Moha olvasónaplója

Szemes Zsuzsa: Kanca Hotel

2018. szeptember 01. - Mohácsi Zoltán

szemes_zsuzsa_kanca_hotel.jpgA vékonyka könyvet a csillaghegyi könyvmegállóban leltem tegnap. Tetszett a címe, a borítója és a RaRe sorozat jellemző, egymondatos ismertetője: 
„– És a férjed? 
– Az is van nekem, hé! Nem vagyok ám olyan nagy kurva! Csak hát Vácon van…”

Szemes Zsuzsáról alig találtam valami adatot. Három könyve jelent meg, a jelenlegi, A hallgatag mélyből és a Boldogsziget. Az első könyve fülszövege mondja: 1950-ben született Túrkevén, s itt végezte az általános iskolát is. 1967-ben került Csepelre, ahol 1974-ben szakmunkásvizsgát tett. 1979-ben szerzett diplomát a tanárképző főiskolán. És nagyjából ennyi.

A Kanca Hotel négy novellát tartalmaz. Az első, a Magzatvíz egy parasztcsalád gyermekének a megszületéséről szól, a vidéki éra kegyetlenségéről, segítőkészségéről, az arcba mondott őszinteségről, a pragmatizmusról és arról, hogy szív nélkül ez mennyire gyilkos lehet. Mintha Móriczot olvasnék. Nem kopintottat, igazit. Szemes számára ez a móriczi stílus nem célszerű plágium, hanem egyetlen járható út. Nem tudtam, milyen lehet a folytatás.

Hát a folytatás, az a baj, félreérthető lehetek, meg elijesztő, pedig Isten látja a lelkem, sokkal inkább kedvet akarnék csinálni a Kanca Hotel-hez, olyan, mintha valami hetvenes évekbeli szociológiába oltanánk valami keserédes szatírát. Mondjuk ha filmben gondolkodunk, akkor az valahogy úgy, hogy az Adj király katonát! összeturmixolni az Egészséges erotiká-val és az Árvácská-val. Hm. Az árgyílus kismadár egy tizenhatéves lány első munkahelyéről, egy csirketelep életéről szól. Annyira nem érdekfeszítő, ugye? Pedig nagyon jókat röhögtem rajta, s még gondolkodni is engedett, a tartás, a méltóság és a pragmatikus túlélés viszonylatában.

Az utolsó két írás, a Boleró és a Kanca Hotel a leginkább szociológiai. De míg az előbbi a nem várt gyerek naiv, elhitetett szerelem duplikált fájdalmával, a művi vetélés kényszerének zilált agyú fájdalmával rádöbbent és riaszt, addig az utóbbi egy női munkásszállón élő, cigány asszonyok közé keveredett magyar lány néhány életpillanata. Amíg az első novella durva és szép, addig a második mulatságos és elgondolkodtató, míg ez az utolsó a legszociológusabb. S mindegyik mosolygós realaistán trágár (ami a szerző fotóját nézve a borítón, mintha Katika kuksizna ránk a murisan nagy szemüvege mögül a bérosztályról, valahogy antagonisztikus, és ettől még izgalmasabb az egész). S a „legszociológusabb” szóval egyéltalán nem az unalmat, hanem a realitást akarom hangsúlyozni. A novellácska a cigány lét összetartásáról, mocskáról és agresszivitásáról beszél. Arról, hogy köztük, velük élni kintről benézve gyomorforgató, de biztonságot ad, és végül az ember hamar beletanul, ráérez az… (ide az ízére szó nem a legmegfelelőbb, mert például a közös étkezés leírásánál, bár nem vagyok érzékeny, de fordult egyet a gyomrom*) …indulatok kiengedésének a lehetőségére.

Szóval Szemes Zsuzsát olvasni, legalábbis ezt a kötete, jó. Nem vált meg világot, nem mond ki sorsformáló igazságokat, de szemmel láthatón realista, de a realizmusa nem jelent akadályt abban, hogy szeresse a hőseit, és ganéközelben is meglássa, megmutassa azt, amin nevetni lehet. Miközben az egész, ahogy lenni szokott, persze, sírnivaló.

* Azt mondja az egyik, rendszeres buszos állomásom biztonsági őre, Ákos, hogy ő azért nem fog kezet, mert megfigyelte, hogy még a nagy bevásárlóközpontok mellékhelyiség látogatói sem mosnak a szükségleteik elvégzése után kezet. Azt állította, hogy olyan 70-30 az arány a kézmosók javára. Mivel a munkám végett volt alkalmam röpke megfigyeléseket végezni, alátámasztom, ránézésre való társadalmi szinttől független és reális arány, amit Ákos állított. Elképesztő, nem? Namost, ehhez képest a cigányok között, puszta kézzel evett pörkölt nem is annyira visszataszító.

 

Magvető, Budapest, 1987, ISBN: 9631409554
4/5
(2018)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr8314216103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Frederick2 2020.04.29. 11:02:14

Én ma fejeztem be Szemes Zsuzsától a "Boldogsziget" c. kötetét. Négy kisregény, amely szorosan kapcsolódik egymáshoz. Igazából négy kisregény alkot egy regényt. Azt nem mondom, hogy a legjobb realista mű az eddig olvasottak közül, de azért még így is olvastatta magát, és kimozdított a komfortzónámból. Szemes Zsuzsa mintha ebben a kötetében vegyítené egymással Móricz Zsigmond és Fekete István írói stílusát. Bemutatja a vidéki élet minden fényét és árnyát, mint Móricz; bár itt azért realizmusában érződik némi romantika is (pl. táltos ló, táltos asszony, táltos gyermek, Aranycsúszó, Boldogsziget, lidérc). A történetben az állatok is ugyanúgy jelentős szerepet töltenek be, mint az emberek, mint Feketénél. A nézőpontok váltakoznak; hol az emberi főszereplők, hol az emberi mellékszereplők, hol egy-egy állat (kutya, ló, tehén, kacsa, patkány) szemszögéből látjuk az eseményeket. Sajnálatosan a nézőpont-váltás nem mindig igényes (pl. a kacsa nézőpontja). Vannak hibái, de mégis egy szerethető olvasmány. Erénye, hogy mindenféle politikai korrektség, jobboldali és baloldali politikai romantika nélkül ábrázolja a vidéki cigány és magyar embereket életét. Az egész regényt pedig áthatja az emberi humánum.

Vagyis ajánlom olvasásra a "Boldogsziget"-et. Sajnos a szerzőnő két másik könyvéhez nem volt még szerencsém. Valamikor pótolnom kell majd azokat is. Felkeltették az érdeklődésemet.

"Szóval Szemes Zsuzsát olvasni, legalábbis ezt a kötetét, jó. Nem vált meg világot, nem mond ki sorsformáló igazságokat, de szemmel láthatón realista, de a realizmusa nem jelent akadályt abban, hogy szeresse a hőseit, és ganéközelben is meglássa, megmutassa azt, amin nevetni lehet. Miközben az egész, ahogy lenni szokott, persze, sírnivaló."

Igen, ezt az érzést megadja a "Boldogsziget" is.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.04.29. 17:22:38

@Frederick2:
Köszönöm szépen a részletes ajánlót a hozzászólásodban! Örülök annak, hogy Szemes Zsuzsával kapcsolatban megerősítést nyert a véleményem, és annak is, hogy nem két mondattal intézted el a te véleményedet! Ezek szerint nem csak egyszer sikerült jó könyvet írnia a hölgynek.