Moha olvasónaplója

H. Nagy Péter (szerk.): Ütköző világok

Tanulmányok Philip K. Dick műveiről

2018. augusztus 26. - Mohácsi Zoltán

utkozo_vilagok_tanulmanyok_pkd.jpgFelmerül a kérdés, mi csudáért érdekli az embert egy író (színész, zenész, festő, akárki) élete, miért nem elégszik meg a produktummal magával? S na jó, kíváncsi arra, mik lehettek a motivációk, hol vannak a gyökerek, milyen volt akkoriban a társadalom, s milyen volt az alkotó, mint ember? Elismerem ez az érdeklődés is kétélű. Lehet akár értelmes is, de lehet akár beteges is. Az utóbbiba sorolom az egész felesleges, ostoba, fárasztó, felszínes bulvár sajtót, annak minden vonatkozásával. Ami nem bulvár, az talán még hozzá is tesz az emberhez. 
A könyveknél erről szól az irodalomtörténet. 
Ami PKD esetében szerintem messzemenőn és teljes körűn (legalábbis engem illetőn) kulminálódik Sutin PKD-ről írott könyvében. 
Nem, ezzel nem mondtam ellent magamnak, mert Sutin könyve alapvetőn életrajz. Míg a jelenleg taglalt kötet pedig PKD műveiről írt tanulmányok sora.

És tényleg azok. Mondjuk magam részéről nem nagyon szoktam tanulmányokat sem olvasni könyvekről. A Moly-os véleményeket szeretem, a leghosszabb sem fáraszt el, mert nem kötet-hosszú, jobbára nem über lila, bár sokszor, tény, hihetetlenül felszínes, de ez kiderül mindig a flevetésből, nem kötelező tovább olvasni. Szóval nem nagyon olvasok könyvekről tanulmányokat. Azért nem, mert ha nem érdekel maga a könyv,akkor miért érdekelne egy tanulmány a nem érdeklő könyvről? Ha pedig érdekel maga a könyv, olyan még nem volt, hogy ne azt éreztem volna a tanulmány olvasásakor, hogy kicsi szobatudós a félhomályos szobában, a ceruzacsonkját rágcsálva izzad, hogy tudjon valami nagggyon okosat mondani, írni, és aztán boldog, mert sikkkerül nekije!

Könyvtárból vettem ki a kötetet. Tehát még kerestem is. Most mondd! S lelkesen fogtam az olvasásához. Aztán csökkent a lelkesedésem. S olyat tettem, amit nagyon ritkán szoktam: elolvastam a róla írt értékeléseket. S bólogattam. Mert nem néztem utána a neveknek, hogy ki kicsoda az írók közül, s mit tudott eddig? De valóban nekem is olyan érzésem volt, amit többen is írtak, hogy volt valaki, jelen esetben a szerkesztő, akik összeszedte a diákjait, és úgy gondolta, jó a téma, van időnk, mindenkinek van számítógépe, szeretik PKD-et, nosza, csináljunk könyvet róla, az olyan kis amazing manapság!

Én nem mondom, hogy butaságokat írnak a szerzők. Nem írnak azt. Csak valahogy olyan kis érdektelen az egész. És emiatt ismét rájöttem arra, hogy a jó könyveket olvasni kell, nem rólukolvasni. A többiről meg teljesen felesleges olvasni. Vagyis PKD könyveit olvasni kell. Mert jók. 
Ezt meg nem annyira. Mert sokat ugyan hozzá nem tesz az eredeti alapokhoz.

2/5

(2017)

Lilium Aurum, Dunaszerdahely, 2010, ISBN: 9788080624071

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr3014203715

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.