Fogalmam sincsen hol futottam össze ezzel a regénnyel. De mostanában, azaz pár hónapja történt.
Miközben ez már a második kiadása. Az első kilenc éve, 2014-ben jelent meg. A második előtt nyolc évvel. Ez azért lényeges, mert ebben a másodikban azt olvasom, ez már átdolgozott kiadás. Nem tudom, milyen az elsője. Bár talán nem is fontos. Úgyis ez az érvényes, mert ez jelent meg később.
Számomra annyi derült ki a könyvről, amikor olvastam róla, hogy valami kortárs író sztorija, ami Budapesten játszódik, ifjúsági sci-fi, nagyon cselekményes, izgalmas és életszerű. De valahogy halogattam a könyvtárból való kivételét. Tegnaplőttig. Ma reggelre meg elolvastam. Mert ennyire olvasmányos.
Tennem kell két kikerülhetetlen tiszteletkört.
Az elsővel semmi baj nincsen: pár szóban be kell mutatnom a szerzőt.
A második problémásabb: ha bemutatom a könyv tartalmát, akkor vagy a lényegét kell elhallgatnom, vagy elspoilerezem a meglepijeit. S ezzel az EPIC-szűzek számára jelentősen csökkentem az élvezeti értékét. Még tűnődöm, mi legyen. Majd elválik. Addig még hagyok magamnak egy kis időt a tűnődésre.
Szabó Tibor Benjámin (és a könyvei)
magyar író, szerkesztő, könyvkiadási szakember. Szépirodalmi publikációi 2004 óta jelennek meg. A moly.hu népének értékítélete szerint ez a legjobb könyve, a többi vastagon elmarad ettől, s a Molyon bizony eléggé soványka hetvenegynéhány százalékos eredmény körül toporog. Ez nyolcvankilenc százalékon áll, ami igen tisztes tetszési index. Előrebocsátom: megérdemli. Az EPIC-nek van második része és lesz harmadik. A második rész lesüllyedt a szerző többi könyvének a népszerűségi rátájára. Na, majd jól elolvasom azt is!
A (figyelem, lehet, hogy SPOILERES) rövid tartalom
Budapesten egy új, különleges iskola nyílik. Több szempontból különleges. Kezdve például a különleges biztonsági rendszerükkel: a tanulók fémdetektoros kapun mennek be, semmi informatikai, kommunikációs eszközt nem vihetnek be. Aztán kiderül, hogy amit nem vihettek be, abba a suli valakijei bele is turkálnak.
A rend katonás, az elvárások roppant magasak, könnyen repülhet bárki, s ha bárki repül, akkor repül az egész csoportja is.
A B nevű teambe öt fiatal kerül, Sádi, Röfi, Zuzu, Alma Peti, Márkó és János. Van tisztességes nevük, de annak most nincsen jelentősége. Mindegyikük egyéniség és valamiben nagyon jó. Ki ebben, ki abban, fényképmemória, számtech, kommunikáció, lovaglás, lovas íjászat, aikido, meg ilyenek.
Az öt nagykamasz a regény cselekménye során közösséggé érik, megtanulják becsülni egymás képességeit, egymásra támaszkodni, sőt, szeretni a csapattagokat.
A feladatukra is nagy sokára döbbennek rá. Egy ősi hun... Á, nem, ebbe nem megyek bele, túl sokat elárulnék. Meg abba sem, aminek hallatán az egyébként cseppet sem feminista, csak vulvagata Szerelmetesfeleségtársam elégedetten mosolygott: van szerepe a történetben Anyahitának is. Aki nálunk, magyaroknál jobbára a Boldogasszony nevet kapta. (Nem, nem azonos Szűz Máriával.)
Na, erre mosolygott nagyon elégedetten SzFT:
– Aham, Nagy Anya!
Kényszeredetten válaszoltam:
– Igen, az!
Örök évődés ez közöttünk. Neki meggyőződése, hogy sokkal jobb a Nagy Anya kép, a matriarchátus mint a férfi istenkép, és a patriarchátus.
Nekem két érvem van erre. Az egyik az, hogy Istennek nincsen neme. Az embert a saját képmására férfivá és nővé teremtette. Ez a legfontosabb. Benne tökéletesen egyesülnek a férfiúi és a női tulajdonságok.
A másik érvem, amivel már több nő is egyetértett, sőt, volt, aki megelőzött annak megfogalmazásában, hogy a női főnököktől mentsen meg az ég! (Nem, Nóri, most nem rád gondolok, egyáltalán nem! Már körbeudvaroltunk Tibivel, hogy jobbára te vagy az oka, hogy még itt dolgozunk. Ezt mondtuk már neked szemedbe is, Te vagy a kivétel erősítő szabály a fenti szabályszerűség alól, FőnökAnyu, aki fiatalabb vagy nálam. :-D ) Hát még, ha a főnök a legfőbb főfőnök. Ennél csak egy rosszabb van: egy lelkiekben menstruáló pasi főnök. :-D
Óriási szerepet kap a történetben a bátorság, a leleményesség, az ügyesség, a számítástechnika ismerete és a kombinatorika. Az öt skacnak egy rejtvényt kell megfejtenie, s nem mennek simán a dolgok, van, hogy életveszélybe is kerülnek a fejtegetés és megoldás közben.
A könyv, mint írásmű
Alapvetően YA-irodalom. Vagyis nagykamaszoknak való ifjúsági irodalom. Simán fogyasztottam. Pedig jócskán elmúltam nagykamasz lenni.
