Moha olvasónaplója

Hannes Hegen: Digedag nyomában

Digedag 14.

2018. szeptember 05. - Mohácsi Zoltán

mozaik_digedag_14_digedag_megkerul.jpgIn medias res. Mivel a Mozaik Magyarországon igen hektikusan jelet meg, s mivel a Mozaik-könyvek vagy nem vagy piszok drágán beszerezhetők, illetve a FSZEK-ben sincsen meg mindegyik, s mivel a történetek összefüggők, s legalább öt-tíz könyv egy adott sztori-szekció, azt kell mondanom, hogy nem mindig áll össze a kép, mikor vagyunk hol, kivel és miért. 
Ez a hátrány. 
Az előny meg az, hogy azért egy-egy könyv százötven oldal, vagyis viszonylag komplex képet kapunk a történésről.

A polcon előttem ott sorakozik öt irattartó-papucsban tengernyi, de nem hiánytalan sorozatú Mozaik-újság, meg egy-két Mozaik-könyv. Van Irgum-Burgum-lovagos Mozaikom is, de nem ez, amit itten értékelgetek. Elővettem a füzeteket, és most jöttem rá, mi volt már anno is a bajom, amikor véget ért Digedagék vadnyugati kalandja. (Én ezt egyszerűen imádtam. A többit csak szeretem.) Azt lezáró füzet után, az 1975/6-7. szám belepottyant egy törökös-sztoriba, hogy aztán az 1975/8. számban kezdetét vegye az Irgum-Burgum lovagos sor. Csakhogy annak is nem az eleje, hanem a közepe. Az eleje az valahol ott lehet, mint ez a könyv, mert itt legalább az megvan, hogyan lesz Dig és Dag apródja Bendegúznak. Hogy Digedag hogyan került Rómába, ahogyan az ottani kalandjait a 14. kötet meséli, rejtély. De aztán a magyarul megjelent füzetekben Irgum-Burgum Bendegúz kalandjai nem érnek véget, mert az 1976/1. füzetet követőben már nem Digedagék, hanem az Abrafax-ok szerepelnek. Szóval van itt káosz, kérem szépen. 
S lám ez is egy indok, hogy be kellene szerezni a magyarul megjelent könyveket, tán akkor teljes lenne a kép.

Szóval. Ebben a kötetben Digedgék megismerkednek Irgum-Burgum Bendegúzzal, és valami elhamarkodott indokból, csak mert Bendegúz is, ők is más-más okból ugyan, de Keletre akarnak menni, az apródjaik lesznek. Bendegúz nemes és hőslelkű, de végtelenül balfácán, diktatórikus hajlamú, szigorú, de igazságtalan és meggondolatlan lovag. Piszkosul idegesítő, de mégis kedveljük. Képességei és jelleme miatt adott, hogy mindig van zűrbe-bajba kavarodik, naná. 
Ahogy a rukkolás értékeléseknél van: semmi szédítő magasság, semmi rémisztő mélység. Mozaik tehát jó. Nem lenyűgöző, de roppan szórakoztató, mosolyogtató.

Azt viszont fel nem foghatom, miféle tipográfiai megokolásból szedte a kiadó kurzívval a teljes szöveget? A betűméret, bár ez indokolt, elég apró, de azáltal, hogy az apróbetűs szöveg dőlt, vajon az olvasást akarták nehezíteni? S a dologra rátesz lapáttal, hogy jó minőségű, fényes papírra nyomtatták a történetet. Vagyis fényes papíron apró dőltbetűs szöveg. Annyira nem gondolták át. Kár érte.

 

Ratius, Budapest, 2009, ISBN: 9789639791176 · Fordította: Viszocsánszki MihályNagy János
4,5/5
(2018)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr4114223513

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.