Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Jean-Yves Ferri – Didier Conrad: Asterix – 36. Az eltűnt papirusz

2018. augusztus 30. - Mohácsi Zoltán

Nos, az a helyzet, hogy ha nem láttam volna a borítót, csak úgy az első oldaltól a kezembe nyomják, nesze, olvasd, nem mondtam volna meg, hogy nem az eredeti szerzőpáros műve ez a jópofa történet. Mert többször felröhögtem olvasás közben a szóvicceken, és maga az alapsztori sem volt sem erőltetett,…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 30. Irány Oklahoma!

Ennek a jelenleg frissen megjelent Lucky Luke képregénynek minden dolgában megelőzött Molnár László 2 molytárs. Vélem, ő vitte fel a füzet adatlapját is (pedig a Lucky Luke-okat jobbára én szoktam), és írt egy olyan értékelést, amellyel (némi képzavarral), elette előlem az értékelés Moly-os…

Tovább

Philippe Francq – Jean Van Hamme: Largo Winch – 4. Business Blues

Mivel vacakul lettem, lázközelség, fáj, ha köhögök, c-vitamin, Jäger, forró fürdő, és így nem tudtunk (lízingelt lányom legnagyobb kiborulására Szerelemetesfelesgtársam pompás példányú társfüggőként itt szolidarít mellettem) lemenni a Cselescsávók utcabáljára*, volt/van időm olvasni. Ezt tettem. A…

Tovább

Philippe Francq – Jean Van Hamme: Largo Winch – 3. Ellenséges felvásárlás

Mivel vacakul lettem, lázközelség, fáj, ha köhögök, c-vitamin, Jäger, forró fürdő, és így nem tudtunk (lízingelt lányom legnagyobb kiborulására szerelemetesfelesgtársam pompás példányú társfüggőként itt szolidarít mellettem) lemenni a Cselescsávók utcabáljára*, volt/van időm olvasni. Ezt tettem. A…

Tovább

Philippe Francq – Jean Van Hamme: Largo Winch – 2. A W konszern

Largo Winch 2.

(Mivel szervesen összetartoznak, ugyanezt az értékelést helyeztem el a képregény közvetlen folytatásánál, Az örökös-nél is.) Ismét FSZEK, ismét kutakodás a képregények között, ismét találomra leemelés (és jöttek vele a folytatások is, szerencsére). Semmit nem tudtam róla, csak belelapoztam, és úgy…

Tovább

Philippe Francq – Jean Van Hamme: Largo Winch – Az örökös

Largo Winch 1.

(Mivel szervesen összetartoznak, ugyanezt az értékelést helyeztem el a képregény közvetlen folytatásánál, A W konszern-nél is.) Ismét FSZEK, ismét kutakodás a képregények között, ismét találomra leemelés (és jöttek vele a folytatások is, szerencsére). Semmit nem tudtam róla, csak belelapoztam, és…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 29. Rantanplan öröksége

Szóval nagyon hülye ez a kutya, ez Rantanplan! Ezt tudtuk eddig is, tehát nem okozott meglepetést, és vártuk is, hogy hülye lesz egy teljes róla szóló részben. Mondjuk az alapfelvetés úgy marhaság, ahogyan van: egy kutya örököl egy marha nagy vagyont, ugyan már, de még éppen belefér, ha egy kicsit…

Tovább

Futaki Attila – Tallai Gábor: Budapest angyala

Teljesen véletlen volt a találkozás: persze, megint a FSZEK, s megint csak keresgélés valami után. Az van, hogy a hivatalos ünnepektől egy idő után csömört kap az ember. Olyan kis kötelező lesz, a kötelező pedig nem lehet érdekes és izgalmas. A rendszerváltás óta 1956 kötelező. Lózungokkal,…

Tovább

Risto Isomäki – Petri Tolppanen – Jussi Kaakinen: Elsodort világok

Merthogy minden könyvet, ami érdekel, megvenni lehetetlen, és főleg felesleges, mert kétszer ritkán olvasom el ugyanazt, ismét a FSZEK-ben kutakodtam a képregények között. Ezt találtam. Semmit nem tudtam róla, csak megtetszett. Nem lehengerlőn, csak jobb híján. Öko-thriller. Nem hangzik jól.…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 22. Irgum-Burgum nagy órája

Az Irgum-burgum sorozat befejező darabja, a következő kötetben a Digedagok már a Vadnyugaton kalandoznak majd. S ez, mármint, hogy ez az utolsó része Bendegúz lovag szerencsétlenkedéseinek valahogy túlságosan érződik is a könyvön. A kalandok nekem nagyon izzadtságszagúak voltak, olyan kis…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 21. Digedag megkerül

Ez még mindig az eddig Magyarországon nagyjából ismeretlen Irgum-burgum Bendegúz lovag története. Persze, még mindig a könyvtárból kiragadott rengeteg Mozaik-kötet egyike, de már a sor végéről. Digedag megkerül, mert évekre elszakadt a barátaitól. A kán udvarában lett főember, illetve ő manó (mi a…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 18. Pordoszelené szigetén

A FSZEK nem konzekvensen szerezte vagy kapta meg a magyarul reprintben megjelent Mozaikokat. Amikor megtaláltam, hoztam, amit találtam, de messze nem hiánytalan a sor. A harmadik kötet után a tizennyolcadik következett az olvasási sorrendben, ismét egy olyan történet-sorral, amiről még nem is…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 3. A szép Fatima

Ez a Digedag-füzet már olyan történet, ami, tudomásom szerint, nem jelent meg eddig magyarul, csak ebben a változatban. A baj az, hogy sem az előzményei, sem az utózmányai nem állnak a rendelkezésemre, tehát ez az egész függ a levegőben. De mert Mozaik, csak azért is élveztem! S továbbra is az a…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 2. Repülő ​szőnyegek

Elhagyva a Vadnyugatot, visszaugrottam a sorozatban. Sajnos a magyarul kiadott első könyv nincsen meg, így a másodikkal kezdtem. Folytattam. Vagy mi. Szóval Digedagék most Keletre mentek, szemmel láthatón, olvashatón a török szultán udvarába. Hogy mi lesz a sztori, a most nem derült ki, egyelőre…

Tovább

Hannes Hegen: Mozaik – Digedag – 37. Digedagék New Yorkban

A Digedag-sorozatról. Ez a könyv meg az a könyv, amit betéve ismertem füzet formában, mielőtt így elolvastam. Ez a vadnyugati Digedag-sztori utolsó része: a pénz eljut a frankó csávó északiakhoz, hogy taccsra vághassák a rabszolga-tartó csúnya bácsi délieket. Szerintem a legjobban kitalált történet…

Tovább
süti beállítások módosítása