A bejegyzés rövidített formában eredetileg itt jelent meg:
Ha ezt a könyvet nem a zenei könyvek között találom, tutira születéstörténetekről szóló beszámolók gyűjteményének néztem volna.
Különös tekintettel arra, hogy a könyvtárban talált példánynak még a balra látható külső borítója sem volt meg. A papírborító alatt a főcím világos bézzsel szedett, az alcím meg barna alapon világosbarnával. Tehát pont fordítva, mint amit itt látsz. Ergo a születés ugrik szembe, nem a magyar sláger.
A szerzők neve nem biztos, hogy mond neked valamit, Nekem legalábbis nem mondott. Az alábbi bemutatkozásukat a könyvből másoltam ki.
LAKATOS GYÖRGY (1948)
hangmérnök, forgatókönyvíró, rendező 46 évig dolgozott a Magyar Televízióban, több ezer adás hangmérnöke volt. Filmet rendezett a Beatlesról és az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűzről, számos forgatókönyvet irt egyedül vagy szerzőtársakkal. Közvetített nemzetközi labdarúgó-mérkőzéseket, dolgozott az al-Dzsazira arab hírtelevíziónak, készített interjút az osztrák kancellárral és a svéd külügyminiszterrel. Első könyve 13 elnök embere voltam címmel jelent meg a Duna Könyvkiadónál.
SZŰTS ISTVÁN (1960)
Emerton- és Magyar Örökség-díjas zenész, zeneszerző. Játszott az East, az Első Emelet, a Z'Zi Labor, valamint a Zorán és barátai zenekarokban, 1988 óta oszlopos tagja és zeneszerzője a Kormorán együttesnek. Számos intézményben, vállalkozásban dolgozott zenei vezetőként, zenei producerként, művészeti vezetőként, művészeti igazgatóként. Rengeteg filmzene és színházi zene (zenés színház, rockopera, musical, táncdarab stb.) szerzője, zenészként és zeneszerzőként kb. 200 lemezen működött közre. 2020-ban jelent meg 60 év feketén-fehéren című önéletrajzi könyve.
A kötet többé.kevésbé azt adja, amit a címe ígér: negyvenegy magyar sláger születésének a körülményeit mutatja be. Nagyjából.
Az ötlet nagyon jó, érdekes és izgalmas!
*
A szerzők rögtön az elején tisztázzák a fő csapás problémáit. Mert igen, valóban, nevezz negyven magyar slágert! Aztán kérd meg ugyanerre tíz barátodat! Majd vesd össze a tizenegy listát! Vajon hány dalcím egyezik majd? Ugye, hogy ugye?
Én néha megdöbbenek, hogy a tehén tőgyébe tetszhet ezmegaz a dal embereknek, amikor... Aztán mindig vállat kell rántanom, és felidéznem drága Nagyikám mondását: „Hát még a két ujjunk sem egyforma!” Ebben a könyvben is van olyan nóta-történet, amit nekem egészen biztosan eszembe nem jutott volna beszerkeszteni egy ilyen könyvbe. Aztán amikor megnéztem, a YouTube-on mi is ez, elképedtem a hozzászólások mennyiségétől és lelkesedésétől.
Azt már csak én teszem hozzá a válogatás problémájához, hogy különösen nagy lesz az elégedetlenség, ha még a műfaj sincsen meghatározva, leszűkítve: pop-, rock-, beat-, tánczene-slágerekről legyen-e szó? A kötet tartalma szerint mindegyikről. Szerintem ez ha nem is hiba, de némi koncepciótévesztés volt. Aki mindenkinek tetszeni akar, senkinek sem fog tetszeni. Ezáltal a beválogatott negyvenegy dal némelyikével egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Vélem, mások meg mással nem.
Itt a helye a tartalomjegyzék megmutatásának. Abból sok minden, ha nem minden kiderül.
Előszó.
