Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Hannes Hegen: Hajsza az aranyért (Mozaik – Digedag 38.)

Az abszolút első. Ezért sok mindent megbocsátunk. De mindent nem tudunk.

2021. március 27. - Mohácsi Zoltán

 Privát Mozaik-történelmem Van az úgy, hogy bár elöntenek a könyvek, valahogy mégsem sikerül olyanhoz nyúlnom, amelyik igazán az intellektuális ínyemre lenne. Immeg, képzeld, az történt, hogy egyszerre vagy sokat szeretnék olvasni, és nem is tudom, melyikhez kapjak. Ne hagyd abba a képzelődést,…

Tovább

Schmidt Mária: Politikailag inkorrekt (Esszék diktatúráról és demokrációról)

Ha nem az a lényeg, ki mondja, hanem az, hogy mit mond...

Manapság slusszpassz két politikai út létezik Magyarországon: Fideszt alias NER-rendszert, vagy szívből utálni illik, mert O1G vagy imádni kell. Ennek megfelelően lesznek szalonképtelenek, megvetendő, gaz, ostoba alakok, mindazok, akik a Fideszhez vagy a holdudvarához tartoznak, vagy éppen azok a…

Tovább

Albert Uderzo: Obelix gályázik (Asterix 30.)

S amikor Obelix felhajt egy kondér varázsitalt, ejha, megjelenik Spartacus! Nincsen összefüggés.

Szerintem már mondtam... Ha igen, ugorj nyugodtan! Asterix és a gallok történeteivel egy parádfürdői szanatóriumi sulis lógás alkalmával találkoztam első ízben. Parádfürdőre Güzü becenevű osztálytársamon keresztül jutottam el. – Gyere, jó buli lesz!– De Güzü (mer' Géza), ez tüdőszanatórium! Nekem…

Tovább

Jerzy Broszkiewicz: Egész ​héten esni fog?

Egy vidám, kedves vakáció-krimi az átkos idejéből, minden ideológia nélkül

Csak a szokásos: óbudai Könyvmegálló, ezúttal a Csobánka téren, Békásmegyeren. (Ha keresed, a rendelőintézet mellett van, a kultúrral szemben.) Ez is egy olyan könyv volt, ami kiskamasz koromban többször volt a kezemben, de soha nem olvastam.  Manapság érzek valami nosztalgiát az akkori könyvekkel…

Tovább

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai Őrség (Őrség 1.)

Vámpírokról, varázslókról, zombikról, szivárványos pónikról, a Moncsicsiről, és egy könyvről

  Nem tudom pontosan, hogyan alakult így. Soha nem foglalkoztam velük mélyebben, semmiféle érdeklődés szintjén. Azt hiszem, különösebben nem is találkoztam velük sehol sem. Stoker Drakulája meg volt. A Vámpírok bálja is, röhögtem rajta, de mégis kuszának és erőltetettnek tartottam. Pedig…

Tovább

Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál: Spartacus

Az ókori trák proletár a magyar képregényszerzők művében

Spartacus története volt az a történet, ami soha, semmikor, semmilyen szinten nem fogott meg, és nem mozgatott meg bennem semmit. A két film-adaptációt, a klasszikus Kirk Douglas-osat és a Vészhelyzetes Goran Višnjić-eset láttam, de úgy uszkve nyomtalanul múlt el belőlem mindkettő.  Gyerekkoromban…

Tovább

Jiří Menzel: Hát, nem tudom...

Ha még Menzel sem tudja, ugyan mi mit okoskodunk annyit?

  Ha Jiří Menzel, akkor a Sörgyári capriccio. S akkor persze Hrabal. S ha Hrabal, akkor a Szigorúan ellenőrzött vonatok, meg az Őfelsége pincére voltam. S akkor máris és rögtön visszatértünk Menzelhez.  Mert annyi életöröm, annyi vidámság, annyi gyöngédség, mint a Sörgyáriban nagyon kevés műben…

Tovább

Philip K. Dick: A jövő orvosa

Mennyire determinált a jövőnk, kikerülhető-e, ami történni fog?

PHILIP K. DICK (a továbbiakban PKD) jól ismert író. Igen jól ismert sci-fi író. Igen jól ismert, termékeny sci-fi író. Volt. Sajnos. Aki igen termékenyítőleg hatott a sci-fi műfajára. Nem csupán az irodalmat értem ez alatt. PKD-ről annyi mindent összeírtak már, hogy megismételni, újra ragozgatni…

Tovább

Kepes András: A boldog hülye és az okos depressziós

Kepes András roppant kellemes, igazán semmit mondó könyve, hogy asszonygya „az élet, a világmindenség meg minden...”

Mostanában ömlenek rám a könyvek innen is, onnan is. Ne tudd meg, mi van az asztalomon. Pedig amúgy sem túl nagy. Eddig kínosan vigyáztam arra, hogy ott ne legyen könyv. Hát most van. Örülök is, meg nem is.  Erre mi történik? Na, mi? Még anyósomtól is kapok kölcsön könyveket! Ebbe a Kepesbe csak…

Tovább

Petőcz András: Idegenek (Trilógia – Egy évszázad története)

Disztópia? Velünk élő történelem? Érdekes. Borzasztó. Izgalmas. Letehetetlen.

 Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,Mint egymástól itt a földi szivek!A Sziriusz van tőlem távolabbVagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig!Küldözzük a szem csüggedt sugarát,S köztünk a roppant, jeges űr…

Tovább
süti beállítások módosítása