Szubjektív olvasónapló a XXI. század elejéről

Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Donászy Kálmán: A Borkman-villa titka

Amit megszépített az idő avagy egy naiv ifjúsági sci-fi

2019. augusztus 26. - Mohácsi Zoltán

Refrén: ismét Könyvmegálló, ezúttal a Rákos úti rendelőben levő. Hatalmas örömmel kaptam le a polcról, mert bár az égvilágon semmire sem emlékeztem belőle, annyi megmaradt, hogy kiskamasz koromban nagyon szerettem. Nagyjából azonnal bele is fogtam, amint a munkám engedte. Kezdetben hatalmas elánnal haladtam, majd belassultam. 

Donászy Kálmánról igazából semmi információt nem találtam. Volt ez a könyve, meg egy hangjátéka, amire véletlenül bukkantam a YouTube-on. Meg még annyi, hogy A Borkman-villa titká-t e-book-ban is áulják

Úgy fest, vannak könyvek, amelyek időtlenek, mert nem tesznek nekik rosszat a múló évek, és fittyet hánynak az olvasóik személyiségének a változására is. Aztán vannak könyvek, amelyek annyira valami eseményhez, pillanathoz, személyhez kötődnek, hogy ezért maradnak kedvesek, bármelyik korunkban. Aztán vannak könyvek, amelyek valamikor, valamiért nagyon bejövősek voltak, de ahogy elmúlt felettünk ez meg az, újraolvasva egyre inkább összevonjuk a szemöldökünket, hogy vajon mi a fenét ettünk ezen egykoron. 

donaszy_a_borkman_villa_titka.jpgNekiestem a Borkman-villának, és faltam. Előbb jó ízűen, nagykanállal, majd eltelve lassabban, áttérve a mokkáskanálra. Pedig mennyiségileg nem egy vaszisztdasz, kétszáznegyven oldal. És még csak lövésem sincsen, vajon, micsudát ehettem rajta úgy negyvenpárévvel ezelőtt. Igaz, miért kellene mindent megérteni, még nőkkel is van így az ember, ugye, miért pont könyveknél tudná. 

A Borkman-villa titka sci-fi. Ifjjúsági sci-fi. Nem csupán abban az értelemben, hogy a Móra Ferenc Kiadó adta ki. De persze ez azért pozicionálja valamelyest a könyvet. Amikor kézbe vettem, azonnal az volt a benyomásom, hogy itt valami tévedés történt. A mérete, a papírja, az egész dizájn ordított azért, hogy a kötet a Delfin Könyveknek sorozatába kellene tartoznia. De tök simán. (Neki is álltam, hogy összehozok egy Delfin Könyves borító-verziót, de emiatt a PhotoShop-ot nem akartam feltenni, az Artweaver meg legyőzött: több rétegen belül képtelen voltam egy adott layer képét pozicionálni; biztosan pofon egyszerű a megoldás, de feladtam, pedig úgy nagyon egyértelmű lenne, mire gondolok.) 

Ám ahogy haladtam a könyvben, egyre inkább lett egyre inkább úgy gondoltam, nagyon kemény leszek, hogy nagyon egyszerű indoka van, miért nem fért bele a sorozatba: a minősége miatt. Pedig a Delfin Könyveknek sem volt minden kötete telitalálat. Na, mielőtt folytatom, ezt mondom, mert mikor máskor és miért máskor mondanám el? Nyugodtan átugorhatod, mert szorosan nincsen köze a Donászy-kötethez, de ne tedd, mert szerintem ez az értékelésem legjobb része! 

donaszy_a_borkman_villa_titka_orszaguton.jpgDELFIN-INTERMEZZO

Apuék könyvespolcán viszonylag sok könyv volt. Amikor, elég hamar, rádöbbentem, hogy persze, azok felnőtt könyvek, de ugyan én miért ne szemezgethetnék belőlük, ha úgy adódik, akkor elég sűrűn ácsorogtam a csúszkás vitrines üvegek, meg a három másik szekrénypolc előtt. (Egek, ezt képzeld el! Tűzpiros, lakkosan fénylő szekrénysor volt [megvan?] és ehhez Anyu és Apu vett két spenótzöld heverőt [ha feléledtél, olvass tovább, több ilyen sokk nem lesz, ígérem.) No, azok között a könyvek között találtam egy fura logóval ellátott könyvecskét. Rá nem jöttem volna, hogy delfint látok, csak rá volt írva. Nézd csak a képet, így festett! Megmagyarázhatatlan indokból beleszerettem a sorozatba. Akkor is, ha konkrétan ez a kötet nem fogott meg.

