Moha olvasónaplója

METAGALAKTIKA 1.

A válogatás válogatása: életre szóló élmény

2020. június 28. - Mohácsi Zoltán

metagalaktika_01.jpg

A könyveket majdhogynem mindig én vettem magamnak. A család elég hamar be- és átlátta, hogy ha könyvajándékot kapok, vizet hordanak a tengerbe, és már így is alig fér az olvasnivaló a gyerekszobába. Így jártam, véleményem szerint Szerelmetesfeleségtársammal is. Mert két dolog van. Egyfelől valóban sok könyv van a lakásban Másfelől évekkel ezelőtt készítettem egy diszkrét listát azokról a könyvekről, amiket szeretnék saját birtokban tudni. Annak ellenére, hogy nagyon fegyelmezetten hozok már haza könyvet megtartási célból. Tény, hogy sok minden van itt, ami ideiglenesen állomásozik a polcon.
– Morzsám, úgysem fogod már elolvasni mindet. Nincs annyi időd. Ötvenéves vagy!
– Ötvenhárom.
– Pláne! Kerekítettem.
– És szerinted a hátralévő, maradék ötven-hatvan évbe nem fér bele ennyi olvasnivaló? 
– Ötven-hatvan...? És még könyvtárba is jársz. 
– Meg a könyvmegállók. 
– És azért a könyvesboltok is. 
Patthelyzet. De könyvet, lista ide vagy oda, évek óta nem kapok tőle. Sőt, tulajdonképpen semmit, ha tehetjük, tárgyi ajándékok helyett inkább megyünk valahová. 

No, de félrebeszélek, olyan vagyok mint kedvelt férfi munkatársam, aki képes egyszerre három történetet is mesélni. Mondtam már neki, hogy minden bizonnyal nőnek indult, de aztán eszembe jutott a lízingelt lányom, akinél többet senki nem beszél, de erre még ő sem képes. 

metagalaktika_01_apuval.jpgAkkor tehát: a Metagalaktika 1978-ban jelent meg Én akkor tizenegy éves voltam. Valamiért vágytam rá, Aputól kaptam karácsonyra. (Édesanyám akkor már négy s fél éve halott volt, tőle nem kaphattam.) A többi ajándékra nem emlékszem, de olyan sejtésem van, hogy életem első lemezjátszóját... De nem, mert az Edda első lemezének évében kaptam, az pedig '80-ban jött ki.) Fogalmam sincsen miért, de mindig volt bennem valami áhítat, amikor ezt a kötetet a kezembe vettem. Különleges érzés volt kinyitni, belelapozni, imádtam a sci-fi filmekből vett képeket, még ácsingózni is jó volt utánuk, hogy láthassam őket. (Ismétlem, 1978-ról beszélünk, ugyan hét éve már két tévécsatorna volt, de a hétfői adásszünet majd csak tizenegy év múlva szűnik meg; videókazetták, streamelés holt volt még akkor...!) Ültem reggelente pizsamában a karácsonyfa alatt, szemezgettem a termését, és közben lapozgattam a Metagalaktikát-. Anélkül, hogy különösebbet tudtam volna a sci-fi és a lap történetéről, s hogy egy fikarcnyit is zavart volna, hogy ez tulajdonképpen nem gyerek- vagy ifjúsági könyv. Az egyetlen történet, amire a mai napig emlékszem belőle a Sztrugackij-tesók Piknik az a senki földjén-je volt. Ma jobbára Stalker -ként ismerik. Vagy Piknik az árokparton címen. Nem tetszett a történet, mégis bennem maradt, és általa a tesók neve is. 

Az évek során az eredetileg kapott példánynak nyoma veszett. A most birtokomban levő egyfajta emlék-remake. S bármilyen, semmilyen is volt a kapcsolatunk, mindig Apu jut róla eszembe. Tőle kaptam a könyvet. Egy álló óra is pontos. Naponta kétszer. De akkor hajszálra. 

metagalaktika_01_kuczka.jpgA magyar sci-fi irodalom nagy öregje Kuczka Péter. Azzal együtt, hogy volta- és tulajdonképpen egyetlen sci-fit sem írt soha. De a szerkesztései nélkül, ha ő nem lett volna, és nem végzi el, amit elvégzett. a sci-fi nem ott tartana  Magyarországon, ahol tart. 

Az ő nevéhez kapcsolódik, szervesen és elválaszthatatlanul az 1972-ben indult Galaktika folyóirat és az 1969-ban útjára indított Kozmosz Fantasztikus Könyvek. Kuczka a sci-fit az irodalom szerves részének tekintette, függetlenül attól, hogy nyilvánvalón sok részcsapása van, amely vastagon kokettál a ponyvával. Mind a könyvsorozatokat (ő volt a Kossuth Kiadó rövid életű sci-fi–könyvsorozatának is a főszerkesztője), mind a folyóiratot ebben a szellemben vezette. Így történt meg, hogy Borges magyarul először a Galaktikában jelent meg. Sőt, önálló kötete is a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban. 

