Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Roy Jacobsen: Szoba ​kiadó

Finn norvég kissrác az anyjával él. Egy darabig. Aztán lesz féltestvére. Meg albérlőjük.

2025. szeptember 09. - Mohácsi Zoltán

Hát, Szabi, nem is tudom, hány éve már, hogy az egyik Toma-partin, fent, Békás felett minden különösebb magyarázat és kommentár nélkül a kezembe nyomtad ezt a könyvet, hogy akkor mostantól ez az enyém.  Nem értettem a dolgot. Kell nekem mindenben célt és értelmet kutakodnom!  De mert nem voltál…

Tovább

Gion Nándor: Műfogsor ​az égből (Összegyűjtött novellák) (SzFt könyvtára 2.)

Az emberszeretet, az élet hatalmas apróságainak vajdasági írója. Meg a novellái.

Többször, úgy nagyjából az összes Gion-értékelésemnél leírtam: Gion Nándor írásainak olvasmányélményét Szerelmetesfeleségtáramnak köszönhetem. A Virágos katonát ő találta, olvasta kettőnk közül elsőként, és csuda lelkes lett tőle, miatta, általa. Mondjuk érdekes, hogy több Giont azóta sem…

Tovább

Harry Mulisch: A ​Menny felfedezése (SzFT Könyvtára 1.)

A könyv, ami mindenről is szól. És még sincsen sokat markoló, keveset fogó érzés miatta

  SzFT Könyvtára   SzFT azaz Szerelmetesfeleségtársam. Úgy az ő könyvtára, hogy azok a könyvek, amiket tőle kaptam. Vagyis nem az övé, hanem az enyém. Nem kaptam tőle sok könyvet, az utóbbi jó pár évben egyet sem. Mert, ahogy mondja, nem hord a tengerbe vizet. De kezdetben még nem volt elege…

Tovább

Feleki László Selgas

A diktatúra csak egy jó álom... Legalábbis a diktátornak.

A Rakéta Regénytár (RaRe) nevű sorozattal nem is tudom, hogyan vagyok. Volt néhány darabja, ami zseniális (Szálka hal nélkül,, A lator, A nyúl éve, A tanú), de a többség tökéletesen hidegen hagyott. Soha el nem kaptam a sorozat koncepcióját. És soha nem békültem ki a rettentően vacak, széthullós…

Tovább

Szerb Antal: VII. Olivér

Magyar bohózat, rejtői beütésekkel, de nem túl meggyőzően

Szerb Antal regényeivel hadilábon állok. A világirodalom története mindent visz. Arra még kamaszkorom nagy szerelme, Ági szoktatott rá, ő középiskolában rendszeresen jegyztelgette, aláhúzogatta a saját példányát, egyfajta irodalmi jegyzetként használta.  De a regények... A Pendragon legenda majdnem…

Tovább

Tóth Gábor Ákos: Édesvízi mediterrán (Édesvízi mediterrán 1.)

Egy tősgyökeres kanadai, aki magyar, örököl egy kúriát a Balcsin

Okkal, ok nélkül kerülöm a nagy sikerű könyveket. Van, amikor ez bölcsesség, van, amikor botorság. Ez esetben nem tudom, melyik.  A kötet tök véletlenül került a kezembe az Olajág Otthonok paskáli szabadpolcán. Hallottam, olvastam már róla. Az egész jelenség valahogy csipkés-romantikus, női regényt…

Tovább

Max Frisch: Biedermann ​és a gyújtogatók – Tandráma, tanulság nélkül

Svájci groteszk a félelemről és a kollaborációról. Meg a furakodó diktatúráról

Max Frisch is vakfolt volt eddig a számomra. Amikor kivettem ezt a kötetecskét a Pethe Ferenc téri Könyvmegálló szekrényéből, a címe miatt vettem ki. Olyan kis tréfásnak tűnt. Jó, ha belegondolok, egyáltalán, ugyan mi a tréfa benne, de mondom, annak tűnt. Egyébként, ellövöm a poént, tagikomikus…

Tovább

Magács László (szerk.): Shakespeare/37 (Az első évad)

