Szubjektív olvasónapló a XXI. század elejéről

Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Lakott sziget

2018. augusztus 20. - Mohácsi Zoltán

absz_lakott_sziget.jpgÉrdekesek ezek a Sztrugackij tesók, pontosabban érdekesek a könyveik. Egyik sem lett a kedvencem, nem ragadott torkon, nem tepert le, nem tetette le velem a petéimet, nem ájultam el tőlük és semmi szuperlatívusz. De itt sorakozik jó pár a polcomon, tervben van a hiányzók, sőt a teljesebb kiadások beszerzése is. Talán mert olyan jó kis oroszok. Talán mert olyan jó kis orosz sci-fi-ket írnak. Talán mert Sztrugackijok következetesen és rendületlenül.

S valamit el kell most mondanom: eddig, bár gyűlnek a könyveik a polcomon, minden könyvük után fanyalogtam valamiért. Sőt, főművük, a Sztalker számomra megfejthetetlen és érthetetlen bármilyen formában. (Nagyon érdekes, hogy az első Metagalaktika megjelenésekor, gyerekként olvasva is, akkor Piknik az árokparton címen (1), megmaradt bennem mind a kisregény, mind a szerzők neve. De akkor sem tetszett, csak mégis.) Nem tudnám azt mondani, hogy ABSZ regényinek, novelláinak a stílusát ezer közül is megismerném, ahogy mondjuk Vonnegut vagy Pratchett stílusa megismerhető. Azt sem mondanám, hogy a történetvezetése, a szereplők mozgatása is olyan, mint PKD (2) írásaiban: senki más nem tudná, vagy ha de, akkor sem csinálná így. Ugyan az a klasszikus, „ezcsakoroszlehet”-feeling meg van, de ezen belül, önmagából a szövegből nem biztos, hogy lokalizálnék ABSZ-re. 

És mégis… És valahogy ez a „mégis” a lényeg.

A Lakott sziget után nem fanyalgok. Egyáltalán. absz_lakott_sziget_film2.jpgA belőle készült filmet évekkel ezelőtt láttam, és igazán tetszett.(3) S volt valami külön kellemesen borzongató abban, hogy nem szinkronizált, csupán feliratos verzióban létezik a film. (Valami érthetetlen okból máig nem mutatták be nálunk.) Nem szoktak ennyire bennem maradni filmek, sőt, túl könnyen felejtek. De ez mégis itt ragadt. Annyira hatott mindennel, hogy bár többször kézbe vettem a hatására nagyon gyorsan beszerzett könyvet, valahogy soha nem jutottam a végéig. Pedig voltaképpen a film nagyon hű leképzése a regénynek. 

Anélkül, hogy tartalmat írnék: néha megdöbbenek, hogy abban az átkoz, lelkiismeret nyúzó és dögletes kompromisszumokra épülő, kényszerítő rendszerben, amikor kötelező volt mindennel egyetérteni, és szeretni kellett azokat, akik köteleztek (4), mégis döbbenetes művek jelentek meg nyomtatásban és filmvásznon is. (Miközben persze mennyit indexre tett a politika és az őt kiszolgáló hivatalos kultúra. A Lakott sziget Szovjetunió-beli betiltásában és magyarországi meg nem jelenésében semmi meglepő nincsen. A könyv egy ((SPOILER: atomháború utáni disztopia, ahol a hatalom képviselői agymosással, fegyverrel, erőszakkal kényszerítik rá akaratukat a népre, miközben hivatalos ellenségképet kreálnak, háborút is viselnek a kreált ellenség ellen, s miközben a nép nyomorog, szellemileg és testileg egyaránt, a vezetők egymással marakodva, félve a másiktól, az intrikáktól, jól élnek a Papa [ez is micsoda találó megnevezés: Papa, aki gondoskodik az övéiről, szereti őket, akihez védelemért futhatnak; úgy fest, Szrtugackijék csak lemásolták a valóságot] vezetése alatt.))

