Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa

Impozáns kutyafutta egy életműről

2021. február 14. - Mohácsi Zoltán

zoldi_koncz.jpg

Szerelemtesfeleségtársam édesanyján néha igen-igen elcsudálkozom. Nem csupán azon, milyen fantasztikus pogácsát süt, még csak nem is azon, milyen agilis, ha valamit el akar intézni, hanem a zenei ízlésén. Gondolnád például, hogy az egyik neki adott ajándékunk egy Korál-koncert jegy volt? Úgy nagyjából az utolsó, amikor a Korál még felléphetett. Le is töltette velem a netről a koncertet. Arról nem beszélve, hogy Dorozsmai Pétert személyesen is ismeri, de nem mint zenészt, hanem mint apukát: a dobos csemetéje(i?) abba az óvodába jártak, ahol Márta néni vezető volt. A koncertet nézve az a helyzet állt elő, hogy az anyósommal úgy beszélgettem a Korál muzsikájáról, ahogyan a lányával még sosem. Utólag meg is állapítottuk, hogy a családon belül mindenki jobban járt volna, ha a fia helyett én megyek el vele a koncertre. 

S arról meg végképpen nem beszélek, hogy pendrive-ra kellett másolnom neki a Bohém rapszódia című Queen-filmet, amit több hónapon keresztül átlagosan hetente nézett meg. S azzal a lendülettel lehúzatta velem a netről a Queen budapesti fellépésén készített filmet, meg a Live Aid-es fellépésüket, illetve a '86-os Wembley-showjukat. 

Ezek után semmi meglepő nincsen abban, hogy a Koncz Zsuzsáról két, illetve immár három éve kiadott könyvet ő ajánlotta fel nekem. Nem az értékelés megírása végett (nem is tudom, olvassa-e bármilyen szinten a blogomat), hanem csak úgy, érdeklődésileg. A kapcsolati tőke előnyei, ugye... Ha megkésve is. 

Zene-e, ami nem döngöl? Uggyan...

A hetvenes-nyolcvanas években cseperedtem és eszméltem. Úgy gondoltam, a zenében akkor lehet jó valami, ha kicsit dzsessze vagy nagyon rockos. Én főleg az utóbbi felé voltam nyitott. Később a progresszív rock felé való nyitottság is ebből táplálkozhatott. A gyökerekig képtelen vagyok lehatolni, mik lehettek az első benyomások. Azt biztosan mondhatom, hogy a családom nem, ott egészen másfajta zenék voltak a figyelem központjában. 

Tizennégy éves koromtól fogva a nálam négy évvel idősebb, Prof becenevű barátomtól tanultam meg, hogy mert valami nem döngöl a földbe, vagy nem annyira technikás, még lehet jó zene. Zoránnal húzott csőbe. Az LGT-t kezdettől fogva szerettem, Zoránnak meg, ugye, Presser írta a lemezeit. A második csali Katona Klári Titkaim című csodája volt. Aztán jött a Szörényi–Adamis-féle Kovács Kati lemez. Aztán Koncz Zsuzsa Menetrend című lemeze. Mondom, csőbe húzattattam...

Már csak azért is, mert Bródy, ugyebár az elmúlt rendszerben, a közönség számára a rockzenén belül maga volt az ellenzékiség. Számomra is. Már a P. Mobil, a Beatrice és a Hobo Blues Band előtt is. Bródy neve pedig szervesen összefonódik az Illés és a Fonográf nevével, valamint a KITT-egylet nevével (ami betűszó a Koncz-Illés-Tolcsvay Trió nevéből állt össze). S nem feledhető, hogy Koncz Zsuzsa énekelte a Ha én rózsa volnék-ot. Meg az Egy fiatal költő emlékére című dalt is. Amit egy füst alatt tiltottak be a Jelbeszéd című albumon/mal. Vagyis így vagy úgy Koncz is része lett az ellenzékben levő zenészeknek. Így érdekelni kezdett, amit csinál. 

Más kérdés persze, hogy utólag kiderül, minden rockzenész ellenzéki volt, az akkor regnáló rendszer gyakorlatilag egy tömbben veszélyesnek ítélte a beat/pop/rockzenét. De a pénzt szerette kivenni a lemezgyártásból és a koncertezésből, miközben alapvetően lenézte a műfajt. Majd utólag persze az is kiderült, hogy a rockzenészeket egymás ellen is ugratta, köztük is voltak, akik ezért vagy azért, önös érdekből vagy kényszerűségből együttműködők lettek a rendszerrel. De ez sokkal későbbi és nagyon más történet. 

S itt van ez a könyv, meg itt van velünk Koncz Zsuzsa. Ebben az esetben a téma kettős: Koncz Zsuzsáról írjak vagy a róla írt könyvről? A kísértés hatalmas, a cikk.hosszának meg végesnek kell lennie, különben a kutya sem olvassa el. (Ezt mondta nekem a héten egy internetes- és papír periodika főszerkesztője.) Megpróbálom elkerülni, hogy csapdába essek, mégis ez esetben iparkodom a másodikat, a könyvet szem előtt tartani. 

Koncz Zsuzsa személye

Akkor tehát röviden Koncz Zsuzsáról, az előadóról és a személyiségről. Nem ismerem őt személyesen, tehát csak benyomásaim vannak, lehetnek róla. Kezdettől fogva úgy ítéltem meg, hogy tartása van. Mint előadó a tartásából él. Ez egy kicsit rosszindulatú kijelentés, mert egy énekesnek a hangjából kellene élnie. Koncz Zsuzsának közel sincsen olyan jó hangja, mint a kortársainak, Kovács Katinak, Zalatnay Saroltának, Katona Klárinak, Cserháti Zsuzsának. Viszont sokkal több benne a zenei következetesség, illetve, ahogyan mondtam, van benne egyfajta tartás. Ami hidegebbnek, visszafogottabbnak mutatja, mint a másik négy, főleg az első két hölgyet. (Cserháti Zsuzsát az Isten nyugosztalja.) Ez nem hiba, mindössze benyomás. 

Az, hogy nincsen olyan hangja, mint amazoknak, legyen ez bármilyen ellentmondásos is, a rockzenében nem feltétlenül hátrány. Kedvenc magyar példám erre Földes Hobo László, akiről a legnagyobb jóindulattal sem  mondható el, hogy pazar énekes lenne. Viszont hihetetlenül pazar előadó. Ami a magyar rock legnagyobbjai közé emelte. (De azért nem felesleges időpocséklás a részéről, hogy járt énektanárhoz.) Koncz Zsuzsa, úgy fest, sok mindenben konzekvensebb, mint a pályatársai. Elég talán csak a megjelent lemezeinek a számát néznünk. De kiderül abból is, hogy a zenéinek a stílusa meglehetősen következetes.

A rendszerváltással a felszínre kerültek a rock berkein belül is az addig nem is ismert ellentétek, gondolkodásmód különbségek. Talán a Szörényi-Bródy páros szétválása ennek a legékesebb bizonyítéka.

Koncz Bródyval tartott, és mint utólag kiderült, a Szörényivel való kapcsolata soha nem is volt felhőtlen. Az ellenzéki szerepükben és a politikához való viszonyulásukban érdekes, elgondolkodtató, valahol érthető, valahol érthetetlen változás történt, ami változás szorosan összefonódik a kelet-európai politikai struktúrákkal, eszmeiséggel és a politikai realitással.

A magyar, a kelet-európai liberálisan gondolkodó embernek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a liberális eszmék baloldaliak és szorosan, elválaszthatatlanul összekötődnek az egykori állampárttal és annak utódpártjaival. Így történhet meg, hogy az állami vállalatból hirtelen kapitalista céggé lett Hanglemezkiadónál történt változások hatására Koncz Zsuzsa az egykori MHV igazgatót követte, mondván, hogy a változások közepette ő kiszámíthatóbb, mint az új rendszer emberei.

Illetve így történhet meg, hogy liberálisként egy olyan párttal szimpatizált, amelyik az egykori állampárt embereivel lépett koalíciós kormányzásra. S így ennek a pártnak a szerepe óhatatlanul valami nagyon érdekes, ellentmondásos irányba csúszott el. Vagy csak össze került, ami össze tartozik. Mindenesetre a volt kommunistákkal való összeállásuk úgy nagyjából megkérdőjelezi a rendszerváltást. Úgy tűnik, liberális berkekben sokkal-sokkal veszélyesebb a kettővel ezelőtti rendszer, mint amilyen a kommunizmus volt. Amihez képest a rendszerváltás utáni baloldali elit emberei szalonképesek a számára. Akkor is, ha a kommunizmus fenntartói voltak... Legalábbis könyvünk alanya valami nagyon hasonlót fogalmazott meg az első szabadon választott kormány teljesítményét értékelve. Ha nem tette volna, az én mesém is sokkal rövidebbé lett volna, mert eszembe ágában sem lenne egy zenével foglalkozó könyvbe napi politikát keverni. Kilóg ez az értékelésből, tudom, de éppen úgy kilóg a könyvből is. Vagy sajnos egyszerűen kikerülhetetlen része az életünknek...

S innen már egy tapodtat sem lépek tovább, mert ez végképp elszakítana a jelen könyv értékelésétől. Maradjunk Koncz Zsuzsa személyénél és zenéjénél. 

zoldi_koncz_2.jpg

Koncz Zsuzsa zenéje

Erre az alcímre nem fogok sok szót vesztegetni. Talán ellentmondásos, de a könyvhöz nem sok köze van. Ám kikerülhetetlen, ha őszinte akarok maradni. S ez az az alcím, amely végképp teljesen szubjektív. 

Volt idő, hogy Koncz Zsuzsa minden megjelenő lemezét megvettem. Visszamenőleg is. Aztán már nem. Nem az előző alcímben fogalmazottak miatt, azoknak semmi köze nem volt ehhez. Egyszerűen nem kötöttek le a lemezei. Semmi bajom Bornai Tiborral és a zenéjével, de nagyjából attól fogva hagytak hidegen zeneileg Koncz Zsuzsa lemezei, hogy ő megjelent azokon szerzőként. 

Némileg meghökkenve konstatáltam, hogy hány lemeze jelent azóta, hogy nem vagy csak átabotában követtem már a munkásságát. Tizenegy olyan stúdiólemeze van, amit ha egyszer meghallgattam vagy nem is tudtam róla. (Ha a tavaly megjelent Szabadnak születtél című albumot is hozzászámolom, amiről a könyvben még nem írhattak, tizenkettő.) Magától értetődik, hogy ez nem őt és a zenésztársait minősíti. Vagy igen...? Gyorstalpalón iparkodtam pótolni a hiányosságokat. SzFT sokat tűr, amikor zenét hallgatok, és igen rugalmas. Volt, hogy még Gergő fiam hörgős metáljában is talált figyelemre méltót. Viseli a posztrock-dolgaimat, sőt, egész őszintén a Mono együttes ő találta hallgatásra. A progresszív rockos zenéimre sem morog. Ő maga alapvetőn a populárisabb zenéket kedveli. De amikor a Vadvilág című Koncz albumot betettem háttérnek az értékelés megírásához, előbb szelíden, majd határozottan tiltakozott, hogy hallgassunk már mást. Nem idézem, mit mondott. Nem mindig értek egyet vele, ő Zoránt sem kedveli. Én igen. De a lemezt hallgatva több volt bennem a kötelességérzet mint az érdeklődés. Ami számról számra csökkent. Gyorsan hozzáteszem, hogy amikor átkapcsoltam a 37 című lemezre, kicsit kisimult a lelkem, de SzFT addigra teljesen besokallt. 

Mindezzel együtt nem csupán otrombaság, hanem egyenesen ostobaság lenne azt állítani, hogy Koncz Zsuzsa érdektelen előadó. Egyáltalán nem az. Sőt, mi több! Nem kezdem el sorolni azon dalainak a címét, amelyek szerves részévé váltak a magyar zenei kultúrának. Szerintem minimum hármat bárki fel tud sorolni az ország bármely részén. 

zoldi_koncz_4a.jpg

AKKOR VÉGRE A KÖNYVRŐL

Nehéz eldönteni, hogy ez a könyv micsoda. Mármint azon túl, hogy könyv.

Mindenek előtt leszögezem: a kötet roppant impozáns, nagyon kitalált, nagyon megcsinált. Technikailag és esztétikájában is. Nagyon nem kézikönyv-méret, az olvasásához, a lapozgatásához feltétlenül asztal, támaszték kell. Kézben egy átlag olvasónak nem tartható. Nagyon egyben van, nagyon szép. 

A műfaji meghatározása inkább fotóalbum. Holott egy életinterjúba csomagolt diszkográfia. A koncepció a következő: az énekesnővel készült interjú keretében a nagylemezein keresztül tekinthetjük át a pályafutását. Rengeteg-rengeteg fényképpel. A képek mennyisége magában hordozza, hogy a lényeg nem a szövegen van. Ez nem hiba, csupán tény. 

S mert a képek mennyisége jóval meghaladja a szövegét, tulajdonképpen az utóbbi, logikusan, a háttérbe is kerül. Olyanná válik, akár egy nyaralásról készült családi vetítés: annyi fotónk van, hogy egyről-egyről éppen csak a leglényegesebb dolgot tudjuk elmondani, különben vége-hossza nem lenne a beszámolónknak. Ezért ha bárki Koncz Zsuzsára lenne kíváncsi, tartok tőle, hogy az ő megismeréséhez nem ez a könyv a legalkalmasabb. (Mondjuk ha eddig megtörtént volna, ezután külsőre soha többé nem fogja eltéveszteni őt. :-) ) De olyan nagyon más könyv nincsen...  (Na, jó, egy van: Varjas Endre Koncz Zsuzsa című könyve.)zoldi_koncz_5.jpgAz egyes fejezetek felépítése könnyen értelmezhető, logikus és átlátható. (A töméntelen fotót mindig tartsd szem előtt!) A fejezet címe mindig a soron következő hanglemez (cd) címe. A törzsszöveg nyúlfarknyi beszélgetés a lemezről, a körülményekről, az akkori aktualitásokról. A beszélgetés után fotók, fotók, fotók, hosszabb-rövidebb magyarázatokkal. Majd jön az újabb lemez, új fejezetben. 

A kérdés az, minek akarjuk olvasni a könyvet?

Ha fotóalbumnak, az égvilágon semmi baj, gond, fenntartás nincsen, gyönyörű, jó minőségű albumot lapozgathatunk, amiben tengernyi fényképet nézegethetünk, ráadásul rengeteg információt is találunk a fényképek mellett. 

Azonban ha egy Koncz Zsuzsáról szóló könyvnek, egy pazar életinterjúnak fogjuk fel, akkor komoly hiányérzetünk támad. Koncz Zsuzsa annyi éve a pályán van, hogy az már történelem. Persze, hogy ennyi évet teljességében nem lehet átadni, elmesélni, átbeszélni, kibeszélni. (Ez Picibácsinak sem sikerült, mert hogyan is sikerülhetne?) Arról nem is szólva, hogy Koncz Zsuzsának tartása van, voltaképpen senkiről nem mond semmi különöset, rosszat pedig pláne nem. Még a nyilvánvaló tényeket is olyan finoman tálalja, hogy csak a vájtfülűek hallják ki a valós történést. Például amikor a Szörényivel való kapcsolatáról beszél. (Egyébként éppen ezért volt különös és feltűnő a politikai el- és kiszólása.)

Ennek ellenére nem vádolható azzal, hogy semmitmondó, amit mégis elmond. Mi több: konkrétan faltam a könyvet. Mert Koncz Zsuzsának nem csak szép hosszú haja volt, nem csupán jó hangja van ahhoz, amit énekel, nem csupán tartása van művészként és emberként is, nem csak az mondható el róla, hogy tapintatos és körültekintő, hanem az is, hogy mindezekkel együtt érdekesen válaszolgatott Zöldi Gergely kérdéseire. Az már más kérdés, hogy válaszolni csak arra lehet, amit kérdeznek. Amit nem kérdeznek, azt csak elmondani lehetséges. De ha valaki olyan mint Koncz Zsuzsa, akkor magától nem fogja. 

Összefoglalva: ha már ekkora a könyv, ha már ilyen vastag, ha már ilyen szépen, érdekesen összerakott, érdemesebb lett volna akár a fényképek kárára is több teret hagyni Koncz Zsuzsa történeteinek, gondolatainak, véleményének. (Valahogy úgy, mint tette ezt például a Pink Floyd-könyv, az Echos szerzője.) Pasiként a fényképek miatt nem feltétlenül fogom újra kinyitni a könyvet. 

Ja, és nagyon tetszett, hogy ennyi mosolygós portré került beválogatásra a főszereplőről. 

Corvina, Budapest, 2018, 304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631364569

7/10

A cikk eredetileg, némileg szerkesztve a koncert.hu-n jelent meg. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr516419118

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2021.02.15. 08:11:32

A posztodtól kedvet kaptam megszakérteni a Koncz Zsuzsa-jelenséget. :-) Megnéztem K. Zs. weboldalán a lemezlistát és kianalizáltam az életművet. Arra jutottam, hogy "Zsuzsa művésznő" (copyright by Illés Lajos) pályájának csúcspontja a Menetrend lemez volt, addig felfelé ívelt a pályája, onnét lefelé, hiába próbálkozott váltásokkal, ő már maradt az, aki addig lett és vált egyre inkább velünk élő múlttá. Az ő generációja egyébként is akkorra, a nyolcvanas évek elejére maxolta ki ezt a beat-pop-rock cuccot és vagy váltottak, mint Tolcsvay László vagy Szörényi Levente és fordultak komplexebb zenei feladatok felé vagy elkezdtek abból élni, amit addig elértek. Gondolkodtam rajta, leírjam-e a megfejtésemet, hogy miért éppen Koncz Zsuzsa lett "nemzedéke hangja", mert nem túl elegáns, végül is úgy döntöttem, hogy túl éles meglátás ahhoz, hogy bennem maradjon. Mondom: azért Koncz Zsuzsa lett "nemzedéke hangja", mert a kommunista kultúrpolitika így döntött és azért döntött így, mert Koncz Zsuzsa Boldizsár Miklós felesége volt. Boldizsár Miklós Boldizsár Iván fia volt, márpedig Boldizsár Iván úgy Rákosinál, mint Kádárnál nagy becsben állt, mivel annak ellenére, hogy ő maga nem volt kommunista, mégis (elárulva akár kisgazda, majd parasztpárti párttársait is) előnyökért bármikor készségesen kiszolgálta a diktatúrát. Amint Zsuzsa "körön belül" házasodott nyomban ő lett a legtehetségesebb magyar beaténekesnő, neki lehetett először nagylemeze, neki kellett dalokat írnia Illés Lajosnak és Szörényi Leventének, akik a kor legnépszerűbb dalszerzői voltak stb. stb. stb. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy Koncz Zsuzsa tehetségtelen táncdalénekesnő volna, azt viszont igen, hogyha valaki, akkor ő minden támogatást megkapott ahhoz, hogy tehetsége kibontakozhasson és minél fényesebben ragyoghasson. (Mi sem bizonyítja állításom igazságát jobban, minthogy amíg az Illés,majd a Fonográf adta számára a hátteret, addig emelkedett a pályája, amint ez a háttér megszűnt, már nemigen tudott mit hozzátenni ahhoz, amit addig bemutatott). Hát, így valahogy. :-)

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.02.15. 19:19:14

@Szabó A. Imre:
Amit írsz ésszerűnek tűnik, bár elsőre valóban egy kicsit rosszindulatú koncepció.

Bár nem tudom, meddig volt Boldizsár Miklós felesége Koncz Zsuzsa. Igaz bármeddig, addigra kialakíthatta a megfelelő kapcsolatait. Engem meglepett, amikor éppen ebben a könyvben mondta azt,, hogy a maga részéről, amikor már nem kellett, akkor is ragaszkodott az MHV egykori vezetéséhez. Értem, de inkább nem értem.

A lemezeiről: a „Valahol” és a „Menetrend” nagyon jó lemezek. S valóban, az utóbbi után számomra már nagyon egy kaptafa volt minden lemeze. Nem azért, mert Szörényi meg a Fonográf eltűnt a képből, ha jó zenéket csinált volna neki bárki, pont nem érdekel ki az. (Amikor Katona Klári kilépett a Presser-istállóból, és férjurával kezdett lemezeket készíteni, no, az sem volt már ugyanaz. Hiába hívták a férjet Babos Gyulának. Nem voltak rosszak a közös lemezeik, de az a csettintós plusz már nem volt meg bennük.) Bornai is, Závodi is hoztak valamit az addigi stílusból, de az már nagyon nem az volt. Cipő is kétségtelenül tett hozzá az életműhöz, és a nagy számok törvénye alapján az említett emezek után is született néhány nagyon jó nóta.

Az utolsó előtti lemeze, a „Vadvilág” számomra hallgathatatlan. A páromnak tűnt fel, hogy mennyire közhelyesek a szövegek is. Pedig amikor erre felhívta a figyelmemet, éppen Bródy szövegét hallgattuk. Éppen most hallgatom az új lemez „Szabadnak születtél” című számát. Bródy szöveg 2001-ből.

„Ne törődj vele, hogy mit mondanak
Az vagy, akinek tartod magad
Még akkor is, ha szembe fúj a szél”

Hm...

Szabó A. Imre · magyarido.blog.hu 2021.02.16. 12:56:32

Két észrevételem volna:

1. Bennem annyi rosszindulat nincs, mint egy ma született galambfiókában, csak megérteni szeretném, legjobb tudásom szerint, mindazt, ami körülöttem történt és történik.

2. Azért fogalmaztak meg nálam élesebb meglátásokat is a Koncz Zsuzsa-jelenségről. Ha már eszembe jutott, mindjárt ide is linkelem: www.youtube.com/watch?v=F2EmzbPkSIE

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.02.17. 15:54:04

@Szabó A. Imre:
1. „Galambfióka”: Ennyire egyformák lennénk? :-D
2. Ezt a számot nem is ismertem... :-O Hallgattam és nem értette, miért linkelted ide. Aztán Lukács Györgynél kezdett összeállni a kép.
süti beállítások módosítása