Politikai vetületű irodalmi előélete, és szerkesztői vezetőszemlélete nem volt makulátlan. Árnyékot vet a munkásságára, hogy bizalmasa volt a Rákosi-korszak fő kultúrpolitikusának, Révay Józsefnek, ezáltal pedig versei a megérdemelt szintjénél jóval nagyobb figyelmet kaptak. S innen nézve a témájuk sem érdemel elismerést: bősz dicsőítése Rákosi elvtársnak. 

Viszont úgy gondolom két dolog van. Az egyik, hogy a mából megítélve a múlt eseményei ugyan egyértelműek. Ám amit mi látunk az a végkifejlet, onnan már egyértelmű, ami helyzetben nem feltétlenül is az. Másrészt újra mondom, a fantasztikus műfajért végzett ugyancsak minőségi munkája roppant tiszteletre méltó. Ahogy olvastam, a Galaktika átlagos példányszáma nyolcvanezer körül járt. Amerikában a legolvasottabb sci-fi magazin, a  százharmincnégyezer példányban jelent meg. S Amerika angol nyelvterület. 

Apu és Anyu sokat olvastak. Amikor még együtt laktunk Mohácsi papával és mamával a Szerdahelyi utcában, egy nagyon amorf alakú helyiség volt hármunk szobája.  Esténként mindketten olvastak az ágyban. Én meg nem értettem, mit lehet annyit bújni a könyveket. Aztán megértettem, csak addigra már nem a Szerdahelyi utcában laktunk, és Anyu már nem bújta a könyveket, semmit sem bújt, hanem őt bújtatták fekete ruhás emberek Kispesten a föld alá. 

De a közösen vásárolt szekrényükön, ha nem is tömérdek, de legalább öt polcnyi könyv sorakozott. Vegyes műfajban. Azok között találtam az Országúton Indiában című könyvecskét, amely a Delfin-sorozat első kötete volt, és ami, ha nem is meghatározó, de egy apró célt adott az életemnek. A Delfin könyveken keresztül jutottam el Beljajev A repülő ember-éhez és tudtam meg, hogy a filmen már megkedvelt A kétéltű ember-t is ő írta. 

Kimondottan fantasztikus könyv csak egy volt, Apuék polcán, Bradbury Marsbéli krónikák-ja. De abba beletört a bicskám, évtizedekkel később olvastam csak el, igaz, akkor azt mondtam, az egyik legszebben megírt könyv, amit valaha olvastam.

metagalaktika_01_mohacsi_papa.jpgVagyis a szüleim könyvespolcának és befolyásának semmi köze nem volt ahhoz, hogy érdekelni kezdtek a sci-fik. Érdekes, hogy Mohácsi papának sem. Pedig az ő könyvespolcairól sokkal több mindent lapozgattam, művészeti albumokat (Munkácsi önálló albumát, meg egy, talán a Szépművészeti képeit tartalmazó albumot, abban meg Dugovics Titusz önfeláldozását nagyon sokat nézegettem. De még csak nem is ez a legkülönösebb, hanem az, hogy Papa polcán sem voltak sci-fik. Pedig még írt is egyet. Mármint sci-fit. Meg mást sem. Vagy nem tudok róla. Egy Bertrand nevű pasi volt a főszereplője, akinek nagyon különleges autója volt, amitől én azonnal SImon Templarnak képzeltem őt. Élvezetes volt a stílus, de a történet egésze örök rejtély marad, Papa valamiért nem mondta el, a kéziratból, amit mintegy véletlenül találtam meg, csak pár oldal maradt meg. De Apu megerősítette, hogy valóban létezett az elkészült könyv, ő is olvasta. 

Na szóval: a sci-fi egyszer csak megjelent, és itt is maradt az életemben. S ha megfeszítenek se tudom megmondani, melyik volt az első sci-fi könyv, amit olvastam. Talán, talán az Egy jenki Arthur király udvarában időutazása. Vagy Teknős Péter regénye, a Jártunk a jövőben? Fogalmam sincsen. Filmélményem az biztos, hogy a feledhetetlen Pirx pilóta kalandjai volt. S valahol az első benyomások között volt a Visszatérés a Földre képregény-változata, amit egyszerűen imádtam, annyi ismerős alakkal találkoztam benne (Gólem, Szfinx, cowboy, indiánok, Némó kapitány, Héraklész, Drakula), stb.), és minden bizonnyal oka annak, hogy Zorád Ernő művészetébe fülig belehabarodtam, és úgy maradtam máig.

Nem tudom, mikor találkoztam első ízben a Galaktika folyóirattal. Azt tudom, hogy amikor ez az első Metagalaktika megjelent, akkor már tudtam arról, hogy van, hogy létezik, de még nem olvastam egyet sem. Semmi más nem rémlik. Hoppá, valami beugrott! Heuréka! 

A Rómain voltunk, akkoriban az volt a törzshely. Jobbára délután másztunk be a strandra, amikor éppen nem volt még hat forintunk sem a délutáni, olcsóbb jegyre. Aztán már ha volt akkor is a kerítésen mentünk, jó volt az  hat forint három darab kolbász-zsíros kenyérre. 