Ebbe a világba csöppen a Földről űrhajókázó Makszim Krammerer, az alig húszéves fiatalember. Aki, miután lassan megérti, mi is a dörgés a lakott szigeten, a kezébe akarja venni a dolgok rendbe tételét. Makszim különleges tulajdonságokkal is bír a lakott sziget lakóihoz képest. A történet Makszim története. Voltaképpen. Ha akarjuk rendszerkritika. Illetve, ha nem akarjuk, akkor is. Voltaképpen akár aktualizálható rendszerkritika is (5). Meg kiáltás, hogy: emberek birkák vagytok. Meg elismerése annak, hogy de voltaképpen nem tehettek róla, még a birkaságotok is csupán emberi mivoltotokból fakad, önerőből nem is fogtok kitörni soha, hiszen nincsen hatalmatokban kitörni. Meg szól arról is, hogy minden rendszer megteremti a maga egyensúlyát, amit kívülről csak nagyon óvatosan, nagyon körültekintőn szabad csak megbolygatni, mivel a bolygatás talán nagyobb tragédiát eredményez, mint a bolygatástalanság. Meg szól arról, hogy micsoda felelőssége van annak, akinek hatalma van, meg annak, akinek lehetősége van bolygatni. Meg szól arról is, hogy aki sokak szemében ellenség, az minden bizonnyal maga is csak áldozat, és hogy a másság csak állapot, nem értékmérő. (Ez manapság divatos úgyis, bár szerintem nem egy az egyben átvihető a regényből a valóságra való vonatkoztatás, de legyünk nagylelkűek, simán belemagyarázható.) Meg szól elsősorban arról, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Meg és meg és meg szól sok mindenről. Meg van ám jellem-visszafejlődés is, hiszen Makszimnak rá kell arra döbbennie, hogy könnyű egy olyan társadalomban mosolyogva pozitív értékeket közvetíteni, amelyik visszamosoly, és ugyanazokat az értékeket tartja értéknek, és ez a felismerés bizony kibillenti főhősünket is az egyensúlyából, és a kibillenés alkalmazkodást eredménye, ((SPOILER: jellem-visszafejlődés is, hiszen Makszimnak rá kell arra döbbennie, hogy könnyű egy olyan társadalomban mosolyogva pozitív értékeket közvetíteni, amelyik visszamosoly, és ugyanazokat az értékeket tartja értéknek, és ez a felismerés bizony kibillenti főhősünket is az egyensúlyából, és a kibillenés alkalmazkodást eredményez.)) Meg ABSZ a végén csavar egyet a történeten, és az ember csak les ki a fejéből, hogy ami addig tökéletesen egyértelmű volt, akkor most mégsem az, és ami a legnagyobb gyűlöletet kiváltotta, mégsem teljesen a sötétség eszköze, vagy mi van? Meg jól ír, ABSZ, na! Meg kalandregénynek sem semmi, amit olvasunk. Szóval, mondom újra, nagyon sok minden ez a történet.

De elsősorban egy pompás regény.

(1) És nem is. Egy kritika döbbentett rá, hogy a Metagalaktikában Piknik a senki földjén címmel jelent meg egy kivonat a kisregényből. Egyébként az egyik legjobb kritikát itt olvastam a könyvről: http://www.prozanostra.com/iras/ujra-es-ujra-zonaban-b-… 
(2) Philip K. Dick 
(3) Itt például megnézető: https://www.youtube.com/watch… 
(4) A magam részéről, bár természetesen vannak teljesen érthető elemei az érveléseknek, nagyon sokszor érthetetlenül állok ennek a rendszernek a visszasírása előtt. Aki megöl, azt is ölelnéd… De ebbe inkább most ne menjünk bele, jó? 
(5) Egy barátom osztotta meg a Facebook-on az alábbi videót. Mivel éppen olvastam a Lakott sziget-et, nem tudtam nem párhuzamot találni a kis filmecske és az olvasmányom között. A link: https://www.facebook.com/laszlo.palfalvi.75/posts/29102…

4,5/5

(2017)

Metropolis Media, Budapest, 2009, ISBN: 9789639828285 · Fordította: Weisz Györgyi

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr8114191133

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása