Nohát, rádöbbentem, hogy ezt a füzetet még egyáltalán nem olvastam! Pedig gyakorlatilag végigrötyögtem az egészet, már az első oldaltól, a viking nevek miatt: Følsissen, Økørsen (ő a kutya, aki így ugat: våøu), Vedøsen, Tüssen, Røntgensen. A vikingek nem látszanak, ködben hajóznak, ezért fehér alapon csak a szövegbuborékok vannak. Majd sötétben találkozunk újra velük. Akkor a fekete alapon vannak a szövegbuborékok. Amikben minden ö-betű ø-betű.
A sztori olyan kis idióta: Asterix és Obelix kimegy halászni ((SPOILER: „Dobd ki a hálót, Obelix!”, „Parancsára kapitány! És most hogy szerezzük vissza a hálót?”, „Hát csak húzd vissza!”, „Húzzam vissza? Dehát kidobtam!”)), mert a gall faluban nincsen friss hal, de a tengeri vihar elsodorja őket, s bár ők nem tudják ((SPOILER: Amerikában érnek partot)). Fura madárral, találkoznak, ami azt mondja: gluglu, ezért az lesz a gluglu madár. Medvét is vadásznak, de Galliában nincsen medve, ezért találgatnak, hol lehetnek. Aztán találkoznak a föld lakóival, akikről mi már tudjuk, hogy ((SPOILER: indiánok)), így azt is, hová került Asterix és Obelix. De mert Obelixet hozzá akarják adni férjül az általuk centuriónak nevezett főnök lányához, ezért megszöknek. A vikingek a röhejes ø-betűjükkel egy szigeten lelnek rájuk, és azt hiszik, ők az őslakosok. Namost az a jelenet, amikor Töpflix(na, jó, Idafix, de nekem a másik név jobban tetszik) és Økørsen vinnyogva, fetrengve röhögnek egymás ugatásán (vau és våøu, ugye), na az kész, vinnyogós.
Aztán az is csuda vicces, hogy amikor a vikingek rájönnek, hogy nem új földrészt fedeztek fel, mert ((SPOILER: egy gall rabszolgájuk felismeri a gall szót)), csuda csalódott mindenki, és senki sem fogja fel, hol is jártak egyáltalán.
Sorolhatnám a poénokat, de nem teszem. (Na, az is teljesen ott van, amikor a glugluk földjének emberei bőrre rajzolják Asterix és Obelix vadász-technikáját! Ezt látni kell!) Tele van velük a füzet. S tényleg valahogy tök jó, hogy senki nem ért semmit, a végére se, mégis mindenki boldog.
Køszønøm, jót røhøgtem!