Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója


Philip K. Dick: A jövő orvosa

Mennyire determinált a jövőnk, kikerülhető-e, ami történni fog?

2021. március 06. - Mohácsi Zoltán

PHILIP K. DICK (a továbbiakban PKD) jól ismert író. Igen jól ismert sci-fi író. Igen jól ismert, termékeny sci-fi író. Volt. Sajnos. Aki igen termékenyítőleg hatott a sci-fi műfajára. Nem csupán az irodalmat értem ez alatt. PKD-ről annyi mindent összeírtak már, hogy megismételni, újra ragozgatni…

Tovább

Frank Karsten – Karel Beckman: Túl ​a demokrácián

Szolidaritás, prosperitás és szabadság helyett miért vezet a demokrácia társadalmi ellentétekhez, elszabadult állami költekezéshez és zsarnoksághoz?

A demokrácia szó bűvös, varázslatos erővel bír, ráolvasás, csodatévés a használata, több mint Aladdin számára a „Szezám tárulj!”. Mindenki érteni véli a jelentését, és mindenki úgy gondolja, a politikában meghaladhatatlan, felülmúlhatatlan a gyakorlati tartalma. Ha bárki kimondja, hogy demokrácia,…

Tovább

Deborah Feldman: Unortodox – A másik út – Hogyan fordítottam hátat a haszid közösségnek

Egy roppant érdekes, ám legalább ennyire ellentmondásos élettörténet

Hű, barátom, mondhatom, itt most nagyon sok minden van! Kezdjük hát azzal, amiről úgy döntöttem, az eleje!  Tizenhét évig adventista voltam. A családom nem volt hívő család, templomba sem járt senki a tagjai közül. Többször meséltem már, a Gőz dédimama oktatott a hitre, Isten szeretetére,…

Tovább

Achdé – Jul: Gyapotcowboy (Lucky Luke 40.)

Amikor Lucky Luke milliomos lesz, de mindent a feketékért!

Nem írtam minden Lucky Luke füzetről, de azért huszonötről már igen. Már az előző róla szóló bejegyzésben is fejtegettem, hogy vannak sorozatok, amik alapvetőn tartósan hozzák ugyanazt a színvonalat. Vagyis elég nehéz róluk mindig újat írni. Az a szerencsétlen szerencse ért, hogy ennek a számnak…

Tovább

Mark Millar – John Romita, Jr.: Ha/Ver (Kick Ass) – Negyedik könyv

Bameg, százhúsz hulla egy este alatt! Terminátor meg irigykedik, mi, apafej?

Ezt a bejegyzésemet és természetesen az alanyát, a képregényt is csak felnőtteknek ajánlom! MÁR NEM GONDOLOM AZT, HOGY CSUDA BÉKÉS EMBER VAGYOK. Pedig többen mondták már  ezt nekem. Sőt, igen hosszú évtizedekig magam is azt hittem. Sokszor még az önvédelemhez szükséges minimális agressziót is…

Tovább

Robert Sheckley: A tizedik áldozat

„Jó gyilkosság, jó közérzet” – egy űr és ufók nélküli sci-fi

Ez a bejegyzés nem jött volna létre, ha egy Wmitty nevű felhasználó nem tesz engem helyre Az erőd című Zorád-Hernádi képregényről írt értékelésem alatt. De helyretett, s ezzel eszembe juttatta, hogy a jelen írás alanya időtlen idők óta itt van a polcomon. Olvasatlanul. Immár olvasottan.  Az történt…

Tovább

David Duke: Ébredésem – Faj és valóság

Amerika hanyatlásának és pusztulásának jobbára nem szalonképes okai

Kezdjük az alapoknál! Ha nem is vallom magamat filantrópnak, amióta az eszemet tudom, iparkodtam úgy élni, hogy ne legyek mások számára teher, sokkal inkább segítség a környezetemnek. Komolyan. Erről számos nevelőanyám (mert a kettő is szám) minden bizonnyal szkeptikusan nyilatkozna. Amikor mindez a…

Tovább

Erle Stanley Gardner: Perry Mason és a hosszú combú énekesnő esete

Perry Mason 58. – Pisztolyok és kavarodás majdnem követhetetlen mennyiségben

A jó Isten tudja, hogyan van ez, én biztosan nem: azok a könyvek, szerzők, amik és akik a kedvencemmé váltak, egészen biztosan nem pusztán irodalmi erényeik miatt lettek kedvenccé. Ez egészen biztos. Már csak azért is, mert fogalmam sincsen, mik azok az irodalmi erények. Lila gőzöm nincsen az írás…

Tovább

Katherine Paterson: A ​Nagy Gilly Hopkins

Utálva mindent és mindenkit, okosan gyűlölve a világot...