Viszonylag állandó volt a társaság, Sunyó (alias Pipi) Herbály Kopasz, Vobi, Sanyi, Görög, Timi, Laci s voltak eseti csatlakozók. Jópofa, szelíd társaság volt. Na, jó, azért Sz. Tündit, aki a párhuzamos osztályba járt, és nyári kiegészítésért az egyik strandbüfében dolgozott, néhányszor csak behajítottuk a Közepesbe, elsősorban, hogy érezze a törődést, másodsorban, mert valahogy ki kellett jönnie, és addig képtelenség volt, hogy takarja, amit a nedves fejér póló olyan gyönyörűen megmutatott, és ami olyan gyönyörű volt. Ezt a hajigálást akkor fejeztük be, amikor  Sz. Tündi főnöke egyszer kirontott a bodegából és a legközelebb álló Lacinak olyan pofont adott, hogy még másnap is csengett a füle. Laci nem volt hibásabb mint bármelyikünk, csak ő volt legközelebb. 

metagalaktika_01_strand.jpgSajnos a vizessé tett Sz. Tündiről nem született fénykép, de az akkori társaságról igen. Remélem, senki nem fog a személyiségi jogaira hivatkozni, ha megmutatok egyet, bár a minőségét tekintve az a csoda, ha valaki felismeri magát.  

No, ott a Rómain mesélte Sanyi, hogy az egyik Galaktikában olvasott egy történetet arról, hogy létrehozták a Nagy Bummm-ot, meg az egész evolúciót, ahogyan a Földön történt laboratóriumi körülmények között, és mert kicsi volt, gyorsabban telt az idő, ezért igen gyorsan eljutottak arra a fejlődési szintre, ahol a laboratóriumiak álltak. A mini Földön éppen atomháború készülődött. Sanyi elmesélte a történet poénját is, amit most nem osztok meg, hátha el akarod olvasni. (Itt megteheted.) Utána nyomoztam, és megtaláltam a könyvtárban, a Galaktika 27. számában jelent meg a novella, Kaszás István írása és A modell a címe. Abban a számban kizárólag magyar szerzők írásait közölte Kuczka Péter, és úgy tetszett az egész, ahogy volt. 

metagalaktika_02.jpgEz a Metagalaktika, ahogyan Kuczka fogalmazta az előszóban, az addig megjelent novellák, írások válogatása. S mert a Galaktika önmagában is egy best of-folyóirat, ezért a Metagalaktika a best of best of-ja. Azt is elmondja a szerkesztő úr, mi volt a Metagalaktika kiadásának az oka: nagyon sokan keresték a folyóirat korábbi számait, de sem a szerkesztőségben nem volt már belőlük, sem az újra kiadásuk nem kerülhetett tervbe. Ezért jött az ötlet erre a gyűjteményes válogatás kötetre. Ami jól sikerült, kelendő lett, de a gyűjtőknek, magától értetődőn nem volt igazi válasz. Számukra maradtak az antikváriumok. Ami egyébként nem volt hamvába halt ötlet, bizton állíthatom, mert a könyvespolcomon utólagos beszerzésekből állt össze 1–60 hiánytalan sora. 

Galaktika szerzői gárdája mindig illusztris, a Metagalaktiká-é tehát pláne az, különösen így utólag, negyvenkét év távlatából. De a lista olvastán az is egyértelműen levonható következtetés, hogy Kuczka még itt sem arra ment, hogy csak a legnagyobb nevektől közöljön valamit, hanem hogy valóban a folyóirat legjobbjait közölje újra.  Vagyis  ez a könyv nem más, ha így nézzük mint Kuczka Péter kedvenceinek a kötete.  

A METAGALAKTIKA 1. TARTALOMJEGYZÉK

Alan Bloch: Az Ember az másmilyen
Ivan Antonovics Jefremov: A Kígyó Szíve 
Robert Sheckley: A Tranai 
Frank Herbert: Szerencsés menekülés 
Günther Krupkat: Látogató az Antibolygóról 
Taku Mayumura: Világkiállítás 
Arthur Clarke: Nehéz a bennszülöttekkel 
Ray Bradbury: A látogató 
Czeslaw Chruszczewski: A málnavörös Oah Tó 
A.Sztrugackij – B.Sztrugackij: Piknik a senki földjén 
Bill Brown: A csillagkacsák 
Herbert W. Franke: Invázió 
Herbert W. Franke: Harc 
Bob Shaw: Régmúlt napok fénye 
Linus - Mezieres: A mágnescsapda (képregény)
Colin Kapp: A bűnfürkésző 
Csernai Zoltán: Kövek
Darázs Endre: Vércsap
Voicu Bugariu: A vikingek hangja 
Carlos Cabada: Nem tudott olvasni 
Juan Luis Herrero: Telekinézis 
Kir Bulicsov: A választás 
Ray Bradbury: A repülő masina 
Pierre Versins: A kutya 
Damiano Malabaila: A mimete néhány felhasználási módja 
Lino Aldani: Az álomfilm 
J. A. Deutch: A Möbius-metró 
Isaac Asimov: Mit neveznek szerelemnek?
J. G. Ballard: Prima Belladonna 
Olga Larionova: Válás Mars módra 
John Wyndham: El, szövőpók, itt ne járj... 
Vladlen Bahnov: Hát így történt a dolog... 
D. A. Bilenkin: Az élet súlya 
Gennagyij Gor: A kert 
Peter Cartur: A köd 
Vladlen Bahnov: Somnambula 
F. Pohl – C. M. Kornbluth: A gyűlés 
Jurij Scserbak: A kihallgatás 
Howard Fast: Az óriás-hangya 
Fredric Brown: A fegyver 
Clifford D. Simak: Túl a folyón és az erdőn 
Szilárd Leó: Jelentés a Centrál Pályaudvarról 
Gérard Klein: Rehabilitáció 
Brian W. Aldiss: De ki pótolhat egy embert? 
Képek a science fiction film történetéből

A moly.hu-n egy pwz nevű,  felhasználó (kedvelem az írásait) a következő hasznos felismerést teszi a kiadvány értékelésében: „Biztos, hogy számított az is, mit kértek az olvasók, de arra is törekedtek, hogy az ideológiai egyensúly se billenjen meg túlságosan és mindkét tábor (kelet: SZU, NDK, POL, HUN, ROU, CUB – nyugat: USA, JPN, GBR, AUT, FRA, ITA) legjobb írói képviselve legyenek. Mivel ez egy válogatás válogatása – ahogy az a bevezetőben olvasható – túl nagy rontási lehetőség nincs.” 

metagalaktika_01_01.jpgAz összeállítás talán azért is roppantul impozáns, mert igen gazdag a képanyaga is. Ugyan nekem kezdetben nagyon furcsa volt, hogy a grafikák nem illusztrációk a Galaktiká-ban, hanem általuk is sci-fi hihetetlen kreativitására, fantáziájára mutatnak rá a szerkesztők. Egy-egy számban jobbára egy-egy grafikus munkásságára vagy egy-egy stílus jellegzetességeire mutatott rá a szerkesztő. A Metagalaktika természetesen ebben is saláta, de az összhatásnak nem tett ez rosszat. E számnak az illusztráció a műfaj viszonylagos kezdeteire mutatnak vissza.. (A Metagalaktika egyébként a harmadik számig volt képes, utána „képtelenné” vált.) 

Most kellene még a lényegről írnom, vagyis magukról az elbeszélésekről. Fogalmam sincsen, honnan fogjam meg a dolgot. Mivel, ha jól számoltam, negyvenöt elbeszélés van a kötetben, rémisztően parttalanná válna a bejegyzésem, ha mindegyikről akár csak egy mondatot írnék. Összefoglalóan írni pedig ennyi témáról, stílusról, tartalomról csak nagy általánosságban lehetséges. Ezért inkább még egy kis privát következik 

Ez a kötet, valahányszor a kezembe kerül, valahogy mindig megdobogtatja a szívemet. Egyfelől azért, mert nagyon jól szerkesztett, érdekes, izgalmas, elgondolkodtató kötet. Másfelől azért, mert nagyon komoly emlékeket generál bennem, azzal az elmúlt karácsonnyal kapcsolatban. Még akkor is, ha az anyukám sajnos akkor már halott volt, amikor olvastam. S ez a két dolog, a kötet tartalma, a szövegek, a rajzok, a filmekből vett képek, a képregény, elválaszthatatlanul összekapcsolódtak bennem azzal az egykor volt karácsonnyal, téli szünettel, annak az ezüst csomagolású, nagyon vacak fehér, és a nagyon finom arany papíros zselés szaloncukornak az ízével, a fenyő illatával, ami a szobámban állt, S ez már így marad, mert lám, így negyven év múlva, ahogy újraolvastam, felidéződött az akkori hangulat, az ízek, az illatok, az egykori szobám, a matchbox-gyűjteményemmel, az Anyu készítette, méretre vágott fonalakból csomózott, jó nagy falikép, amin Rusz LÍvia egyik mókusrajza volt (és ami technikának most nem jut eszembe a neve, de akkoriban nagyon divatos volt), a méretes műanyag babám, a kötött, kék ruhájában (amivel persze nem babáztam a szó lányos értelmében, néha a kovboj-ellenfelem volt, hatalmas álcsúcsosokat kapott, néha a szerelmem, és így tovább), és akkor már barátom volt Pipi, aki akkor még csak Endre néven volt ismert, Sunyó és Lóka is csak később lett, és akit, ahogy a régi karácsonyt, szintén, sajnos végleg elmosott az idő, és akihez abban a téli szünetben már átjártam a Vöröskereszt 14-be, a tizedikre, ahonnan át lehetett látni egészen Újpestre, és még messzebb... Hjaj, Istenem, mennyi minden eszembe jut erről a kötetről, aminek mindehhez voltaképpen semmi köze nincsen, csak ott volt abban az időben, abban a térben, amikor kisfiú voltam. 

Nehéz kiemelni bármit is a gyűjteményből, de a tartalomjegyzékben vastaggal szedett elbeszélések mindenképpen maradandók. Ezek azok, amik negyven év múltán is megmaradtak az emlékezetemben. És amik akkora hatással voltak rám, hogy jó pár évvel később írtam néhány sci-fi novellát, amik így utólag egyértelműen ennek a kötetnek a hatását tükrözik. 

metagalaktika_03.jpg

Befejezésül még valamit el kell mesélnem. Született három sci-fi novellám. Mindhárom kamaszkoromban. Mindegyik egyfajta játék volt. 

*

Az első születési az emberi agyról szól. Legalábbis az én emberi agyamról, nem tudom. Már középiskolás voltam. Kamaszkorom nagy szerelmétől tartottam hazafelé, Óbudáról a Keleti pályaudvarhoz. A   Battyhány téren szálltam fel a metróra, azzal tartottam a Keleti felé. Szokásom szerint könyv volt  a kezemben, olvastam, Az Astoriától elindult a szerelvény, bemondták, ahogyan kell, hogy a Blaha Lujza tér következik. Pár percen belül, ahogyan ezt is kell, meg is érkeztünk a Blahára. Nem szálltam ki a könyvből, de felálltam, hogy a következő megállónál, a Keletinél leszálljak. Záródtak az ajtók, ott álltam, továbbra is a sorok közé bújva az ajtó mellett, a korlátnak támaszkodva. Alagút, sötét, világosodás, megálló: a Blahán voltunk! Amit elvileg az előbb hagytunk el! :-O

Nyilván az agyam játszott velem, hacsak nem zuhantam akkor egy párhuzamos valóságba, ahol azóta is élek. De amint felocsúdtam, a fejemben készen is volt egy kis novellácska. Hamarosan meg is írtam az akkoriban kézzel vezetett füzeteim egyikébe, a soron következő, sárga szigetelőszalaggal körbetekert harmadikba. Most elővettem, és a kézírást gépre vittem. Alig kellett kicsit stilizálnom. Ha akarod, itt elolvashatod, a címe: A metró ugyanott áll meg.

*

A második novella, ahogyan már írtam voltaképpen az első, azt írtam előbb. A 2001 Űrodisszeia  című film nagyon felbosszantott, kiakadtam, hogy egy hangot sem értek belőle (csak a HAL-os részt élveztem), de mégis olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy a mai napig emlékszem rá. Pedig soha nem néztem meg újra. Valahogy úgy jártam mint a Piknik-kel. De mert nem értettem, dühömben, paródiakénr írtam egy szösszenetet, Sci-fi No 1 címen. 

*

A harmadik novella csak egy játékos ujjgyakorlat. Semmit nem mondok róla, mert agyonvágnám. Talán annyit mégis, hogy a tragikusan fiatalon, negyvenhat éves korában elhunyt Pipi barátomnak ez volt tőlem a kedvence. 
– Te hülye vagy, Moki! – mondta röhögve, és ennél nagyobb dicséret nem is kellett tőle. 

A novella címe: Az ugrás

*

Metagalaktika nélkül, mondanom sem kell, nem jött volna világra egyik novella sem. Minden mindennel összefügg, így kerek a világ. :-)

Galaktika bibliográfiája

 

10/10
2020, június, szabadság van a karantén után!

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr3615807562

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL birсaman közíró · http://bircahang.org 2020.06.28. 14:56:49

Nekem minden szám megvolt (egyidős vagyok veled), de aztán az egészet kidobtam.

Viszont mind le van töltve pdf formátumban.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.06.28. 17:10:26

@MAXVAL bircaman közíró:
Kidobtad? :-O
Még ha elajándékozod... A pdf-forma helytakarékosságát még csak értem, bár én képtelen vagyok monitorról olvasni. Az e-book-olvasó más tészta, azzal nincsen bajom. De leginkább a könyveket szeretem.

csúti csüngőhasú tolvaj 2020.06.28. 17:18:45

Háááát, utólag összevadászott sor? Aranyom, az igazi sci-fi rajongó ezeket maga vette meg darabonként a megjelenés napján. Aztán kincs volt akkor is, most meg pláne.

MAXVAL birсaman közíró · http://bircahang.org 2020.06.28. 17:55:50

@Mohácsi Zoltán:

Természetesen olvasni tabletről szoktam, nem asztali gépről. Szeretek kényelmesen ülve olvasni.

jagger3 · www.jagger.hu 2020.06.28. 17:57:51

Az ugrás c. novellát már valahol szúnyoggal "A gép" címmel olvastam.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.06.28. 19:23:22

@csúti csüngőhasú tolvaj:
Ööö... Ott van a szövegben, hogy amikor a Metagalaktika megjelent, tizenegy éves voltam. Vagyis jó pár évvel máris mínuszban voltam ahhoz, hogy képben legyek.
Ráadásul egy félmondattal sem állítottam, hogy sci-fi rajongó lettem volna bármikor is. Most sem vagyok az. Mitöbb: általában nem vagyok egy rajongó típus. Jobbára csak szeretek dolgokat.
A többi stimmel. :-D

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.06.28. 19:25:08

@jagger3:
Bocsánat, mi az a „szúnyoggal”?
A „Möbius-metró” áthallása miatt egy szikrányit sem tiltakozom, évtizedekig meg voltam győződve róla, hogy a metrós írásom a saját flash-em alapján született. Aztán nesze!

