Szerb Antal regényeivel hadilábon állok. A világirodalom története mindent visz. Arra még kamaszkorom nagy szerelme, Ági szoktatott rá, ő középiskolában rendszeresen jegyztelgette, aláhúzogatta a saját példányát, egyfajta irodalmi jegyzetként használta.
De a regények... A Pendragon legenda majdnem tetszett. Misztikus bűnügy. Csakhogy a vége olyan, hogy az nincsen neki. Mint Poe Arthur Gordon Pym-je. Ami szintén jó, de szintén nincsen vége. Csak befejeződik.
A felettébb népszerű Utas és holdvilág többszöri, tömegnyomás általi próbálkozással is legyőzött, minden életkoromban. Elsőre még általános iskolában, amikor az egyik osztálytársnőm, ha jól emlékszem Gál Jutka (aki aztán P. Gál Judit néven írt nagyon sikeres, bűnügyekkel foglalkozó könyveket), de bizonytalan vagyok, mert vele kapcsolatban a Mondják meg Zsófikának is felbukkan bennem, ezt jelölte meg kedvencének. Mármint az Utast. Akkor megpróbálkoztam vele, de nálam unalomba fulladt. Ahogyan később is, akármikor is próbálkoztam vele.
Szerelmetesfeleségtársam hangoskönyvben „olvasta”, de végül nyavalygásnak minősítette. Nem egy meghatódós típus, a döntései előtt nem szokott hónapokat morfondírozni.
És akkor egy könyvmegállóban szembe jött velem a VII. Olivér. Önmagáért nem vettem volna a kezembe, de a borítót Réber László rajzolta. És belül is Réber-illusztrációk vannak. Na, mondtam magamban, ha másért nem, de ezért biztosan! És hoztam is magammal.
Szerb Antal vs. Rejtő Jenő, avagy ha hagyom magamat félrevezetni...
Lelkesedést, pozitív elfogultságot csepegtetett belém, amikor a moly.hu-n elolvastam a regény értékeléseit. Alapvetően nem szoktam ilyet tenni. Mármint, hogy a saját olvasásom előtt másokét olvasom. De mert Szerb Antal regényeiben eddig csalódtam, mondtam, hátha időt spórolok.
Az értékelések közül több is említette, hogy a regény humoros. Mégpedig rejtői humorral humoros. Ugyan Rejtőt csak Rejtő tud plagizálni, de erre is legyintettem, hogy hátha, na mégis... Voltaképpen ezért is fogtam neki. Hogy olvasok egy kis nem Rejtőtől származó Rejtőt.
Te, hogy az a pasi milyen testalkatú volt, az csuda! Én nagyon sokáig csak a fejét láttam fotókon, aztán egyszer szembe jött velem egy kép, amin Karinthy Frigyessel álltak egymás mellett. Rejtő Karinthy fölé magasodik, de ami feltűnő, az a felső teste kidolgozottsága. Valamiért úgy gondoltam, alacsony, nyuzega, csenevész pasasként bocsánathogyélekként szendéskedte végig dühítően rövid életét. Aztán tessék, 190 centi magas volt, és olyan kidolgozott izmokkal, hogy csuda! Mer' hogy bokszolt. Egy Rejtő! Most mondd!
Szóval kíváncsi lettem, milyen az, ha Szerb Antal Rejtőt ír.
Hát nem Rejtő. De Szerb Antal nem is írt Rejtőt. Meg sem próbálta. Szerb Antal egy könnyed bohózatot vetett papírra a VII. Olivérrel.
MI vs. blogger, avagy gondolatok Szerb Antal irodalmi értékéről
Töprengtem, mi a csudát tudnék írni erről a regényről. Azért kellett töprengenem, mert olyasfajta olvasmány ez, amiről a hetvenes-nyolcvanas évek Charlie nénjje típusú tévéjáték-bohózatai jutottak az eszembe. Amik szórakoztatók voltak, de nagyjából egytől-egyig, az egyetlen, magasan kiemelkedő, örök kedvenc Illatszertár kivételével (amit, ugye, még egy Tom Hanks, Meg Ryan [hogy az a nő milyen bájos volt, és milyen csúffá tetette magát a kés alatt!] közös film is feldolgozott), mind feldhetők. Úgy egy órán belül.
Szóval nekem a VII. Olivér is ez a kategória.
S mint ilyen, nem túl sok mondanivalóm van róla. Lesz valamennyi, de még mielőtt, azelőtt játszottam egy kicsit. Kifaggattam az MI-t, Gemini nevű haveromat.