1. Illés: Az utcán (Szörényi Levente – Bródy János)
2. Echo: Gondolsz–e majd rám? (Varannai István – Tamás László)
3. Az ócska cipó (Cseh Tamás – Bereményi Géza)
4. Generál: Lehajtott fejjel (Novai Gábor – Várkonyi Mátyás)
5. Corvina: Egy viharos éjszakán (Szigeti Ferenc – Soltész Rezső)
6. Apostol: Okosabban kéne élni (Németh Gábor – Szenes Iván).
7. Piramis: Szállj fel magasra (Gallai Péter – Köves Miklós)
8. Generál: Könnyű álmot hozzon az éj (Várkonyi Mátyás – Miklós Tibor)
9. Zorán: Apám hitte (Sztevanovity Zorán – Presser Gábor – Sztevanovity Dusán)
10. Hernádi Judit: Sohase mondd (Döme Zsolt – Verebes István)
11. Karthago: Requiem (Szigeti Ferenc)
12. Korál: Homok a szélben (Balázs Ferenc – Horváth Attila)
13. KFT: Bábu vagy (Bornai Tibor – Laár András – Lengyelfi Miklós – Márton András)
14. Soltész Rezső: Szóljon hangosan az ének (Soltész Rezső – S. Nagy István
15. Bojtorján: Csavargódal (Buchwart László gitáros – Kemény Győző – Pomázi Zoltán – Vörös Andor – Horváth Attila)
16. Hungária: Várni rád egy éjen át (Fenyő Miklós)
17. Charlie – Cserháti Zsuzsa: Száguldás, Porsche, szerelem (Nagy Tibor – Juhász Sándor)
18. Varga Miklós: Európa (Varga Miklós – Varga Mihály)
19. Edda: Ünnep (Fortuna László – Pataky Attila)
20. R.Go: Szeretlek is, meg nem is (Szikora Róbert)
21. Neoton: Yo–Yo (Végvári Ádám – Dobó Ferenc – Csepregi Éva)
22. Z’Zi Labor: Faképnél történő hagyás (Janicsák István)
23. Dolly Roll: Elpattant egy húr (Novai Gábor – Dolly)
24. Bikini: Közeli helyeken (Németh Alajos – Dévényi Ádám)
25. Dolly Roll: Ábrándos szép napok (Borisz Fomin – Eugene Raskin – Dolly)
26. Tátrai Band: New York, New York (Pálvölgyi Géza – Tátrai Tibor – Kovács Tamás)
27. Beatrice: 8 óra munka (Nagy Feró)
28. Rapülők: Nem adom fel (Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Berkes Gábor
Szentmihályi Gábor – Geszti Péter)
29. Korál: Maradj velem (Balázs Ferenc – Horváth Attila)
30. Republic: Erdő közepében (Bódi László)
31. P. Mobil: Ez az élet, Babolcsai néni (Sárvári Vilmos – Schuster Lóránt)
32. Charlie: Jég dupla whiskyvel (Lerch István – Horváth Attila)
33. Eördögh Alexandra – Császár Előd: Tiltott szerelem (Berkes Gábor – Valla Attila)
34. Kormorán: Ki szívét osztja szét (Koltay Gergely)
35. Fenyő Miklós: Napfény a jégen (Fenyő Miklós)
36. United: Végső vallomás (Pély Barnabás – Romhányi Áron – Orbán Tamás)
37. Oláh Ibolya: Magyarország (René Dupéré – Geszti Péter)
38. Magna Cum Laude: Vidéki sanzon (Szabó Tibor – Kara Mihály)
39. Bródy János: Ezek ugyanazok (Bródy János)
40. Auth Csilla →Szolnoki Péter: Féltelek (Bokor Gyula – Bokor Tibor – Bokor Attila)
41. Ismerős Arcok: Nélküled (Leczó Szilveszter – Nyerges Attila)
A szerzőkről
Ez az a pont, ahol egyértelművé válik: egyetlen ilyen ó, ehhez hasonló, bármilyen válogatás eleve kudarcra ítélt. Mondom, különösen a műfaji határok erős kezű meghúzása nélkül. Enélkül ordító hiányok lesznek (vannak) a listában, és ugyanilyen feltűnő lólábak. A magam részéről teljesen simán el tudtam volna képzelni, hogy akár műfajonkénti, akár mondjuk évtizedenkénti elkülönítésben, több kötetbe gyűjtve jelennek meg az emlékezések.