(Mondom én, hogy van valami titokzatos összefüggés a női nem és a könyvek között. Megvan az a jelenet, a Kill Bill-ből, amikor Kill Bill igazságszérumot ad az Uma Thurman által játszott szereplőnek, és megkérdezi tőle: „Miért csaltál meg? ” Mire a nő, mondom, az igazságszérum hatása alatt sírva mondja: „Nem tudom...!” Na, az milyen, hogy volt, amikor tőlem is kérdezte valakiről szerelmetesfeleségtársam, hogy „Voltaképpen mit vártál a kapcsolattól?”, és nagyjából, zokogás nélkül is ugyanazt válaszoltam, mint a Thurman formálta alak?) 

Amikor megtudtam, hogy léteznek olyan helyek, hogy antikváriumok. („Papa, milyen jó lenne már, ha lenne olyan hely, ahol mások használt könyveit lehetne megvenni, mert akkor nem csak azokat a könyveket, lehetne beszerezni, amiket mostanában kiadnak, hanem régieket is!”, „De Zotyikám, van ilyen bolt sok helyen: antikváriumnak hívják.”, „Antikakvárium?”, „Antikvárium!”) Ha nem is összes pénzemet, de majdnem mindet innentől antikváriumokban hagytam. (Kivéve, amikor könyvesboltban, főleg, ha új Delfin Könyv jelent meg.) Micsoda, de micsoda egy élmény volt szép lassan levadászni az összes hiányzó kötetet! Micsoda szívdobogás volt, amikor remegő kézzel kiemelhettem a többi közül! Először csak a Népszínház utca közepén levő boltba jártam, aztán megtudtam, hogy a Múzeum körúton is van még két bolt. (Akkor még csak kettő.) 

Ide figyelj csak! Nem fogod elhinni, de amikor pár éve általános iskolai osztálytalálkozónk volt, valaki azt mondta nekem:
– A csodájára jártunk a Delfin könyveidnek, Moha! Megvannak még?
Kis büszkeséggel mondtam, hogy a könyvtáram többrendbeli átalakuláson ment át, de a Delfin-összes ott van a polcomon. Most is. 

LIVIA BORKMAN TALÁLMÁNYAI

Nem árulok el titkot azzal, ha elmondom, amit a fülszöveg is elmond:

„A fantasztikus regényirodalomban jártas olvasó bizonyára az első fejezetekben sejti majd, mi lehet a titka Lívia Borkman házának. Mégis feszült figyelemmel figyeli, hogyan veszi körül lassanként a gyanakvók serege a szép Líviát, aki egy idő óta ontja a tudományos felfedezéseket. Hiszen azelőtt a maga szakmájában, a geológiában sem jeleskedett, most pedig hol a biológia, hol az atomfizika hol meg a komputertechnika területén lepi meg a világot egy-egy új találmánnyal vagy felfedezéssel. Mi lehet a titka ennek a csodálatos „felfutásnak”, hogyan képes egy átlagos képességűnek ismert ember ilyen zsenialitásra, és főképpen miért őrzik , miért zárják olyan gondosan a Borkman-villát? – Ezek a kérdések az izgalmas, fordulatos regény meséjének fő mozgatói.”

Mivel ott van a szövegben a „fantasztikus regényirodalom” kitétel, a fülszöveg uszkve szétspoilerezi a regény komplett történetét. Ez is baj, de erről nem a szerző tehet. Arról viszont igen, hogy voltaképpen semmi több nincsen a regényben. De tényleg. S ami szomorú, még ez is olyan kis fantáziátlanul van benne, annyira nem tudunk sem izgulni, sem meglepődni, hogy csak na. Ami viszont végképp baj, az a következő. Vannak olyan könyvek, amelyeknek valami hihetetlenül egyszerű, naiv stílusa van. Ha már sci-fi, akkor két sorozat ugrott be. Az egyik Edgar R. Burroughs marsi sorozata, John Carterről, és László Endre voltaképpen mese sci-fi, Szíriusz kapitányról. (Most mondd, a YouTube-on fent van az egész rádiójáték-sorozat! De jó, hogy írom ezt az értékelést, enélkül nem tudtam volna meg!) Stílusában, irodalmi, nyelvi eszközeiben egyik sem mondható irodalmi csimborasszónak. S aztán, mert milyen furcsa az irodalom (mondom én, ez az irodalom-nő hasonlóság, látod, van benne valami!), mégis olyan mindkettő, hogy elkezded olvasni, és nem tudod abbahagyni. Pedig érzed a sutaságokat, a dramaturgiai bakikat, a jellemek bot egyszerűségét, a cselekmény képtelenségét, mindenben a végtelen egyszerűséget, de ennek ellenére, de mégis: mindkettő szívcsücsök. Donászy Kálmán regénye stílusában  valami nagyon hasonló, mint a fent említett két sorozat. Csak mégsem. Az előző kettőnek az adja az erejét, hogy a fent említett teljesen nyilvánvaló gyengeségeik ellenére báj van bennük. Nem tudok jobb szót. Rendben, igazad van, méltatlan lenne meg nem említenem, hogy bőviben vannak a fantáziának is. Livia Borkan története, amit nem részletezek, mert a fülszöveg valóban mindent elmond, nem is bájos, nem is fantáziadús. De meg sem mozgatja a fantáziát. És azt hiszem, ezért nem került be a Delfin Könyvek sorozatba sem. Ilyen ellenfelei lettek volna (a teljesség igénye nélkül): 

