Szintén könyvmegállós példány. Amikor beleolvastam, akkor kapcsoltam, hogy én ezt már egyszer, tán a dinoszauruszok idejében, de legkésőbb a teremtéskor, valahol egy messzi-messzi galaxisban már olvastam.

Most meg újra. 

Jót szórakoztam. Nem tudom másképpen mondani, bár félreérthető, de egy olyan kis igazi retro ifjúsági regény, a coclista korszak ifiregényeinek megfelelőn (persze, még háborús visszaemlékezés is van benne, de nem tolakodó, sőt!), csak semmi szex, kérem, annyira nem vagyunk kamaszok, kérem (én ebben a koromban már voltam annyira kamasz, bebebe!), de van szerelem, a coclista erkölcsnek persze izíg-vérig (oppárdon, vér egy szál sem, sehol, naná, hogy ohne defloráció!) megfelelő, még kézfogás se nagyon…

Amikor Padisák Mihály Éljen a száműzetésé-t olvastam (azt is a dinók, a teremtés korában, egy messzi-messzi galaxisban), akkor azt egy szem csókleírást annyira, de annyira dobogó szívvel olvastam, hogy csak na! És persze, hogy többször. 

S persze ebben a könyvben van tanulság is. Ha akarom, coclista, de nem akarom, hogy az legyen. Mert ez a tanulság jó tanulság. Csak icipicit szájbarágós. De szerencsére nem annyira, hogy fájjon!

Jót szórakoztam, jót nosztalgiáztam, jó volt olvasni.

3,5/5

(2013)