Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Maróthy György: Közeli helyeken

Bikini 30

2018. augusztus 04. - Mohácsi Zoltán

marothy_kozeli_helyeken.jpgS valóban, egy együttes, ami már akkor létezett, mikor néztem már kifelé a porból, amikor eszméltem, amikor rácsodálkoztam a múlt rendszer álságosságára, amit kint a Hajcsi szigeten láttam először, Nagyferó a Balkáni Tigris, negyven golyóval a testében medvetáncolt és hiába próbálták ijesztegetni, nem félt, miközben könyörgött, könyörögtünk, hogy „Hagyjanak, hagyjanak!” 
S aztán bár soha nem mentem el mielőtt, kértem én is, hogy fújja az asszony, ne remegjen az ujja, miközben nem tudtam másképpen mondani, ébredés után, a tűzfalon háborgó tengert utálva, s felültem, fejem a lábam közt a nyakamra, s néhány évig még ferde vigyázzban jártam a nagy találkozásokra a fene nagy jólétben. Közeli helyeken adtam helyet magam mellett, s úgy integettünk bátyuskának, aki a kibelezett kőbányák üregéből egy fagyival integetett a széles, tágas téren át, de mindketten tudtuk, hogy hazudtunk egymásnak. Aztán megváltozott minden, ám még mindig csak nekünk kellett jónak lennünk, a szél fújt, nekidőltünk, megadtuk magunkat a mának; tudtuk, ha volna még időnk, akkor se lennék árulók, akkor sem, ha a szabad életben elfogytak a szavaink, s csak annyi maradt egy álmos hajnalon, azt kérjük: ne ébressz fel. Azon a temesvári vasárnapon, ki ne emlékezne, robogott felénk a jövő, legalábbis úgy hittük, de csak lyuk volt a zászló közepén. Olcsó vigasz volt, hogy részegen mindig volt valaki, aki hazavitt, aki elnézte a káromkodós rossz szokásunkat, bécsi kapu méretű reményeinkbe fúló izzó tavaszi délutánjainkban már csak a szőrös bunda nyújtott vigaszt, hogy az élet veri, verihepi, és a szabadság rabszolgái hiába könyörögnek, hogy dolgozni ne kelljen, csak eltűnt az élet az utcából, bár idehallatszott, hogy a világ végén a máról dalolnak a boldog bárányok, mert a réten már jól kihallgatták magukat. S ha hiányzott is pár dolog, egy kedves dal miatt boldogok lettünk, s boldog volt velünk a sírós ég, és a fejünkre hullt egy könnycsepp a mennyből, lezuhant, mint egy népmese szép története. A jóbarátokkal sejtettük, hogy hiába minden, nem lesz ennek jó vége, múlhat az idő, csak egy dolog van: szeress, szeress még, mert sem egy korsó, sem egy pohár, eh, de igen, minden gondunk messze száll, mindörökre felszállunk magasra! De októberben elcsendesedünk, mondunk egy imát, kitisztul a lelkünk, mintha álomból ébrednénk, várjuk a tavaszt, de legbelül sejtjük, hogy ez ugyanaz a cirkusz, semmi sem változott, nem ér a nevünk ebben a vízióban, de szerencsére még látom a szemeden, hogy nem ér az én nevem sem, ezért veled akarok a pokol tűzén elégni! Láda sör az asztalon, mint elhaló angyali üdvözlet ebben a vadkeleti borzalomban. Elmélázok, mennyi mindent elhittem, miközben a messzeség csak hív, csak hív. Ki kell jutnom a mennyország felé, őrizni akarom a lángot én is, ami a szívemben van! Tűzvigyázó szabadíts meg, minden, minden úgy történt, ahogyan kellett, a magányos napon a lányok nem térnek vissza a körhintából, de ez tudjuk jól, rossz idők ezek! S csak lemondón hajtogatjuk egyre: adjon az isten mindig jobbat! Felnézünk a hegyekre, az őrtoronyból a a Hold keresői nem mentek, el, hiába múltak el az illúziók, Az utolsó pohár után még elmondom: szép vagy, szép vagy, itt a végtelen lába előtt.

30 év, az én életem is. S bár nem az enyémek, mintha az én soraim is lennének, amiket énekelek.

Fejet hajtok. 
Köszönöm!

5/5

(2013)

FMS, Budapest, 2012, ISBN: 9789630849807

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7614162067

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cpt. Flint 2021.01.05. 16:35:12

Én Nagy Feró Bikinije után egyáltalán nem tudtam a D. Nagy-félét értékelni. Úgy sem, hogy a Rolls-t meg szerettem.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.05. 18:48:28

@Cpt. Flint:
Más és más. Valahogy a kettő, a Ferós Bikini és a Rolls kavaréka. Különösen az első lemezük. Aztán a muzsika populárisabb lett, az tény. De számomra, azzal együtt, hogy jobbára progresszív rockot hallgatok, nagyon kedves. Nem özönben, de összességében.
Vannak olyan zenék, amik vagy hihetetlen erővel kötődnek egy-egy pillanathoz, naphoz, időszakhoz az életemben, meg vannak olyanok is, amik konkrétan és közvetlenül változást generáltak.

(A Republic „Kirúgjunk magunk alól a földet” című száma vezetett rá, amit aktív keresztény koromban nagyon tudtam: semmi nincsen az életemben, amiről Isten ne tudna, ami ne válhatna javamra, ha hiszek: váltam és még a válás kimondása előtt, de a papírok beadása után fél évvel rám talált életem nője, akivel tizennégy éve együtt vagyunk. De erre az egészre, az elengedésre, a repülésre, a másik hajó érkezésére a Republic készített fel Konkrétan.)

No, a D. Nagyos Bikininek van jó pár száma, ami ha nem is volt ekkora hatással, de valahogy nagyon ott volt bizonyos pillanatokban, napokban, időszakokban.

Nem tudom, ismered-e „A világ végén” című dalukat? Kész aluljáró szociográfia, de úgy, hogy elszorul az ember torka.

Nem akarlak ízlés (de)frmálni, csak mondom. Ha nem, akkor nem. Drága Nagyim is azt mondta, hogy még a két ujjunk sem egyforma. :-D
süti beállítások módosítása