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.06.28. 19:26:10

@MAXVAL bircaman közíró:
Világos. A tablet nekem kimaradt, marad a monitor vagy e-book–olvasó. Minden szentnek maga felé hajlik a tapasztalata. :-) Így már világos!

meggyes alfonz 2020.06.28. 20:45:03

Kb. 85 óta gyűjtöttem a (meta)galaktika sorozatot, de az 1. Metagalaktikát az istennek sem tudtam megvenni.
Aztán megismerkedtem egy lánnyal, akiknek a disszidens nagynénjének könyvgyűjteményében megvolt az 1.
A lány sosem olvasta. Aztán feleségül vettem.
Talán ezért (is).

Troller 2020.06.28. 20:56:19

Nekem anyukám vette a galaktikát, az első számtól kezdve megvolt szinte mindegyik. Gyerekként ahogy megtanultam olvasni, végigrágtam magam rajtuk, többször is. Visszagondolva néha a felét se értettem meg igazán gyerekfejjel, később kamaszként már inkább. Aztán tizenévesen már én vettem a Metagalaktikákat meg a Robur lett nagy kedvenc. Aztán felnőttem, megnősültem, elköltöztem otthonról, nem volt helyem magammal vinni őket, közben anyukám meghalt, apukám meg, aki sose volt oda a sci-fi-ért szépen beadta antikváriumba a tudtom nélkül...

impala 2020.06.28. 21:19:09

a Galaktikák valahogy eltűntek az évek során, pedig azonnal megvettem, ahogy kijött egy.
de van rengeteg könyvklubos Kozmosz

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.06.28. 21:39:46

@meggyes alfonz:
Hát ezen nagyon jót nevettem! :-D
Sok érvem volt már nőkre, de minden könyvszeretetem ellenére könyv mégsem. De hát azt mondják, minden mindennel összefügg! :-D

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.06.28. 21:43:01

@Troller:
Baj van ezekkel az apákkal! Az enyém
1.) az első nevelőanyám anyjának a telkére vitte ki vagy ötven kötet Olcsó Könyvtári könyvemet (detto a megkrdezésem nélkül),
2.) egy munkatársának adta kölcsön (megkérdezésem nélkül ezt is, persze) az összes Nemere Istvánomat (aki akkor még emberi léptékben írta a könyveit, akkor kb. húsz kötetről volt szó), aztán kilépett a munkahelyéről.
Így megy ez, ahogy Vonnegut mondta.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.06.28. 21:57:40

@impala:
Úgy tűnik ezek a Galaktikák eltűnősek... Nem te vagy az egyetlen, akitől megléptek. :-)

Before · http://azbeszt.blog.hu 2020.06.28. 22:38:39

Jó kis írás, valóságos nosztalgia-löket.
Kb egyidősek vagyunk és én is hasonlóan kezdtem. Olvastam gyerekként mindent, ami a kezembe került (márpedig került, mert szerettem lógni a suliból... akarom mondani, sokat voltam beteg, és akkor egész nap olvastam). Ezer éves filléres könyvek sorozat, krimik, persze ifjúsági könyvek és a korai eszméléstől kezdve aztán sci-fi minden mennyiségben.
Eleinte szüleim készletét fosztogattam, hamar rájöttem, hogy azok a kis apró könyvek, amire "Kozmosz" van írva, azok bizony jók. Futottam én is lyukra, 10-11 éves lehettem, amikor kezembe került a Halhatatlanság halála és bizony nem nagyon értettem, nem is élveztem. Aztán később újraolvasva persze már más volt a helyzet. (Vicces anekdota: kisiskolásként kirobbanthatatlan része voltam az iskolai könyvtárnak, legalább 4-5 pótlap volt a regiszterben a nevemnél minden évben. Egyszer kezembe akadt a Láthatatlan ember, rögtön e is csaptam rá, de egyike volt életem legnagyobb csalódásainak. Sehogy se értettem, miért nem akar már a főszereplő láthatatlanná válni a táborban...)
Gyerekként az eredeti Galaktika nem tűnt nagyon csábítónak, de, amikor középiskola elején megjelent a nagy formátumú "magazin", akkor már kénytelen voltam szembe nézni a függőségemmel és bizony azt már tudatosan és rendszeresen vettem/kértem. KFK könyvek gyűjtése, Galaktika baráti kör, jó beszélgetések Trethon Judittal, és olvasás a köbön. Közben persze bejött más zsáner is, de Nemere Holtak harcáért például ellógtam egy napot az iskolából (muszáj volt megvenni, a megjelenés napján, azonnal)... Felnőtté a rendszerváltással lettem, az első saját jogú keresetemből - hatalmas szerencsével - meg tudtam venni egyben a Galaktika 1-60-at... két hónapos sci-fi mámor.
Imádtam (és imádom) gyűjteni a könyveket, nagyszerű volt, amikor sikerült teljessé tenni a KFK/GFK-sorozatot, aztán rákaptam az amerikai sci-fire is, Astounding/Analog, Asimov's, könyvsorozatok, de ez végül elvérzett az árak, de főleg a postaköltség brutális emelkedésén. Nameg a hát is megtelt, lassan már csak az "egyet be, egyet ki" elv mentén tudok vásárolni.
A legnagyobb bánatom, hogy főleg az olvasást ölte meg a sok-sok hétköznapi rohannivaló és a kütyük térhódítása... :( Még áltatom magam, hogy "majd öregkoromban"...