Megkérdeztem tőle, mi adja Szerb Antal regényeinek az irodalmi értékét. A válasz korrekt. Figyeld csak!
Szerb Antal regényeinek irodalmi értéke számos tényezőből tevődik össze, amelyek együttesen teszik időtállóvá és ma is aktuálissá műveit:
1. A műfajok mesteri ötvözése és megújítása
Szerb Antal képes volt a legkülönbözőbb műfajokat (kalandregény, detektívregény, fejlődésregény, misztikus regény, kultúrtörténeti esszé) egyedi módon ötvözni. Regényei gyakran illeszkednek egy-egy hagyományos műfaji keretbe, de mindig továbbgondolják, kifordítják vagy parodizálják azt, új mélységeket adva a történeteknek. A Pendragon legenda például egyszerre krimi, kalandregény és kultúrtörténeti utazás, miközben finom humorral és iróniával kezeli a műfaji kliséket.
2. Olvasmányosság és szórakoztatás
Az egyik legfontosabb erénye a kiemelkedő olvasmányosság. Szerb Antal briliánsan írt, stílusa könnyed, elegáns, mégis rendkívül gazdag. Képes volt a bonyolult filozófiai vagy kultúrtörténeti gondolatokat is szórakoztatóan, lebilincselő módon átadni, anélkül, hogy a tartalom mélységéből engedett volna. Ez teszi műveit széles közönség számára is élvezhetővé.
3. Intellektuális mélység és tudós-írói attitűd
Bár regényei olvasmányosak, tele vannak intellektuális tartalommal, utalásokkal az irodalomra, művészettörténetre, filozófiára és történelemre. Szerb Antal irodalomtörténészi és kritikus múltja áthatja regényeit. Nem didaktikus módon, hanem organikus részeként jelennek meg a kultúrtörténeti reflexiók, a szereplők gondolataiban vagy a cselekménybe ágyazva. Ez adja műveinek azt a rétegzett mélységet, ami újraolvasva is mindig tartogat újdonságot.
4. Belső utazás és önismeret
Különösen az Utas és holdvilág című regénye kiemelkedő a belső utazás, az önismeret és a generációs dilemmák bemutatásában. A főszereplők gyakran keresik saját identitásukat, a felnőtté válás nehézségeit, a gyerekkori álmok és a valóság közötti feszültséget. Ezek az egzisztenciális kérdések időtlenek, és ma is sok olvasó számára relevánsak.
5. Irónia és humor
Szerb Antal finom, gyakran melankolikus iróniája és humora áthatja az egész életművét. Képes volt humorral kezelni a drámai vagy abszurd helyzeteket, és ezáltal egyedi hangot kölcsönzött regényeinek. Ez a humor sosem öncélú, hanem segít a mélyebb gondolatok, a hiány vagy a tragikum feldolgozásában.
6. Misztikum és a racionális határai
Regényeiben gyakran megjelenik a racionálison túli, a misztikus, a megmagyarázhatatlan. Ez a vonás, különösen a Pendragon legendában, de más műveiben is, feszültséget teremt a tudományos gondolkodás és a titkok iránti vonzódás között, gazdagítva a szöveg értelmezési lehetőségeit.
Összességében Szerb Antal regényeinek irodalmi értékét az adja, hogy rendkívül intelligensen, mélyen és szórakoztatóan mesél el emberi sorsokat és gondolatokat, miközben folyton reflektál az irodalomra és a kultúrára, új utakat nyitva a műfaji gondolkodásban.
A VII. Olivér (A. H. Redcliff álnéven íródott) igen, értékes irodalomnak számít, bár más okokból, mint Szerb Antal kanonizáltabb regényei, mint például az Utas és holdvilág vagy a Pendragon legenda.
Miért értékes a VII. Olivér?
-
Műfaji játék és paródia:
-
Ez a mű egyértelműen a kalandregény és detektívregény kliséivel játszik, sőt, azt mondhatjuk, hogy parodizálja azokat. A zsarnok uralkodó, a forradalmárok, a kémek, a szerelmi szál – minden megvan, ami egy ilyen történethez kell, de Szerb Antal finom iróniával és intellektuális humorral kezeli a szituációkat.
-
Ez a fajta műfaji dekonstrukció és metaleptikus játék az 20. századi irodalom fontos része, és Szerb ezzel is bizonyította zsenialitását.