Így el- és kikerülhető lett volna az a méltánytalanság-óceán, ami a listát olvasva szinte szégyenkezéssel tölti el az olvasót. Mert persze, egyetlen könyvbe hogyan is férne bele az összes nagy magyar sláger. De azért basszus, magától értetődő az égbekiáltó az ellentmondás a bekerült és kimaradt dalok, előadók között. Yo-Yo...! Csak a Kacsa-dal hiányzik...
Azt nem is sorolom, mi és ki mindenki hiányzik. Túl a szubjektivitáson.
*
A szerzők által tisztázott másik problémát maguk a zenészek, alkotók jelentették: hiába is mondta a szerzőpáros, hogy: „Szia tesó, mondd már el, hogyan született az X dal?”, ha erre a válasz az, hogy „Miért nem az Y kérdezed, az sokkal izgalmasabb? Meg ami akkoriban velünk történt, hát az nem igaz, figyelj, öcsisajt, mondom is!”
A könyvet elolvasva az a benyomásom támadt, hogy a legtöbb dalnak nincsen története. Vagy igazéból nem is története van, sokkal inkább csak érzelmi háttere. Amit elmesélni viszont nem nagy sztori, Ez sem a szerzők hibája. Sem a könyv szerzőié, sem a dalokéié, (Ez már milyen fura szó!) Leginkább az életet lehet okolni érte.
Elgondolkodtam, hány saját írásomnak van története. Mármint nem az általam leírt történet történetére gondolok, hanem a megírás körülményeire. Nem mondom, hogy Jókai könyveinek a számával vetekszik a saját grafomániám, mert alig van valamim, de egyetlen mesém, a csodálatos kertész, Zsombor legelső története jutott csak az eszembe. Tudom mikor, hol ugrott be a mese, csak le kellett írnom. Terápia volt számomra.
Akkor már két éve agonizált az első házasságom. Ezt a két évet gyötrődéssel, változtatás-próbálkozásokkal vergődtem át. S ott a Váci út 60 előtti zebrán átkelve villant be egy antiszociális meggyfával sem tud mit kezdeni a kertésze: ha mindenáron antiszoc a fa, nem kivágni kell, elég átültetni. Tegye ott amit akar, csak önmagának ártva.
Mire átértem a zebrán, tudtam, hogy a kertész beszélgetni fog a növényekkel. Mármint kétoldalúan, szó szerint. Csak így lehet értelme a végső kimenetelnek. S így lehet egyértelmű, hogy Zsombor (hoppá, a név is meg van!) nem ártani akar, hanem jobbítani, rendbe hozni. S nem ő tehet róla, hogy ez nem sikerül neki.
Nem önfelmentés volt ez a pillantok alatt született mese számomra, hanem úttalálás, felismerés, megvilágosodás: a szeretet el tud engedni. S az elengedés talán fájdalmasabb az elengedettnek mint az elengedőnek...
A mai napig a legjobb Zsombor-mesémnek tartom ezt az első, meggyfásat. Aminek, lám, tényleg van története. Amit most csak nagyon jelzésértékűen mutattam be neked.
A könyvben szereplő legtöbb történet történettelen. Olyan kis izé, oké, rendben, megvolt... A szerzők azt írták, amikor megjöttek a sztorik, hol sírtak, hol nevettek az így-úgy megkapott interjúk felett, alatt, közben, végén. Hát, nem tudom... Bár sok szituációban én vagyok a családban a női alkatrész, Szerelmetesfeleségtársam meg az érzéketlen férfi, de nem volt a negyvenegyből olyan történet, ami igazán mélyen megérintett volna.