Négy-öt oldalas Shakespeare-drámák, amiket nem Shakespeare írt

Van a központi könyvtár első emeleti termében, szemben a lépcsővel egy asztal és mögötte egy másik, a másik felett pedig két, egyenként kétszintes polc. Részben a szakmai, főleg szociológiai és gazdasági újdonságok kerülnek az első asztalra, a szépirodalmi magyar és külföldi újdik meg a…

Tovább

Jonas Jonasson: Algot, ​Anna Stina és az áldott pálinka

Tökéletesen anakronisztikus történelmi bohózat, rossz címmel, de mulatságos cselekménnyel

  Ó, már hányszor elmondtam, de hátha a hányszorból egyszer sem olvastad: vannak írók, akik mindig ugyanazt a könyvet írják, ha egyet olvastál tőlük, akkor mindet olvastad. Nem ez a kunszt, hanem az, hogy mégis mindet olvasni akarod. Akkor is, ha nem mindegyik jó. Számomra ilyen író például…

Tovább

Egerszegi Krisztián: Jövőkép – Ne hagyd, hogy bedaráljon a saját céged!

Rendszer és konkrét jövőkép és te lehetsz akár a gazdasági Atyaúristen. Kecsegtető! Regényben!

Bizony ez is egy olyan könyv, amit magamtól el nem olvastam volna. Könyvtárban voltunk Szerelmetesfeleségtársammal, és mert ő vállalkozó, tudod, ő a MartAssist, hát őt most a vállalkozó-képző irodalom érdekli. Ezért hozta haza ezt a kötetet is.  Aztán két nap alatt elolvasta, nem tudta letenni. Ő…

Tovább

Nyírő József: Halhatatlan élet

A székely mindennapok kikényszerítette furfang a második világháború előttről

Nyirő József is azon magyar írók egyike, akiknek az irodalmi teljesítménye nem annyira lényeges, mint az, hogy a fasizmus mindennél súlyosabb, lemoshatatlanabb, visszataszítóbb vádja egyszer, valamikor, valahol, valamiért rájuk vetült.  S ez a vád nagyjából mindent elmos. Nagyjából két író van,…

Tovább

Földes Jolán: A Halászó Macska uccája

Magyar migránslét a huszadik század harmadán, Európában, egy világsikerű könyvben

Gondolnád, hogy volt olyan írónk, akinek a könyvét, miután megnyert egy angol pályázatot, azonnal tizenhárom nyelvre fordították le, és a megfilmesítés jogáért is komoly összeget kapott. A nemzetközi pályázatot az angol Pinker Irodalmi Ügynökség írta ki. De akkor, amikor „kétszáz pengő fixszel az…

Tovább

Feleki László: Isten ​veled, atomkor!

Okos, ötletes, kvázi sci-fi arról, hogy lehet-e erőszak nélkül élni?

Valamelyik óbudai könyvmegállóan találtam ezt a könyvet is. Réber László rajzai miatt figyeltem fel rá, meg azért, mert remek címe van. Semmit, de egyáltalán semmit nem tudtam a szerzőről, nem hallottam eddig a könyvről sem.  Van egy olyan halmaza a könyveknek, amely halmaznak nem tudok nevet…

Tovább

Gerge Orwell – Odyr: Állatfarm

Minek nevezzelek, ha képregénynek csak nagy jóindulattal tudlak nevezni?

Itt egy újabb irodalmi képregény-adaptáció. Ráadásul nem is akárminek, hanem az egyik legalapabb könyvnek, az Állatfarm-nak az adaptációja.  Két dolog van. Az egyik, hogy mivel ez egy adaptáció, az eredeti műről nem nagyon fogok beszélni.  A másik, hogy mivel ez egy adaptáció, a bejegyzésem…

Tovább

William Golding – Aimée de Jongh: A ​Legyek Ura

Vajon jó-e vagy rossz az ember? Golding letette a garast. Jongh meg lerajzolta

  Tökéletesen emlékszem a pillanatra, amikor A Legyek Uráról legelőszőr hallottam. Pedig az ritka, hogy ilyen apróságra tökéletesen emlékezzek.  Parádfürdőn nyaral... izé, nem, suliidőben voltunk ott, mert Güzü apukája tudott valami tüdőbeutalót szerezni, három hétre. Güzüre bízta, kit hív…

Tovább
süti beállítások módosítása