Stavros. 2020.06.29. 11:08:46

Az én legelső és egy életre meghatározó sci-fi élményem a Harmadik típusú találkozások volt 1977-ben Spielbergtől. Alig 8-9 évesen láttam először, 1981 körül és azóta még vagy tucatszor. Ha sci-fi akkor szerintem ez egy alapmű. Aztán jöttek az Asimov-regények és én végérvényesen a műfaj rabja lettem. Kár, hogy mára elkorcsosult ez a filmes terület és alig készül érdemleges darab.

MAXVAL birсaman közíró · http://bircahang.org 2020.06.29. 12:12:45

@Mohácsi Zoltán:

A tabletet gyakorlatilag könyvolvasóként használom.

MAXVAL birсaman közíró · http://bircahang.org 2020.06.29. 12:34:03

@Stavros.:

6 és fél évesen, az 1. osztály közepén tértem át amesékrpl a sci-fire, s mindent elolvastam, amihez magyarul hozzá lehetett jutni. Akkoriban - 70-es évek - ez nem volt nehéz, baromira olcsók voltak a könyvek, még könyvesboltban is, de antikvárium még annál is olcsóbbak.

Perler Zuárd 2020.06.29. 14:43:09

Nekem most is megvan mind...

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.06.29. 16:10:00

@Before:
Örülök, hogy megmozgattam az emlékeidet! :-)

Az „egy be, egy ki”-elv nagyon fájdalmas, de végtelenül gyakorlati. E mentén iparkodom én is átalakítani a létezésemet. Különösen, hogy Szerelmetesfeleségtársam kérdésére nagyon nehezen tudok válaszolni.
– És amit megtartasz, azt hányszor fogod még elolvasni?
Ezt még a közös érvünk, mármint a tiéd és az enyém az öregkorról sem igazán üti.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.06.29. 16:25:51

@Stavros.:
Filmek.
Nem tudom... Nekem például a „Térség”-sorozat nagyon tetszett. Sőt, a „Csillagok között” is. De például majdnem a nézhetetlen kategóriába került a régen nagyon imádott „Alfa holdbázis”.
Tény, hogy a látvány sokszor elviszi, vagy inkább pótolja a filmet. Mert tagadhatatlan, hogy az van bőven, de tény, hogy önmagában fittyfene.

Tehetetlen Dodó 2020.06.30. 15:48:50

@Mohácsi Zoltán: Nem, nem, úgy látszik, félreérthető voltam. Tehát a cikkben említett sorozat, a Galaktika 1-60-ig, a 11 dara Metagalaktika, valamint a Kozmosz Fantasztikus sorozat összes kötete. A későbbi Galaktikák már gyenge dolgok voltak, akárcsak a Roburok meg egyebek. Paradox módon a rendszerváltás utáni sajtószabadság nagy törést hozott a sci-fi művek kiadásában: hirtelen mindenki üzletet szagolt belőle, sokan rárepültek és sok-sok jobb-rosszabb könyvet kiadtak, többnyire pocsék fordításokkal. Kuczka idejében ugyan meg voltak szűrve a művek és muszáj volt NDK-s, bolgár meg szovjet könyveket is kiadni, de főképp Kuczka jó ízlése révén a válogatásokba, sorozatokba sok értékes mű is belekerült. Külön téma lenne még a Kozmosz FK előtti egyéb sci-fi kiadás áttekintése, hiszen a Kozmosz előtt szinte csak egy-egy válogatásban lehetett jobb novellákat olvasni (legjobb talán a Riadó a Naprendszerben volt - szintén Kuczkától), a "piacot" a magyar írók és "szocialista barátaink" regényei jellemezték. Ezekből is szinte az összes kötet megvan nekem, ami az ötvenes-hatvanas években megjelent.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2020.06.30. 22:12:55

@Mohácsi Zoltán: Láttam az Expanse első évadát, hát, mit ne mondjak, egyik legnagyobb tévés élményem volt. A többi évadot viszont nem láttam, mert közben átnyergeltem a könyvekre és azóta is csak áldani tudom a választást.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.07.01. 07:03:02