  • Elek István: Merénylet a világűrben
  • Clark Dalton: A titkok bolygója
  • Alekszander Beljajev: A repülő ember
  • Alekszander Beljajev: A kétéltű ember
  • Berdnik–Vojszkonszkij–Lukogyjanov: A titánok útja – A fekete oszlop
  • A nyikorgó idegen (novella válogatás, benne Asimov, van Vogt)
  • Anatolij Sztaszj: A zöld útesztő
  • Bogáti Pétre: A linkowstoni csapda (nagynagy kedvencem)
  • Lester del Rey: A szökevény robot
  • A. C. Clarke: A delfinek szigete
  • Wojtyszko: A hosszú álom

Nem ragozom tovább. Ez a regény egyszerűen nem jó. Naiv, de nem bájos, kitalálható a történet, nem is izgalmas. Fel nem foghatom, miért szerettem gyerekkoromban. Már az is felmerült bennem, hogy keverem valamivel. Megy vissza a Rákos úti polcra.

Móra, Budapest, 1974, 216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631101274 · Illusztrálta: Milósovits László
2/5
(2019)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr315022518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2019.08.27. 06:19:22

Szeretnéd tudni, ki volt Donászy Kálmán? :-)

Donászy Kálmán (1897–1985)

Donászy Kálmán „Kecskeméten, szülővárosában kezdte a hírlapírást, majd Szegedre került, Móra Ferenc és Juhász Gyula közelébe, az ő eszmeviláguk körébe. A két nagyhoz baráti kötelékek is fűzték" – írjuk lapunk 1985. július 17-i számában megjelent nekrológjában. „Hamar felismerte a fasizmus veszedelmét, kezdettől antifasiszta szellemben gondolkodott és írt. Pályájának igazi kibontakozását a felszabadulás tette lehetővé. A felszabadult Szegeden egyik motorja lett a demokratikus átalakulásnak: alapító munkatársa a Magyar nemzeti Függetlenségi Front lapjaként újjáindult Délmagyarországnak az ország első nemzeti bizottságának, a szegedinek az elnöke; tagja az ideiglenes nemzetgyűlésnek". Részt vett a volt igazoló bizottságok és a népbíróságok szervezésében. „A Független Kisgazdapárt tagja, annak baloldalán..." „1948-ig dolgozott Szegeden, innen a Földművelésügyi Minisztériumba került, ahonnan 1950-ben méltatlanul nyugdíjazták. Ekkor újra visszatért régi szenvedélyéhez, az újságíráshoz. A Magyar Rádiónál írt, szerkesztett szinte élete utolsó pillanatáig. Donászy Kálmán igen szerette lapunkat, a Délmagyarországot, minden ünnepünkre eljött, széles jókedvvel mesélte emlékeit. Sokoldalú kolléga volt: írt verseket, tudományos cikkeket, riportokat, s minden műfajban elismerést tudott szerezni. Életművét a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Arany tollal becsülte meg (1983)..."

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.08.27. 06:48:24

@Szabó A. Imre:
Hát, látod, ennyivel ügyesebb vagy mint én! Köszönöm szépen!

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2019.08.29. 05:55:21

@Mohácsi Zoltán:

Ha már eszembe jutott, engedelmeddel, elengedem a következő "poént"!

A Borkman-villa valódi titka az, hogy Donászy Kálmán Janikovszky Éva (született Kucses Éva) nevelőapja volt. Janikovszky Éva férje, Janikovszky Béla ÁVH-ezredes, valamelyes védelmet tudott számára biztosítani, amikor 1950-ben, minden kriptokommunista jószolgálata ellenére, a minisztériumi tisztogatások áldozata lett. Így lett belőle, mint kipróbált és kiszolgált megbízható elvtárs, a szegedi újságírás doyenje, nem verték agyon, mint annyi társát, a legtombolóbb sztálinista terror idején az ÁVO valamelyik pincéjében.

Ez a történet nem önmagában érdekes, hanem mint a kor, amelyben felnőttünk, nagyjából egyidősek vagyunk, szemléletes illusztrációja. Így működnek a totalitarizmusok, semmit nem bíznak a véletlenre, az ifjúság nevelését különösen nem. Megírták nekünk, hogy miről álmodhatunk, körültekintően irányították a fantáziánkat is. Ha téged nem érdekelnek ezek az irodalomtörténeti aspektusok, elnézésedet kérem, szerintem izgalmasak és tanulságosak. Szívesen olvasnék tanulmányokat, köteteket arról, hogy anno kik, milyen szempontok alapján és hogyan írták, szerkesztették a gyermek- és ifjúsági irodalmat, a magyar zsánerirodalmat (a scifitől a krimiig és tovább), de valahogy e témák feldolgozása késik. Pedig, ha másért nem, legalább azért megérné velük foglalkozni, hogy még egyszer ne történhessenek meg.

