Moha olvasónaplója


Novics János: Hózentróger

Egy kamasz tét és ok nélküli szökése a ki tudja mi elől

2020. február 23. - Mohácsi Zoltán

Mert kötelességtudó vagyok, még ez a legényke regénykét is a Napkút Kiadótól/nak/által bevállalt olvasás/írás feladat/élvezet részeként vettem kézbe. Optimalizálom a mondanivalómat: Novics János művei is része volt azon hasra ütéssel választott könyvek pakkjának, amit a hét elején a kiadótól kaptam,…

Tovább

Borcsa Imola: Magnebéhat

Pepin bácsi akár irigykedhet, bár bár szállóigében azért ő a nyerőbb

Borcsa Imola elsőkönyves író. A könyvét a Napkút Kiadó adta ki, és azok közé a  kötetek közé került, amiket találomra választottam (egy kivételével) a kiadó újdonságai közül, hogy írjak róluk. Sem a szerzőről, sem a kötetéről nem tudtam semmit, mondhatnók abszolút szűz voltam belőle. Van az úgy,…

Tovább

Hegyi Ede: A senki

Szórakoztató világfájdalom, avagy ki a lúzerebb lúzer?

Az úgy kezdődött, hogy Kása úr, az elsőkönyves szerző megkeresett, írnék-e a vadonatúj sci-fijéről egy blogbejegyzést? Ha igen, a kiadó küldi a könyvet. Igent mondtam, küldte. Én meg a kiadónak a linket, mintegy köszönetképpen. Pár nap múlva jött egy levél tőlük, hogy ha lenne kedvem írni az…

Tovább

Mártonffy András: Én, ​Sándor Erik

Egy pszichopata emlékiratai, avagy gyorstalpaló leendő szektavezéreknek

KI AZ A MÁRTONFFY ANDRÁS? Tréfás! A Könyvudvarban láttam meg a könyvet, kézbe is vettem, bele is olvastam, de nem vettem meg. Könyvtárból vettem ki. De már ott, a Könyvudvarban sikerült asszociációs lánccal, figyelmetlenséggel, és felületes gondolkodással a szerző nevét duplán összemosnom…

Tovább

Jodi Picoult: Egyszerű igazság

Amisok, halott gyerek, leányanya, szingli ügyvédnéni, vallás, tárgyalás

Jodi Picoult amerikai írónő. (Egykor nagyon szép volt, de hát a kor őt sem kímélte. A mellékelt fotó egy köztes állapotát mutatja az egykor és a ma között.) Ha jól számoltam, eddig tizenkilenc könyve jelent meg magyarul a huszonháromból. Ötéves kora óta ír, és nagyjából egyidős velem, 1966-ban…

Tovább

Klaus Schlesinger: Régi filmek

Az élethez térre van szükség, ha ez a tér Alexanderplatz, akkor is

A San Marco utcai kultúrház előtt Könyvmegállóban találtam ezt a könyvecskét, ahogy a Margit kórházból tegnap hazafelé tartottunk; szerelmetesfeleségtársam (SzFT) nagynénjét látogattuk meg, vittünk neki csillagszórót, hadd legyen karácsonyi hangulata. Mostanában, hála Istennek, tömve vannak a…

Tovább

Kodor Sándor: Méltatlanság (A felesége története)

SZÓKIMONDÓ SZEXUÁLIS TARTALOM, belépés csak saját felelősségre!   Próbáltam disztingváltan és cizelláltan megírni ezt a beszámolót a könyvről, de nem ment. Amikor váltottam nem szalonképesre, beindult az írás. Így hagytam.    NEHÉZSÉGEM Nehéz úgy könyvről írni, amikor tudom, hogy a szerző…

Tovább

Szilvási Lajos: Egymás szemében

Avagy komoly érintettségem egy feleselő, kamasz naplóregényben

PRIVÁT TÖRTÉNELMEM A SZILVÁSI-REGÉNY ÁRNYÉKÁBAN Bettinek hívták. Legalábbis én mos így fogom hívni, hogy ne adjam ki teljesen. Én tizenhat voltam, ő tizenöt. Ott hátul, a Harrer Pál utcai házsor végén, a Selyemgombolyító melletti pingpong-asztaloknál ismerkedtünk meg, '82 nyarának a végén.…

Tovább

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Kamaszszerelem az internet és a mobilok előttről

APU KEZÉBEN MEGVILLAN A KONYHAKÉS Apu nem állt biztosan a lábán, de még állt, s ha bizonytalanul is, de menni is tudott. Zsuzsa a szobában állt, onnan üvöltött valami szokásos hülyeséget neki. Apu szájában már nagyon gömbölyűek voltak a szavak, és így ha darabosan is, de gömbölyűen ömlött belőle a…

Tovább

Vámos Miklós: Legközelebb majd sikerül

Az életem, ahogyan Vámos Miklós látja

Többször leírtam: talán Vámos Miklós az egyetlen, akit a kortárs magyar írók közül igazán szeretek. Ööö... Mármint azt, ahogyan és amit ír. Okot ne kérdezz, magyarázattal nem tartozom, és nem is tudok adni. Minden bizonnyal benne van ebben az egész személyisége, csendessége, intelligenciája, finom…

Tovább

Rákosy Gergely: Az óriástök – A daru – Tigrisugrás

Vannak könyvek, amelyektől semmi másért csak azért tartottam távol magamat, mert az átkosban adták ki. Badarság persze, nem is kicsi. Egyfelől mert mindig olvastam és jócskán az átkosban kezdtem az olvasás műfaját. Másrészt, mert azt olvastam akkor is, amit kiadtak Magyarországon. Jó, Berkesiről…

Tovább

Miroslav Kapek: Aki mer, az nyer

Az úgy volt, hogy szerelmetesfeleségtársamnak bedurrant a dereka, de nem ám akárhogyan, hanem olyan istenigazából, sírósan, meg nem mozdulósan, és emiatt, kétnapi gyógyszerezést követőn, hogy legalább be tudjon ülni az autóba, hogy elvigyem orvoshoz, el kellett mennie röntgenre is a Vörösvári úti…

Tovább

Edward Redliński: A kor szava

Immár szinte refrénné vált a bevezetőimben: a könyvet az egyik óbudai, konkrétan ezt a kaszásdűlői Könyvmegálló szekrényében találtam. Semmit nem tudtam róla, mint annyi más Modern Könyvtár kötetről sem, de már van bennem valami ösztönös bizalom a sorozat iránt. Ráadásul amikor a fülszövegben…

Tovább

Philip K. Dick: Az utolsó tréfa

Azt olvastam, hogy ez volt PKD első regénye. Pedig lehetett volna a második, a tizedik vagy a huszadik is. Mert ha csak úgy a kezembe nyomják, és nem olvasok róla semmit, meg nem mondom, hogy Az utolsó tréfa egyfajta prototípus. De komolyan nem. Magyarul most jelent meg először.  PKD, ÚGY…

Tovább

Fejes Endre: Mocorgó

Ha Fejes Endre, akkor a hetvenes évek eleje, Szerdahelyi utca, ahol Apuval, Anyuval, Mohácsi Mamával és Papával éltem. Nem tudom, hogyan és miért engedték meg, hogy megnézzem a filmet, de a Jó estét nyár, jó estét szerelem minden rossz érzés nélküli örök emlék maradt. Nagyon tetszett. Bár nem tudom,…

Tovább