Nem titok, többször mondtam már: én vagyok az, akinek három anyja volt. Elsősorban persze egy édes. Ő huszonhét éves korában, amikor én hétéves voltam, meghalt. Beteg volt, leukémiás. Apu, bár lelkileg egyáltalán nem volt felkészülve rá, nagyon nem engedte még el Anyut, viszonylag hamar megnősült.…

Tovább

Raymond Chandler: Hosszú álom

Philip Marlowe első nyomozása a szereplők dzsungelében

Nos, ilyenkor vagyok igazán zavarban: amikor olyan könyveket olvasok, amelyek már irodalomtörténeti közhelyek, közismertek, filmfeldolgozásaik vannak, és így tovább! Mert vajon micsuda érdekességet, pláne újdonságot lehet elmondani az ilyen szerzők ilyen könyveiről? Nyilvánvalón semennyit sem. S…

Tovább

Erle Stanley Gardner: A vakszerencse esete

A 72. Perry Mason-történet

Erle Stanley Gardner-rel kamaszkoromban kezdődött a szimpátiám. Nagyjából mit sem tudva arról, hogy ki méltán híres és ajánlottan olvasandó krimiszerző, egyedül Agatha Christie neve mondott valamit, egyszerre csak belevettem magamat az Albatrosz és a Fekete Könyvek sorozatba. Szinte válogatás nélkül…

Tovább

Szántai Zsolt – Váry Zoltán: Dressed To KISS

A „Csók”-tól a „Hangrobbanás”-ig – A Démon, a Csillaggyermek, az Űrpilóta, a Macskaember, meg a többiek

Privát KISS-történelmem A Könyvudvarban találtam tegnap, január harmadikán. El kellett  mennem, mert várt egy Rukkolás könyv, s mert Szamóca becenevű lányomnak mutattam egy könyvet arról, hogy a pasik döntő többsége azokat a nőket szereti, akik gömbölyűek, erre ő „Kölcsönadod, apci?”-felkiáltással…

Tovább

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Amisok, halott gyerek, leányanya, szingli ügyvédnéni, vallás, tárgyalás

Jodi Picoult amerikai írónő. (Egykor nagyon szép volt, de hát a kor őt sem kímélte. A mellékelt fotó egy köztes állapotát mutatja az egykor és a ma között.) Ha jól számoltam, eddig tizenkilenc könyve jelent meg magyarul a huszonháromból. Ötéves kora óta ír, és nagyjából egyidős velem, 1966-ban…

Tovább

Robert Kirkman – Charlie Adlard – Cliff Rathburn: Itt van Negan!

A „The Walking Dead” kiegészítő története. Vagy mégsem?

Az Élőhalottak legzseniálisabb, legkitaláltabb, legátütőbb figurája ez a Negan nevű, barom pszichopata. Erről már írtam hosszabban. Meg is kísértett a gondolat, hogy simán idemásolom annak a bejegyzésnek a szövegét. Most még tűnődöm egy kicsit, megtegyem-e... Ez a kötet, illetve füzetecske…

Tovább

Richard Kirkman – Charlie Adlard – Stefano Gaudino: Élőhalottak 19., 20., 21.

Hadak útján – Nyílt háború 1-2.

Világéletemben pacifista voltam. Soha nem ütöttem meg komolyan senkit, soha nem verekedtem élesben, a legkomolyabb erőpróbám kiskamasz koromban az erőfitogtató birkózás volt a Harrer Pál utcai gyerekrendelő mögötti kis füves téren. Jó, lefogtam egyszer apámat, amikor majdnem kést mártott az…

Tovább
süti beállítások módosítása