@Tehetetlen Dodó:
Ezzel a "Riadó a Naprendszerben"-nel még egyáltalán nem találkoztam.
Elgondolkodtattál a KFK előtti sci-fi megjelenésének kapcsolatban. Hát, valóban alig ugrott be valami.
Érdekes lenne erről írni, de legalább egy bibliográfiát összeállítani.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.07.01. 07:04:45

@Before:
Nekem tetszett az összes eddig elkészült évad.
Érdekes, hogy ennek ellenére nem zabálom a könyvsorozatot. Előbb olvastam a könyveket, s csak utána néztem meg a filmet.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2020.07.01. 09:03:15

@Mohácsi Zoltán: Ez érdekes, még senkivel se találkoztam, aki ilyen irányban értékelte a könyvet és a sorozatot. Annak ellenére is, hogy sorozat is szenzációs, a könyv nekem nagyobb élményt adott. A nagyon jó vélemények miatt olvastam bele, kíváncsi voltam, mennyire más a sorozathoz képest, de az első évad abszolút hűen megy a könyv után.
Aztán jött a megdöbbenés, amikor még csak a felénél jártam, és véget ért az első évad... Na, innen esélyem se volt, beszippantott a könyv, megvettem az összeset és ennyi. :)

Perler Zuárd 2020.07.01. 13:06:07

@Mohácsi Zoltán: Könnyű nekem: pont azzal a fél generációval vagyok idősebb, akik még találkoztak a KFK előtti sci-fi kiadványokkal is. 1961-ben kezdtem gyermekkönyvtárba járni - akkor csináltak egy ilyet a Liszt Ferenc téren - itt külön polc volt az akkor még Tudományos-fantasztikusnak hívott könyveknek. Volt továbbá egy igen jó barátom az általánosban (néhány hónapja hunyt el szegény - akinek az apja már az ötvenes évek végén gyűjtötte a sci-fi könyveket, tőle is tudtam kölcsönözni egyet-egyet. Konkrétan gyűjteni gimnazista koromban kezdtem őket, amikor a KFK is elindult, így döntő része megvan mindannak, amit az ötvenes évektől a 80-as évek második feléig kiadtak.
Ha gondolod és akarsz vele foglalkozni, szívesen összeállítok valami bibliográfia-félét, elsősorban a meglévőekből, van jópár olyan kötetem is, amelyek nagy ritkaságnak számítottak - manapság már ezek ára lefelé megy, egyre kevesebb ember igényli ezeket a "régiségeket", így antikváriumokban is fel-feltünedeznek korai Lemek, Csernaik, Martonok és más magyarok és "szocialisták". ---- Ebédhez szólítanak, majd folytatom----

Perler Zuárd 2020.07.01. 15:05:39

@Mohácsi Zoltán: Közben megtaláltam egy regiszteres füzetkémet, amelybe annak idején beírtam a szerzeményeimet, így viszonylag könnyű felidéznem a régi olvasmányaimat, ha szükséges.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.07.04. 09:35:23

@Perler Zuárd:
Ez a bibliográfia érdekes lenne, engem biztosan érdekelne, de csupán önmagam miatt nem akarlak dolgoztatni. Azonban ha mégis elkészíted, nagyon szívesen biztosítok hozzá felületet itt, a blogon.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.07.04. 09:41:18

@Perler Zuárd:
Micsoda kincsek rejtőznek a ládafiában! :-D
Én a negyvenhat évvel ezelőtt meghalt édesanyám idézetes-füzetét találtam meg a napokban. (Írtam is róla, itt a blogon)

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.07.04. 09:54:03

@Before:
Milyen irányra gondolsz?
Általában nem szoktam falni a sorozatokat. De tényleg nem. Hagyok nekik időt. Szerintem a „Térség” nálam soron következő része most, a júliusi nyaraláson kerül elő.

Igen, a film nagyjából hűen követi a könyveket, bár vannak eltérések, de teljesen elfogadhatók és érthetők. Engem legalábbis nem zavartak.

Before · http://azbeszt.blog.hu 2020.07.06. 08:58:45

@Mohácsi Zoltán: Általában mindenki sokkal jobban értékeli a könyveket.
Én nem vagyok ilyen mértéktartó, ha egyszer megfog valami, akkor addig habzsolom, amíg tart. Ezzel ugyan gyorsan elfogyasztom, de az élmény annyival intenzívebb így, hogy sokkal többet ad (számomra), mintha elhúznám, újra és újra fel kéne vennem a fonalat.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.07.06. 17:09:41

@Before:
Á, mértéktartó én sem vagyok, de kitartó sem, úgy fest. Egyszerűen több köteten keresztül annyira nem köt le egyetlen téma és stílus. Nálam ez inkább önvédelem: nem akarom megunni, ami jó, hagyom, hogy hiányozni kezdjen.

Az első mondatodat nem értem. Általában a könyveket értékeli mindenki sokkal jobban, vagy konkrétan a „Térség” az alany. És a filmváltozatnál értékeli jobban, vagy ahogyan én értékelem?