Kalandregény. Sci-fis kalandregény, űrhajók, űr és űrlények nélkül. Miközben igazából nem is sci-fi. Felhasznál elemeket a magyarság ősi eredetéből, mítoszaiból is, szó van Sicambriáról, az ős Budáról, az Arvisuráról, Attiláról, a hunokról és a magyarokról, mint hun törzsről. Miközben teljesen mai modern a környezet, a technika, van benne hackelés, műhold, számítógép, tablet meg okostelefon. Vannak félelmetes auditorok (kap egy fricskát a szcientológia), és van benne háttérhatalmi összeesküvés, ami természetesen a pénzről és a belőle fakadó hatalomról szól.
A cselekmény pörgős, izgalmas, kellően titokzatos, jól felépített és igen jól megírt. Van benne egy hacker-jelenet, olyan izgalmas, filmszerű, hogy csuda! Izgulunk a másodpercekkel versenyt futó srácokkal, a srácokért, le ne bukjanak és hogy meg tudják szerezni az információt, amiért küzdenek.
A ma ismert Budapest épületeit, utcáit, műemlékeit használja, járunk a Megyeri híd tetején, az óbudai Amfiteátrumban, a Pilis lábánál (óbudaiként ez nekem különösen kedves), és szerepel benne például az Árpád gimi. Ismerős (mármint nekem), létező helyek.
A szereplők mai srácok, komplett jellemmel, egyedi szociális hátterekkel, hihető személyiséggel. Nagyon tetszett, hogy nem hibátlanok, de tulajdonképpen mind az öten pozitív személyiségek. Még ha néha nem is tűnik úgy.
Az előbb kiemeltem a hacker-jelenetet, ám tulajdonképpen az egész történetre jellemző a feszes filmszerűség. Ahogy visszagondolok, nincsen benne semmi, ami ne vinné előrébb a fősodort. Ja, de: egyetlen apró jelenet volt, amit inkább éreztem a szerző némileg kínos erőfeszítésének, hogy a modernségét és a tájékozottságát fitogtassa, és az alakjait mindenben teljesen modernné tegye: amikor az ötök a zenéről, a kedvenc előadóikról chatelnek. (Egyébként belehallgattam ebbe-abba. A részemről gondolkodás nélkül maradok Peter Gabrielnél. Akinek van füle hallásra, értse...!)
– Morzsám, ez micsoda? Nem vennéd halkabbra? Éppen az értékelésedet javítom.
– Tanulmányzene a következő értékelésemhez. Jaz Dhami. Halkabbra vettem.
– Még egy kicsit, légy szíves!
– Jó!
– Meg még egy kicsit!
– De akkor már nem is hallom!
– Úgy jó!
– Szélesítem a látókörömet...
– Nem muszáj! Ez nem a te zenéd!
Vagyis a helyzet az, hogy a történet iparkodik mindennapivá lenni, legalábbis a reális mindennapokban történni, miközben minden porcikájában a fantázia terméke. Vagy... Itt megálltam egy pillanatra. Mert
[FIGYELEM, KOMOLY SPOILER KÖVETKEZIK!]
végső soron arról van szó, hogy a világ hátterében munkálkodó öt csúcsvezetője iparkodik kitermelni a világ vezetőit: ezért az iskola. Nem csupán Magyarországon, hanem a világ minden részén. Nem akarják, hogy összeomoljon a rendszer, hiszen akkor értéktelenné válik a pénzük és semmivé a hatamuk.
[SPOILER VÉGE]
Azért álltam meg, mert amennyire fantasztikusnak tűnik a fenti elképzelés, tulajdonképpen annyira magától értetődő, s annyira a szemünk előtt zajló történet. Vajon például a Soros Györgyhöz köthető iskolák valós célja csakugyan a demokrácia terjesztése, megerősítése? S gondolhatjuk-e egy percig is komolyan, hogy az emberiség csúcsragadozói nem élnek a valóságban egy ilyen lehetőséggel, hogy nem gondoskodnak a saját rendszerük embereinek a kiképzéséről, az utánpótlásról? Hm... Ugyan! Nincs min meglepődnünk. Maximum afelett morfondírozhatunk, hogy vajon az öt főszereplőnk mennyire lesz hajlandó belesimulni ebbe a koncepcióba? Meg hogy melyik a rosszabb, ha ez a világkép valósul meg, vagy ha mindent beterít a teljes káosz? (Jó, persze, a káosz ennek a rendszernek is szerves része, vö. migráció, Covid, Ukrajna, permanens félelemben tartás. Oszt' nesze, máris a valóságnál tartunk. Csak az nincsen rendszerbe, izgalmas, jópofa, letehetetlen ifjúsági regénybe foglalva.
Menő Könyvek, Budapest, 2022, 340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635841202
9/10
2023 februárjának még mindig a dereka. Vasárnap hajnal Csemete ágya. Nincsen itthon, vőlegényezik. A fülembe egy Riverside koncert zenél. Nagyon nagyok ezek a lengyel srácok! Tavaly nem jutottunk el a koncertjükre, de a Covid előtt az A38-asra igen. Hát az valami zseniális volt! SzFT alapvetően nem ilyen zenéket hallgat, de azóta a Wasteland című albumot volt, hogy betette magának a Füsti becenevű kis Yarisunkban is. Ha érdekelne a turné egyik koncertfelvétele, hát itt van. Én éppen ezt hallgatom.
Melegedett az idő, napközben tíz fok felett volt tegnap is. Az alágatya és a dupla zokni már lekerült. Végre! Tegnap hóvirágot fotózott valaki, és felpakolta a Facséra.