(Ez a kommentem részben a Rákosy Gergely-posztra is válasz. :-))

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2019.08.31. 18:20:22

@Szabó A. Imre:
Kicsit megkésve válaszok, bocsánat!

Hát igen, az, hogy ki volt Donászy, ha nem is mindent, de a stílusát tekintve néhány dolgot megmagyaráz. Mert ugyan az ideológiát nem is nyomatja, a történet didaktikai nyomatása (nem találok jobb szót) nagyon zavaró. Lehet, hogy a naivitás helyesebb kifejezés, csak valahogy nem fedi le igazán, mert ahogy írtam, az László Endrére és Burrougs-ra is jellemző, ők mégis élvezhetők.

Cpt. Flint 2021.01.04. 13:24:44

@Mohácsi Zoltán: Ha jól tudom, László Endre Szíriusz-sorozata esetén a rádiójáték-sorozatból lett a könyv. Ez elég rendes magyarázatot ad arra, hogy miért olyan könyvként, amilyen... ugye egy rádióra vagy tv-re írt sztoriból és szövegkönyvből jól olvasható, gördülékeny könyvet csinálni nem is olyan egyszerű, ahhoz igencsak jó író kell. (A Star Wars filmekből készült könyvek a Szíriusznál sokkal gyengébbek szerintem, a Men in Black "megkönyvesítése" meg nettó olvashatatlan szerintem.)
A Szíriusz rádiójáték egyébként szerintem (legalább részben) kimondottan oktatási célzattal készült (jó sokat magyaráznak is benne, különösen Liuna); annak idején még egy megfejtendő kérdés is volt minden adás végén, amire be lehetett küldeni a választ. Én gyerekként nagyon vártam az adásokat anno. Egyébként az én gyerekeim úgy 2010 táján is szívesen hallgatták (netről letöltve) és olvasták is a sorozatot. Engem felnőttként a rádiós verzióban a gyerekek hangjai már eléggé zavartak, nyilván tudtam, de hallottam is, hogy felnőttek játsszák őket.
Nemere sci-fi "mesesorozata" viszont (Műkincsrablók a kisbolygón, A kupolaváros titka, A kozmosz lovagjai stb.) szerintem egész jó az ifjúsági sci-fi kategóriában (nálam Nemerétől talán nem is üti meg már az olvashatósági szintet más...) Vannak abban is kissé mesterkélt részek, logikai hibácskák, de a főhősök alapvetően szerethetők és még humor és izgalom is akad.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.04. 18:15:54

@Cpt. Flint:
Most, hogy mondod, tényleg, azóta sem hallgattam meg a „Szíriusz kapitányt”... Vess meg, nekem nagyjából úgy tetszettek a könyvek, ahogy voltak.
És igen, ezek Nemerék is. Legalábbis az első kettő, mert az harmadikkal nem futottam össze.

Cpt. Flint 2021.01.05. 16:04:36

@Mohácsi Zoltán: Én szeretem a Szíriuszt könyvként is, bár kissé didaktikus, az biztos, és persze nagyon optimista (naiv) is. :D
De azért nagyon fáj a szívem az akkori gyerekműsor-kánaánért, ami a rádióban és a tévében volt.

A Nemere sorozat legjobb tudomásom szerint 6 részes, a fenti 3 mellett még van:
- Az idő vándorai (1987)
- Állatkert a kozmoszban (1995)
- A legnagyobb kaland (2009)

Az első 3 nevezhető szerintem klasszikusnak, a negyedikben egy csapat lányt is bevon főszereplőnek Nemere, az utolsó kettő meg 10-10 évvel később íródott...

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.05. 18:36:25

@Cpt. Flint:
Éppen a napokban tört rám, hogy vágytam valami jó kis ifjúsági filmre. De olyanra, amit még nem láttam. Van még ilyen, persze. A legfrissebb is, amivel összefutottam a nyolcvanas évek végéről származott. Nem azt mondom, hogy nincsen ilyen, de én nem leltem. Tény, hogy a YouTube-on keresgéltem, mert nézni akartam, és nem az információ kellett, hogy létezik ilyesféle.

Most hogy mondod, tűnődtem a nosztalgia felett is. Tudniillik, hogy vajon nosztalgiázom-e az egykori ifjúsági könyvek miatt, vagy manapság valóban nincsen olyasfajta ifjúsági irodalom. Igazából nem tudom hogy van-e? Amivel én találkoztam manapság, az nem olyan.

