Nézzük, ugyebár az indítékokat!
Az ember miért olvas és mi célból nem olvas Vavyan Fable könyvet? Ami nem tekinthető célnak az olvasáskor: tengermély irodalmi élmény, a nagy magyar valóság szivárványirodalmi megfogalmazása, az élethez való gyémánt gondolatok sorjáztatása. És hasonlók. Amire bizton számíthat a Fable-olvasó: sziporkázó nyelvfacsarások, röttyenetek, vigyorog, röhögések, akciók, pofonok, vastag cekcuális utalgatások, afférok, ölelmények.
Nem olvastam sok Fable-t. Konkrétan ez volt a második. Az első ennek az előzménye volt. Az nagyon bejött. Akció börleszk. Höhöhö. S írva vagyon. De röhhenet röhhenet hátán. Abban. Jól kitalált karakterekkel, pemzli húzásos jellemekkel, tortadobálós, de röhejes gegekkel. Nem a Chaplin vagy a Buster Keaton-féle börleszk, hanem a Stan és Pan-féle. Kell az is, mert marha jó!
Ebből fakad, hogy van összehasonlítási alapom. S ez esetben baj, hogy van. Mert a két könyv főszereplői nem azonosak, de gyakorlatilag tökéletesen felcserélhetők. Ahogyan az alaphelyzet is. Ahogyan voltaképpen a cselekmény is. Csak ez a könyv sokkal vastagabb. S bár egyáltalán nem tudtam letenni, volt, hogy már vártam a végét. S nem feltétlenül a tetszés miatt. Nekem ebben kicsit sok volt az aberáltság, sok volt az ölközeliség, sok volt Fable. Valahogy úgy voltam vele, mint Louis de Funes filmjeivel: kezdetben élvezem, aztán lanyhulok, majd besokallok. Fable javára legyen írva, hogy végigolvastam. Funest nem nagyon szoktam végignézni.
Ami még nem: zseniálisak Fable Éva szófacsarásai, mondtam már. Viszont kimondottan zavaró, hogy majd minden szereplő ugyanebben a stílusban szófacsar. Zavaró, mert bár börleszk, ez mégis csak valahogy olyan izé…
Másfelől : volt egy-két olyan fejezet, ami csak azért volt, hogy ne sérüljön a számozás folyamatossága. S voltak a fejezetekben humor pour humor jelentek, amik azért voltak ott, mert Éva asszony leszakított egy gyümölcsöt a humor-fáról, vagy az ölébe hullott pihenés közben, de annyira jónak találta, hogy nem volt szíva kihajítani. Annak ellenére, hogy semmi szervesség nem volt az aktyuális jumor és a történet között.
Harmadfelől: tetszettek, közel álltak hozzám a közéleti megállapításai, például a mai média szereplőiről. De valahogy ezeknél is kilógott a szervtelenség lólába, de mondom, mert szívem szerint szólt, megbocsátottam neki.
Mindezek ellenére nem vesztettem el a kedvemet. Töretlenül beszerzés alatt van még néhány Molnár Vavyan-könyv beszerzése. Kíváncsi vagyok, hogy azok a műfaji besorolások, amik ennek a kötetnek a végén vannak (akció, kaland, fantasy, börleszk, egyéb), jelentenek-e valamit a gyakorlatban, vagy Fable voltaképpen bármit ír, ugyanazt írja, és nem dicséretként megállapítva, vagy valóban több arca, több stílusa is. Illetve megunható-e a stílusa más műfajú alkotásaiban?
3/5
(2014)
