Moha olvasónaplója

Patrick Modiano: Catherine Certitude

2018. augusztus 14. - Mohácsi Zoltán

modiano_catherine_certutude.jpgA Móra Kiadó remekelt a kötettel. Meg nem is.

Először is esztétikailag: keményborítós, színes kiadás, jól megválasztott betípussal, -mérettel. Jó kézbe venni, komolyan. S persze ebben hatalmas, de hatalmas, de hatalmas szerepe a zseniális grafikusnak, Sempé-nek: mindent visz. 

Az egyedüli, ami visszás érzést hagyott bennem, bár reklámnak megfelel, de azért erősen félrevezető, a kis matrica a könyvön: Irodalmi Nobel-díj, 2014. Mert Modiano kapott Nobel-díjat, ez kétségtelen, de a Catherine-nek ehhoz nem sok köze volt. A Nobel-díjat a szokásos miatt kapta (mi másért?): A Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint a Modianót az emlékezés művészetéért tüntették ki, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait.*

Másodsorban (és ez lenne igazából az elsősorban) a tartalommal remekelt Modiano és a kiadó. Vagyis, hát… 

Szóval a szöveg egy nagyon jó szöveg. Miközben kétségem és fenntartásom van vele szemben. 

Jó a szöveg: mert végre nem mai-csilivili, celeb-gimi, varázslat, ingyombingyom a téma, hanem egy mindennapi kislány, ki- és bevándorolt családdal (ahogy kiderül, esélyesen grúzok) párizsi mindennapjai a seftelős, csetlő-botló, de szerető apukával, a következő kivándolásig. Voltaképpen a könyvnek nincsen története. Egy pillanatnyi impresszió (balett) által kiváltott emlékfoszlányok sora. Tömören, velősen. Szerethetőn, pasztellben, nagyon élvezhetősen. 

Csak éppen nem tudom, melyik korosztálynak. Mert igaz, hogy végre egy irodalmi szöveg a gyerekek kezében, igaz, hogy végre nem erőltetett jópofisággal és eksönökkel akarja őket megnyerni ez a szöveg, ez az irodalmi szöveg, de azért… Pár lényegi kérdés a könyvet letéve azonnal felmerül: miről is szól voltaképpen, honnan ment hová és miért, valalmint kinek íródott egyáltalán ez a laza emlékfoszlány-sor?

Mert hamar belátható, hogy a Szovjetúnióból kivándorolt/menekült/szökött grúz család párizsi beilleszkedése, élni próbálása nem éppen mai, feszegető probléma (hagyjuk a migránsokat, az egészen más tészta!), s különösen a gyerekek számára nem az.

A legfőbb értéke a könyvnek a Catherine és az édesapja közötti plasztikusan, líraian megformált szeretet, ami viszont sajnálatos módon lóg a levegőben.

Regény kellett volna ebből, hosszabb, vaskosabb, átgondoltabb. Kár érte. Nagy kár,

* http://konyves.blog.hu/2014/10/09/_kapta_a_nobel-dijat

3/5

(2015)

Móra, Budapest, 2015, ISBN: 9789631198911 · Fordította: Pacskovszky ZsoltLackfi János · Illusztrálta: Jean-Jacques Sempé

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1614179669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.