Persze, nem az akkori stílust keresem, hanem azt a feeling-et, csak maiban, amit mondjuk Csukás, Berkes, Márton Klára, G. Szabó, stb., vagy későbbről Nógrádi képviseltek. Amivel találkozom vagy bő nyálas lávsztori, vagy varázslós, vámpíros fantasy.
Beleolvastam a „Szent Johanna” gimibe is, a lízingelt lányom egy időben igényt tartott rá, de az sem olyasféle volt. Nem tudom... Minden bizonnyal nagyon mások voltunk.

A Nemere-sorozat. De gáz: ezekről még csak nem is hallottam... Köszönöm az információt!

Cpt. Flint 2021.01.07. 11:06:04

@Mohácsi Zoltán: Az a baj, pontosabban nem baj, csak helyzet, hogy totál más a mai gyerekek gyerekkora, mint a miénk.
Nekem is némileg furcsa volt mondjuk apám/anyám gyerekkorából származó mesekönyveket, ifjúsági könyveket olvasni (már amennyi egyáltalán akadt). Volt valami "Jancsi levente lesz", meg a "Lepkeszárnyon", meg a "Mackó úr", amit mostanában újra kiadtak... Leginkább a Barsi Ödön által írt "Indiánok a Dunán" fogott meg, de abban is érezni, hogy egy eléggé más világ volt. De akár a kötelezőket is emlegethetjük, Kincskereső kisködmön, Pál utcai fiúk, Légy jó mindhalálig stb., ezek is jórészt azért okoztak olyan kínszenvedést sokaknak, mert a nyelvezetük, a leírt élethelyzetek, a szereplők viselkedése mind-mind idejétmúlt, régies volt már a mi gyerekkorunkban is. (Kissé ellentmondva ennek, én pl. ma is nagyon-nagyon szeretem Arthur Ransome Fecskék és Fruskák sorozatát, pedig az is az 1920-as években játszódik, igaz, hogy Angliában. :D
A mai gyerekek már nem játszanak élőben háborúsdit, egyáltalán, alig játszanak IRL bármit is. Mivel pedig a számítógépes játékokban gyakorlatilag bármit lehet, az irodalomnak is hozni kell ezt a szintet, ezt az élményt, ezért marad a(z urban) fantasy. Illetve a való életben meg a vásárlás, szerelmi élet, sulis intrikák. Szerintem persze szörnyű ez, de ők nyilván nem érzik, és egyébként sem nagyon tudunk tenni ellene.
Az biztos, hogy lenne azért igény másra, a gyerekek alapvetően nem változtak, mert az én gyerekeimet is lekötötték (egy darabig, relatíve kicsi korukban, amíg nem volt saját gépük, kütyüjük, netjük) a 80-as évek gyerek- és ifjúsági filmjei, könyvei.
Egyébként vannak azért az újabb, amerikai gyerek/ifjúsági (családi) filmek között is egész jók, csak sajnos elég ritkán.

Cpt. Flint 2021.01.07. 11:55:41

@Mohácsi Zoltán: Nekem egyébként már Nógrádi is mesterkélt volt, és pl. Böszörményit sem nagyon tudom értékelni, az első könyvben is leginkább az ötletet díjaztam, de ott is sok kínos, életszerűtlen szöveggel és jelenettel találkoztam. A Harry Potter-alázás saját hősével szemben meg szerintem eléggé legalja egy írótól...
Engem egyébként a HP "megvett kilóra" anno, az első belepislantás után egyvégtében olvastam végig az első 3 kötetet egy magányos karácsony-szilveszteri időszakban.
(A feleségem meg csak azt szereti benne, hogy angolul szép, viszont egyszerű, jól érthető a szövege. Angoltanári ártalom...)

Cpt. Flint 2021.01.07. 11:56:25

@Cpt. Flint: "az első könyvben is" mármint Gergő és az Álomfogók-ban.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.07. 16:25:08

@Cpt. Flint:
Persze, minden bizonnyal benne lehet a kérdésben a kor maga, kétségtelenül. Érdekes, engem „A Pál utcai fiúk” vagy a „Kincskereső” esetében nem zavart a más kor, mindkettőt nagyon szerettem. A „Légy jó-t meg soha. Abban nem volt semmi, ami megfogott volna. Valahogy Nyilas Misi odaállt Coperfield és Twist mellé: esetükben nem gyerek- vagy ifjúsági regényről van szó szerintem, hanem korrajzról egy-egy gyerek sorsán keresztül. (Copperfield és Twist sem kötött le soha, pedig többször próbálkoztam.) Ha belegondolok, a „Kincskereső” is inkább ez a műfaj, de valahogy, valamiért nekem mégsem. „A Pál utcai” srácok meg egyértelműen olyan történet volt, amit simán be tudtam illeszteni Berkes Péter, Csukás István és a többiek könyvei mellé.

