Nem tudom, miért (remélem, nem freudi-alapokon nyugszik az ok), de mostanság visszaszoktam a krimikre. Utoljára kamaszkoromban olvastam ilyesmit, az meg vagy (azt a mindenit!) vagy harminc-sok év. De most jól esik.

Haas különösen jól esett! Nem tudom, mennyire lesz fárasztó nagyobb mennyiségben, de így bevezetésnek pazar volt. Az igazság az, hogy voltaképpen maga a krimiszál szinte nem is állt össze, annyit röhögtem a könyv stílusán, de nagyjából minden oldalon. A végén gondolkodnom kellett, hogy azért felfogjam, mi is történt. De voltaképpen mindegy is.

Haas valami hihetetlenül kitalálta ezt a beszélgetős elbeszélést! Olyan, hogy ülünk vele Palikánál, a Kis Dreherben, Óbudán a Fő téren, Palika márciusig nem főz, nem fogy most a kaja, hiába is lenne ingyen („Márciusban újra kezdjük, tesóm, addig csak igyatok!”); s veszettül koncentráltunk, hogy megértsük a betévedt Krisztus-Sandokan-arcú görög fiú angolul nyomott mondanivalóját, de nehéz, mert veszett sokan vannak a falatnyi, vagyis inkább kornyi kis kocsmában.

Haas ott ül velünk, és nyomja a Brenner sztorijait, mi meg cigiről gyújtunk szivarkára, kortyoljuk a sört, meg a fröccsöt, és néha fulladozunk a röhögéstől, meg a mellényelt italtól, ahogy Haas sztoriját hallgatjuk, s csak csínyján borzongunk (mert azért folyik a vér, hullanak a szereplők, de nagyon nem ez a lényeg). Egyszerűen hihetetlen,hogy még nem ötlött senkinek sem az eszébe, amit ez az írókám kitalált!

Nem akartam besokallni, tegnap, a könyvtárban csak azért is ellene álltam a sorakozó köteteknek. De márciusban ezt is újra kezdjük, mert le a kalappal!

5/5

(2015)

Az alábbi kép egyben link is ám!