Bródy marhasága, hogy ő betiltott előadó, ismét lefárasztott. A kötetbe az „Ezek ugyanazok” dala került be. Aminek a mondanivalója teljesen igaz. Minden rendszerben, minden kormányban. Kivétel nélkül. Mert a hatalom szeretete, a sógorkomaság, a nyaloncok tömkelege nem NER-jellemzők, hanem alapvető emberi vonások. De Bródy egy oldalvágással, nagyon ügyesen, aljasan beszúrja a „magyarság” szót, hogy a mondanivalója megfeleljen a saját elnyomatása, koncepciójának, aminek alapja, hogy ő ha nem is halhatatlan, de hallhatatlan. Cenzúrázott.
Néztem egy koncert-részletet. Egy komplett Aréna benyalta Bródy trükkjét. Nem merülök el Bródy csúsztatásába. De van, ami kikívánkozik. Vajon „ezek” mihez képest „ugyanazok”? Nem, természetesen a viszonyítási alapot nem az elmúlt rendszer jelenti. A kulcsszó a már említett „magyarság” szó.
Lecsupaszítom Bródy szavait: ezek ugyanazok a magyarkodó fasiszták, csak a nyilaskeresztes karszalag hiányzik róluk. Mer' diktatúra van. Amelyben Bródy tizenezer ember előtt, nyilvánosan fasisztázhatja le a diktátort, videón megörökítve, nyilvános oldalra feltöltve nézhetőn, hallgathatón...
Ismét a régi nóta: van, akinek joga és kötelessége megmondani, ki a fasiszta. Az ész megáll! A dal meg bekerül a legjobb dalok történetéről szóló könyvbe.
*
No, és miután tulajdonképpen jól lehúztam a könyvet, mondom, nagyjából együltőben elolvastam. eltekintve attól, hogy közben voltak kötelező teendőim, mint például a napi munkám.
Azért ment ilyen gyorsan, mert még a nem érdeklő dalok, a nem érdeklő előadók is érdekeltek. Tulajdon- és voltaképpen. A United-nél és a Magna Cum Laude-nál majdnem feladtam: hozzájuk semmi de semmi kapcsolódási pontom nincsen. Nem azért, mert nem hallottam még őket, hanem éppen azért, mert hallottam.
Szóval érdekes és jó ez a könyv. Nem feltétlenül maradandó, de a boomer-nemzedéknek mindenképpen érdekes.
*
Amit el kell mondanom: Szűts István jelenléte az alkotók között mindenképpen jót tett az összképnek. Szűts zenész, tehát hozzáértőként elemezgeti az említett dalokat. Az elemezgetéséből, tudatlan hallgatóként sokszor semmit sem értettem. De legalább elmondja. :-)
A vicces inkább az volt, amikor izzadtságot törölgetve próbálja menteni a zeneileg menthetetlent. Nem leszek poéngyilkos, azért sem mondom meg, hol nem tudott mit kezdeni a muzsikával és volt kénytelen elmaszatolni a zenei érték, érdekesség hiányát. (Nem a 8 óra munkára gondolok, ott bátran kimondja, hogy zeneileg szar: de ezt előtte Feró is fejtegeti, lakodalmas muzsikának tartja a nótát. Mondhatja, ő írta az egészet cakkumpakk.)
*
Na, mondok egy nagyot! A könyv hatása, hogy a hajnalt Geszti Péterrel töltöttem. Mármint a hozzá kapcsolódó muzsikákkal, a Rapülőkkel, a Jazz + azzal, meg némi szólócucokkal. A döbi, hogy élveztem is a legtöbbjét. Amit Geszti a nyelvvel művel az marhára nem semmi. A Magyarország szövege pedig tőle több mint meglepő. S meglepőn magyar-nemzetközi.
A könyvben ott van az Ismerős Arcok Nélküled-je is.
Alexandra, Pécs, 2022, 192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635823369
7/10
2024 május egyedike. Már nem hajnal van, mert nyolc óra. De ötkor ébredtem. Mer' (mondtam már?) szeretem a nem dolgozós, ráérős reggelek magányát. Olyan mintha szabad lennék, mintha választásom lenne, lehetőségek tengere állna előttem: itt az új nap, amit alkotással kezdhetek.
Ma lehet válogatni a programokban. A magam részéről az Omega Testamentum koncertje felé húzokl