Nógrádi egy kicsit, ugye későbbi. Őt már csak felnőttként olvastam. Számomra fogyasztható. Böszörményi írásaival érdekes a kapcsolatom. (Volt egy pirinyó személyes kapcsolatom is az íróval, egy NKA-s kísérletem során. Ajánló kellett, kísérletet tettem vele. Simán belement a kommunikációba, megpróbált segíteni is, több levélváltásunk volt, teljesen szimpatikus ember lett számomra.) Az első, amit olvastam tőle nekem is a Gergő-sorozat első kötete volt. Azzal együtt, hogy majdnem együltőben felzabáltam, igen, ahogy mondod, voltak olyan megfogalmazásai, párbeszédei, amik azt sugallták, nem szépíróról van szó. A sztori maga, mondom, nagyon tetszett. A folytatásokat is beszereztem, azok még csak-csak. A mellékszálak (van erre valami angol szó, amikor egy sorozatból kiragadnak egy szereplőt és őt teszik meg egy mellékszál fő alakjává) már teljesen hidegen hagytak. Azt hiszem, egyet talán elolvastam, de ahogy jött, úgy ment. Két éve nyáron próbálkoztam az írásaival újra, a XIX. századi krimisorozatának első részével. Aminek egyébként óriási sikere volt. Eljutottam a végére, de egyáltalán nem voltam meggyőzve, sőt. Szerintem ezt le is írtam, tán itt van a blogon is. (Nem gyerekirodalom, csak példaként mondom: Réti László első könyvein is érződött ez az esetlegesség (nem tudok rá jobb szót), de aztán ahogy sorban adta ki a könyveit, úgy javultak a stílus[talanság]hibák. A legutóbbi könyvében már keresnem kellett.)

Ismétlem, nem ismerem a mai ifjúsági könyveket, nem vagyok képben velük kapcsolatban. Ami kevés a kezembe került, nem győzött meg. Ahogy Móricz és Dickens vonatkozó könyveinek a világa nem érdekelt, úgy nem érdekelt ezeké sem. De a „KIncskereső” meg „A Pál utcai” mutatja, hogy nem feltétlenül a korhoz kötődöm. Vess meg, de például nagyon kedveltem a Mary Poppins sorozatot is. Sőt, még L. M. Montgomery Anne-soroatának az első köteteit is. S igen, ahogy írtad, Ransome. Bár csak az első két könyvet szerettem igazán. Szóval a korfüggőségre és a nosztalgia antitételezésére van példa.

Cpt. Flint 2021.01.08. 12:09:08

@Mohácsi Zoltán: "A mellékszálak (van erre valami angol szó, amikor egy sorozatból kiragadnak egy szereplőt és őt teszik meg egy mellékszál fő alakjává)": spin-off
"Szerintem ezt le is írtam, tán itt van a blogon is." Igen, olvastam az értékelődet (a könyvet nem).
"Vess meg, de például nagyon kedveltem a Mary Poppins sorozatot is." Miért vetnélek meg, imádom, rojtosra van olvasva gyerekkorom óta. Eleve kissé anglomán vagyok... :D
Na, pl. kicsit Mary Poppinsra hajaz a 2005-ös "Nanny McPhee" című gyerek- (vagy családi) film (Emma Thompsonnal). Nagyon szerették a gyerekeim. (Van második része is.)

"Ismétlem, nem ismerem a mai ifjúsági könyveket, nem vagyok képben velük"
Hát, én se sokat próbáltam. Talán egy, ami tényleg tetszett és ifjúságinak nevezhető, az Cory Doctorowtól a Kis testvér. Fantasyból a Harry Potter sztem jó. Ráadásul van egy három részes fenomenális magyar folytatása, ami csak neten van fent, tudomásom szerint egy fehérvári (akkor) középiskolás írta, egy csiszolatlan gyémánt szerintem.
Aztán más fantasyk pl. Kiki Hamilton Tündérgyűrű sorozata, Diana Wynne Jones Chestromanci-sorozata (mondjuk ez utóbbira most angolul rákeresve kiderült, hogy ezek is 70-es, 80-as írások, csak Mo-on jelentek meg a 2000-es években, hihi).
Nagyon kegyetlen, még nekem is, a Hold legsötétebb oldala, és elég sötét Silvana de Mari sorozata (Az utolsó tünde, A Medve és a Farkas, Az utolsó főnix, Az utolsó ork) is.

Ransome: Én az első ötöt (mármint ami magyarul a 70-es 80-as években sorban megjelent keménytáblás A4 méretben) szeretem nagyon. (Fecskék és Fruskák, Fecske-völgy, Téli szünidő, Galambposta, Nem akartunk tengerre szállni)

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.08. 19:21:19

@Cpt. Flint:
Spin-off: ez az, köszönöm! Öregszem, néha már enyhén bosszant, a rengeteg angol jövevény szó a mindennapi beszédben. Csak van, amikor nem lehet kikerülni. Például erre sem tudom, van-e magyar megfelelő? Amikor még a Google Fordító sem tud rá mit mondani magyarul. :-D

Mary Poppins: még egy közös pont. :-) Sőt, fokozom: a „Nanny McPhee”-filmeket láttam, tetszettek is. Azt láttam, hogy van könyv-változat is, de odáig nem jutottam el. Nem is tudom, hogy tyúk vagy tojás, a regény volt előbb , vagy a regény csak filmregény?

