valakit meglő, megcsonkít, megver, más tulajdonát elveszi sat. Tehát gyökerénél kell az orvoslást kezdeni, azaz kezét kell az embernek elvágni, akkor aztán bizonyos, hogy nem árthat. Az ember meglát valamit, neki megtetszik, s elveszi; tehát szemét ki kell vájni, hogy semmi olyast meg ne lásson, mit elvinni kedve kerekednék. Továbbá az ember egy helyen szobájában maradva nem árthatna a szobáján kívül levőknek, de ő nem marad otthon, hanem elkimegy, s többnyire úgy árt; hogy az ne történhessék, lábait vagy kötözzétek meg, vagy vágjátok el, ekkor nem árthat lábával.

Nem tudtok alaposan gondolkodni s cselekedni. Ne akkor tiltsátok meg a gyümölcsöt, mikor már érett s talán némelyek ettek is belőle, hanem a fát gyökerestűl vágjátok ki, mielőtt még virágzott volna. Így ne a könyveket akadályozzátok, mert minden gátolás mellett néha mégis a szerintetek legveszedelmesebb, legkárosabb könyvet olvassák, hanem eszközöljétek, hogy senki még olvasni se tudjon. Így bizonyosan nem ír senki ellenetek. (67.)

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr4814149597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása