Gárdonyi. 

Korcsmáros. 

Egri csillagok 

Rossz nem lehet. Nem is az. A könyvet viszonylag kisiskolásként, még mielőtt kötelező lett volna, elolvastam. S nagyon szerettem. (A Török Bálint szabadítási-kísérlet már akkor is kilógott a történetből. Meg most is.) 

Korcsmáros meg, ugye, „hivatásos” Rejtő-rajzolóként lopta be magát a szívembe. 
Nem tudom, most hány év után olvastam újra az adaptációt, de melengette szívemet (az a gép valahogy belém égett, amikor a Potrien-fejű Jumurdzsák nyakából Gábor pap letépte az amulettet, és a janicsár eltorzult arccal nyúl a pap felé). 

Az pedig különösen, hogy egy egri happ-partner egy A4-es méretű, színezett kiadást küldött nekem, áldassék a neve! :-)

Természetesen a képregény bír minden képregények örök átkával: a képpé-rövidítés egyszerűsítésével. De Korcsmáros és Cs. Horváth Tibor úgy oldották meg a rövidítést, hogy voltaképpen nem hiányzik semmi a történetből, pereg a cselekmény, visszajönnek a figurák és magyar dicsőség, világraszóló, csak senki meg nem köszönte, felszabadul Eger, és vele Európa.

5/5

(2013)