Aztán a vegyes vágott ajánlásod: egyfelől volt benne, amit olvastam („A Hold..”, de Mari sorozata, az első négy Ransome-könyv.), volt, amiről most hallottam először. Ám nekem úgy tűnik, ha az utóbbit leszámítjuk, a tegyük bátran, mert nem mai, akkor a többi nem az a klasszikus ifjúsági könyv, hanem fantasy. Ami lehet jó ifjúságiban is, mert miért ne lehetne, nekem azonban nem a szívem csücske (még soha nem gondolkodtam, miért nem).

Cpt. Flint 2021.01.09. 22:34:55

@Mohácsi Zoltán: akkor a Kis testvért végülis olvastad? Az nem fantasy. Mondjuk az már eléggé az ifjúsági teteje, "majdnemfelnőtt".
Jut eszembe, hogy pl. nekem is és a gyerekeimnek is eléggé bejött a Rumini (egy darabig legalábbis, aztán kicsit erőltetve lett és a színvonal már nem volt egyenletes). Még a társasjátékot is megvettük. Bár az is fantasy voltaképp, de akkor a Balu kapitány is az :DDD

Az a helyzet, hogy nyilván nem nagyon veszek mai ifjúságiakat, esetleg ha vmelyik gyerekem konkrétan kér vmit. Így nem tudom megítélni, hogy vannak-e jók. Az biztos, hogy rohadt nehéz dolguk lehet a mai íróknak. Miről írjanak? Minden valós kalandot csak szervezetten lehet csinálni, minden más tilos, szabályozott, engedély kell hozzá stb. Minden fel van fedezve, ami nem, oda már csak komoly technikai és anyagi eszközökkel lehet eljutni. A háborúsdi nem PC. Indián, fehér, néger, fiú, lány egymás ellen, nem PC. Az emberekben már nem bízik senki, mindenki magának, a bűntények olyan durvák, hogy nyilván nem gyerekkönyvbe valók. És amúgy is, bármi megnézhető a neten, ami izgató, szörnyű, nevetséges. Hogy lehet ezzel versenyezni? Marad a fantázia, a csodák egyik részről. Aztán néhány paródia, vicceskedés. És még marad a suli, az ottani intrikák, szerelmek, divat, jócsajság, jópasiság, pubertási problémák.
Én nem lennék szívesen mai fiatal, az biztos.

Cpt. Flint 2021.01.09. 23:05:15

@Mohácsi Zoltán: hogy nem kedveled az ifjúsági fantasyt, az azt jelenti, hogy C. S. Lewis, Philip Pullmann, Ransom Riggs is "kuka"? Mary Poppins is fantasy... Edward Eager Félvarázsa is, amit imádtam... Az aranynadrágos fiú? ... A csodacsapat? Nils Holgersson? Voltaképp a legtöbb mese fantasynak tekinthető. :D
Amúgy én pl. Lukjanyenko urban fantasy-jait, vagy Ugrás könyveit szívesen adnám egy tizenéves kezébe.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.10. 21:42:30

@Cpt. Flint:
KIS TESTVÉR:
Nem , még nem olvastam, de kedvet csináltál hozzá. :-)

FANTASY:
Ja, azért nem úgy működik, hogy ami fantasy, az kapásból kuka. Csak nehezebben nyer meg magának. A régi Delfinek meg a szívemcsücskei. De a fantasy számomra egyébként nem az, amiben fantázia van, meg önmagában csodás dolgok, hanem amiben elindulnak, összevesznek a varázslókkal, majd legyőzik a trollokat, hogy sárkányháton elrepüljenek a tündérek földjére a csodakardért, amit elátkozott a vérfarkasok boszorkánya.
Lukjanyenkot kedvelem, de a vámpírokkal is előítéletes vagyok, az Őrségekkel még nem kezdtem ki, csak az elsőt láttam filmen. Nem volt hatalmas, de tulajdonképpen tetszett. A sci-fikkel semmiféle előítéletem nincsen. .

