Moha olvasónaplója

Wolf Haas: Silentium!

Brenner nyomozó történetei 4.

2018. augusztus 11. - Mohácsi Zoltán

haas_silentium.jpgHatalmas a kísértés, de ellenállok: csak azért sem írok értékelést Haas stílusában.

A Brenner (ezt az a -t azért nem tudtam kihagyni) történeteivel először  egy moly.hu-s értékelésében találkoztam. Rácsillantam, de aztán elsikkadt az információ. A napokban munkaügyben kóvályogtam Cegléden, a felüljáró melletti kirakodó piacon, s ott, egy nyűtt papírdobozban sárgállott a könyv, a Kazohínia mellett. Az eladó elhaló hangon kérdezte, hogy „Egyszáz forintot megér magának darabja?”, mire én elképedten összekapkodtam melléjük még vagy négy másik kötetet. A Brenenrből sajna, csak egy volt.

Nem tudom, miért (remélem, nem freudi-alapokon nyugszik az ok), de mostanság visszaszoktam a krimikre. Utoljára kamaszkoromban olvastam ilyesmit, az meg vagy (azt a mindenit!) vagy harminc-sok év. De most jól esik.

Haas különösen jól esett! Nem tudom, mennyire lesz fárasztó nagyobb mennyiségben, de így bevezetésnek pazar volt. Az igazság az, hogy voltaképpen maga a krimiszál szinte nem is állt össze, annyit röhögtem a könyv stílusán, de nagyjából minden oldalon. A végén gondolkodnom kelllett, hogy azért felfogjam, mi is történt. De voltaképpen mindegy is.

Haas valami hihetetlenül kitalálta ezt a beszélgetős elbeszélést! Olyan, hogy ülünk vele Palikánál, a Kis Dréherben, Óbudán a Fő téren, Palika márciusig nem főz, nem fogy most a kaja, hiába is lenne ingyen („Márciusban újra kezdjük, tesóm, addig csak igyatok!”); s veszettül koncentráltunk, hogy megértsük a betévedt Krisztus-Sandokan-arcú görög fiú angolul nyomott mondanivalóját, de nehéz, mert veszett sokan vannak a falatnyi, vagyis inkább kornyi kis kocsmában.
Haas ott ül velünk, és nyomja a Brenner sztorijait, mi meg cigiről gyújtunk szivarkára, kortyoljuk a sört, meg a fröccsöt, és néha fulladozunk a röhögéstől, meg a mellényelt italtól, ahogy Haas sztoriját hallgatjuk, s csak csínyján borzongunk (mert azért folyik a vér, hullanak a szereplők, de nagyon nem ez a lényeg). Egyszerűen hihetetlen,hogy még nem ötlött senkinek sem az eszébe, amit ez az írókám kitalált!

Nem akartam besokalni, tegnap, a könyvtárban csak azért is ellene álltam a sorakozó köteteknek. De márciusban ezt is újra kezdjük, mert le a kalappal!

5/5

(2015)

Scolar, Budapest, 2011, ISBN: 9789632442273 · Fordította: Bán Zoltán András

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1514174681

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.