Moha olvasónaplója

Kürti András: Csókol: Renate

2018. augusztus 25. - Mohácsi Zoltán

kurti_csokol_renate.jpgÓbuda, Könyvmegállós szekrény, ránézés, megszeretés. Amiben minden bizonnyal nagy szerepe volt a grafikáknak, amiket Várnai György követett el. Egyik kedvenc karikaturistám volt, a rajzai jókedvűek, játékosak, vidámak.

A könyvet itt, a Moly-on senki sem olvasta. Ez meglepetés volt, nem is értem…

Kürti András az egykori Ludas Matyi írója volt. Annak a régi, jópofa Ludas Matyinak, amit gyerekkoromban lapozgathattam. 

Kezdetnek nem rossz, de aztán a tartalom még nagyobb meglepetés volt. 
Összességében ugyanis elmondható, hogy Kürti egyfelől tud és szeret írni. S hogy minden bizonnyal alapvetően jókedvű pasas lehetett. Másfelől amiket ír, azoknak még mondanivalója is van. Ha akarom soványka, ha akarom bátran társadalom-kritikus. Mert azért ne feledjük, a könyv 1974-ben jelent meg, így ami ma nem mond semmit vagy keveset mond, az akkor egészen máshogyan szólhatott.*

A vékony, kézbe illő, kellemes megjelenésű könyvecske, négy kisregényt és egy novellát tartalmaz. A borító derűs, felkelti a figyelmet (különösen, ha valaki, mint én, kedveli Várnai rajzait). Egy baj van csak vele: nem adja vissza a könyv tartalmát. De egyáltalán. Mert, lássuk csak, apéldául a nyitó két novella, a Csókol: Renate és a Látogató a Kopasz-hegyen : sci-fi. Vagyis inkább sci-fi paródia. A címadó darab briliáns. Elsősorban az 1984 juthat róla eszünkbe, csak persze egy sokkal könnyedebb, derűsebb megközelítésben, és meglepő technikai jóslatokkal (hiszen ne feledjük, ’74-es könyvet olvasunk!). A befejezés a kisregény elejéhez, felépítéséhez képest nekem túl elnagyolt volt, de azért jót mosolyogtam rajta.

A második kisregényről, Látogató a Kopasz-hegyen -ről a Napoleon Boulevard zseniális darabja a Szállj el a hülye űrhajóddal! jutott eszembe.

Senki sem erőltette nagyon, 
elég volt az ablakon 
csak úgy távolról 
be-bekopogtatni egy-egy kővel.

– Hé, odabent, ha érted, 
úgy aggódunk érted: 
még a végén eltalálunk, 
s itt maradsz végleg! **

Mennyire mérjük fel egy-egy dolog jelentőségét, mit jelent a mindennapi törtetésben, tülekedésben egy-egy esemény, túllátunk-e a pillanatnyi érdeken, célokon? Nagyjából erről szól a kisregény, nem, nem ennyire magasztos, fennkölt, olvasás közben nagyon jókat derülünk, és még el is gondolkodunk: ha rajtunk múlna, mit üzennénk a galaxis lakóinak a Földről, ha három perc állna a rendelkezésünkre?

A könyv második fele, további két kisregény, illetve egy novella elszakad a sci-fi műfajától, de abszurd, ötletes mindhárom darab: mit kezdhet a művészetek városában valaki, aki csupán közönségnek jó, hogyan forgácsolódna apró darabokra egy tünemény sporttehetség gondozása, ha ő maga kézbe nem venné a dolgokat, illetve hogyan oldható meg egy csodaszemüveggel egy vállalat esetében a dolgozók alkalmasságának a kérdése. Érdekes, mulatságos felvetések, jó kidolgozások, komolyan. Kürti András csupán befejezni nem tud. Valahogy úgy jár, mint Lucky Luke: hatalmas csinnadrattával eljut a végső megoldásig, aztán az ünneplés elől rendszeresen eltűnik. Kürti is felvezet, tárgyal, majd jó ötlettel, de kurtán-furcsán, kis ívben lezárja a történeteket. Holott azok megérdemelnék a ráérősebb elvarrásokat is. Valamint: az utolsó történet, a Zöld fejekkiszámítható, nagy meglepetést nem nyújt, de azért az ember nem teszi le, végigvigyorogja.

A napokban láttuk A kard című mulatságos, nyomasztó magyar filmet, Haumann Péterrel a főszerepben. Valamiért Kürti könyvének a hangulata, mondanivalója nekem teljesen szinkron a filmmel: hiába nagy dolgok, nagy eszmék, nagy célok, az uralkodó eszme, a társadalom, a háttérben mindig ott levő politika, a lélektelen adminisztráció, a törtetés, a képmutatás kényszerítő ereje képes bármi nagyot, magasztosat, felemelőt, nagyszerűt tönkretenni.

S miközben ezzel szembesülünk, ez tudatosul, ezt átismételjük, közben nagyon jól szórakozunk mindkét esetben.

* Tegnap láttuk szerelmetesfeleségtársammal az Egy fiúnak a fele című 1944-es magyar filmet. A másság, a kirekesztés ellen szóló film volt, az elején egy felirattal, hogy a készítésekor betiltották. Holott csak annyit mond, hogy alapvetőn, pusztán a születés végett nincsen különbség ember és ember között. Na, de mindez 1944-ben egészen mást mondott! Egyébként érdemes megnézni, kedves, vidám darab! 
** Nézd meg, hallgasd meg, pazar! https://www.youtube.com/watch…

3,5/5

(2017)

Kozmosz Könyvek, Budapest, 1974, ISBN: 9632110536 · Illusztrálta: Várnai György

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1714202121

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.