MAI SKACOK IRODALMA:
Elgondolkodtattál. Voltaképpen ami nekem tetszett anno, az volt, ami többé-kevésbé rólunk szólt. Hm... „Ágasvári csata”. S valóban, miről lehet írni azoknak, akik egész nap képernyőt bámulnak a négy fal között? S a szerepjáték nem a téren, a Duna-parton, a grundon zajlik, hanem a képernyőn. :-(
Igazad van. :-(

Cpt. Flint 2021.01.11. 15:27:59

@Mohácsi Zoltán: "ami nekem tetszett anno, az volt, ami többé-kevésbé rólunk szólt"
Így van, "akár velünk is történhetett volna", sőt gyakran megpróbáltuk utánozni, ötleteket merítettünk a könyvekből. táborozás, túrázás, nyomozás, felfedezés, sport, utazás... szerintem nagyon sokhoz adott kezdő lökést egy-egy olvasmányélmény.
tizenkét-három évesen totál lelkibeteg lettem Padisák "Éljen a száműzetés!"-étől. Hogy nekem ez miért nem lehet... hogy tenger, hajózás, búvárkodás, vagány csaj... Miközben egyáltalán nem volt valóságtól elrugaszkodott, lehetetlen kaland, csak éppen nekem, az én családomnak ez valahogy "nem fért bele". Soha nem mentünk külföldre, így az Adriához se, sőt én azóta sem jutottam el oda, pedig azóta is imádom - elméletben. (Dékány András könyvei is rátettek erre.)

Lukjanyenko szerintem nagyon szerethetően ír. Olvasmányos, a pozitív szereplői szimpatikusak, nem brutális, az orosz viszonyok érdekesek (nekem legalábbis), humora is van (és kellemes), de nem viszi túlzásba. Megkockáztatom, hogy hozza a Sztugackij testvérek szintjét (szatírában azért nem, de cserébe nem megy el teljesen abszurdba :D). Egyedül az orosz rock/punk iránti mélységes rajongása és nosztalgiája áll távol tőlem, a folytonos dalszöveg- idézeteket egy idő után már simán átugrottam.
Az Őrség könyvek fentieknek megfelelően szerintem nagyon olvasmányosak, szórakoztatóak. A filmből nem sokra emlékszem, szerintem elég messze volt a könyv(ek)től.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.11. 18:30:25

@Cpt. Flint:
Padisák: ó, azt a csókjelenetet hányszor olvastam újra! S mennyire máshogyan közelítettünk a lányokhoz, egek! Amikor a lányom volt olyan hatodikos-hetedikes, s eléggé el nem ítélhetőn egy cicanadrágba ment iskolába, majd abban hajolt rá az egyik padra, egy osztálytárs kismanus lazán beszólt neki: „Eszter, de megbasználak így hátulról!” (Mondjuk akkor volt a gyereken utoljára cicanaci, legalábbis úgy, hogy deréktól lefelé nem takarta valami a megfelelő helyeket). Hát ilyesfélét mi, soha, semmikor. Azt nem hazudom, hogy nem is jutott eszünkbe hasonló, mert hogy a csudába is ne jutott volna (micsoda átvány volt már tornaórán, amikor Kati futott a zsámoly felé, és bizony mellesleg bőven ellátott lány volt, és az ellátottsága minden lépésnél úgy táncolt, hogy csak úgy lapátoltuk vissza a nyálunkat a szánkba, de hogy szóvá tegyük... Ráadásul ilyen brutálban... Cserébe egy csókjelenetet többször is elolvastunk. :-)

A tengert én is a kétezres években láttam először. Mármint élőben.

Lukjanyenko. Éppen őt (is) olvasom. A „Konkurensek”-et. Nem dob hanyatt, bár szórakoztató. Az „Ugrás”-könyveit nagyon szerettem, „A világok őrét” is. Az „Igék földje” az semmilyen szinten nem fogott meg. Az „Őrségről” már szóltam. Viszont ha a film nem volt jó a könyvhöz képest, akkor vedd úgy, hogy ez egy lökés volt felé(jük). :-)

Cpt. Flint 2021.01.12. 11:08:14

@Mohácsi Zoltán: "A tengert én is a kétezres években láttam először. Mármint élőben."
Azért mi az egyik barátommal és az akkori barátnőmmel '86-ban elvonatoztunk Várnába az Aranyhomokra egy hétre. Aztán '88-ban még egyszer. Utána legközelebb 2002-ben voltam tengernél, Krétán. Imádtam mindegyiket. Szeretnék még az Adriára eljutni mindenképp.

Látod, a Konkurenseket is megvettem, olvastam, semmire nem emlékszem belőle. Persze ha elkezdeném újra, visszajönne pár dolog biztos.
E-bookban megvan minden tőle (ami magyarul megjelent), papír alapon pár Őrség rész még hiányzik.
A filmben igyekeztek egy amerikai stílusú akció-fantasyt csinálni, miközben a könyvek szerintem nagyon nem azok.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.12. 15:13:22

@Cpt. Flint:
„Konkurensek”: szerintem ezzel én is így leszek. Alapvetőn érdekes, de nincsen olyan érzésem, hogy állandóan olvasni akarnám. Meg olyan sem, hogy nagyon el akarom majd újra olvasni.

Vszont az Órségekre kicsit felcsigáztál. Nem azt mondom, hogy lehengerelt, de nekem tetszett a film. (Lehengerlő számomra a „Lakott sziget” filmváltozata volt.) Viszont ha a könyv jobb, akkor tényleg jó lehet.
süti beállítások módosítása