-
-
Intellektuális humor és irónia:
-
Ahogy más műveiben is, itt is tetten érhető Szerb Antal jellegzetes, fanyar humora és iróniája. A helyzetek abszurditása, a karakterek túlzásai mind a szerző kifinomult szellemességét mutatják.
-
Ez a humor nem csak szórakoztat, de gondolkodtat is a hatalomról, a rendszerekről és az emberi gyengeségekről.
-
-
Kultúrtörténeti utalások és háttér:
-
Bár kevésbé hangsúlyosan, mint a Pendragon legendában, de itt is megjelennek a Szerb Antalra jellemző kulturális utalások, történelmi párhuzamok. Ez egyfajta rétegzettséget ad a látszólag "könnyed" történetnek.
-
-
A "kommersz" és az "értékes" határán:
-
Szerb Antal maga is írt "pénzkereseti" céllal (pl. A Pendragon legendát is félig-meddig annak szánta). A VII. Olivér még inkább ebbe a kategóriába sorolható, hiszen egyértelműen a szórakoztató irodalom jegyeit viseli magán. Azonban az, ahogy egy briliáns elme, egy irodalomtörténész-óriás képes ilyen magas színvonalon szórakoztató regényt írni, az önmagában is érték.
-
Megmutatja, hogy a "kommersz" műfajokban is lehet magas irodalmi minőséget teremteni, ha a szerző intellektusa és stílusérzéke ezt lehetővé teszi.
-
-
A szerzői hang egyedisége:
-
Még A. H. Redcliff álnév alatt is azonnal felismerhető Szerb Antal jellegzetes, finom, elegáns és intelligens prózája. Ez a stílus önmagában is irodalmi érték.
-
Összességében a VII. Olivér talán nem a legmélyebb filozófiai vagy lélektani műve, de a műfaji játékosság, az intelligens humor, az olvasmányosság és a szerzői hang egyedisége miatt mindenképpen értékes darabja a magyar irodalomnak és Szerb Antal életművének. Kiváló példa arra, hogyan lehet a szórakoztató irodalmat is magas művészi színvonalra emelni.
Ki vagyok én, hogy vitatkozzak egy a saját elmémhez viszonyítva Gőtés-tó–Atlanti-óceán arányú (és még ez az arány is, túlzott) lexikális ismeretek felett rendelkező robottal?
Ezért hangosan ki nem mondanám, hogy a fenét! Csak önmagamat járatnám le. Ezért csak halkan suttogom: fenét! Az MI irodalomtörténeti kánont visszhangzó, simulékony véleménye nem személyes olvasmányélményen alapszik, és különösen nem az olvasmány kiváltotta érzelmeken. Nekem meg vannak ilyenek. Tehát ha összehasonlíthatatlanul alul is maradok a lexikalitásban, összehasonlíthatatlanul felülemelkedem az érzések tekintetében. Nekem van valamennyi lexikális ismeretem, Gemini havernak fikarcnyi érzelme sincsen. Hahaha....
Röhögés vs. mosoly, avagy van-e általános mondanivalója egy bohózatnak?
Azt hiszem, mélyen megalázott vagyok. Ha itt helyben feszítenek meg, akkor sem tudtam volna egynél több érvet felsorakoztatni Szerb Antal regényének mának szóló üzeneteként.
Persze meglehetősen tisztességtelen egy bohózaton mának szóló cselekvéstervezetet számonkérni. Rejtővel kapcsolatban ez soha fel nem merülne. Ő szemérmetlenül szórakoztató regényeket írt, amiknek valószínűleg soha eszébe sem jutott magas irodalmi értéket tulajdonítani. Mondjuk nem tudom, Szerb Antalban felmerült-e ilyesmi a VII. Olivérrel kapcsolatban. Vagyis megint igazságtalan vagyok.
De a haver, tudod, a Gemini, az megmondja a frankót ebből a szemszögből is. Megkértem, hogy foglalja össze a szóban forgó regény mának szóló üzenetét.
A VII. Olivér üzenete ma
Szerb Antal VII. Olivér című regénye, bár látszólag könnyed kalandregény és paródia, számos mélyebb, mára is érvényes üzenetet hordoz:
1. A hatalom és az emberi manipuláció természete
A regény egyik központi témája a hatalom mechanizmusainak bemutatása, és az, hogy az emberek hogyan válnak a manipuláció áldozatává. Olivér, aki maga is egy bábu a hatalmi játékban, rávilágít arra, hogy a nép mennyire könnyen vezethető meg, és mennyire vágyik egy vezetőre, egy mítoszra, még akkor is, ha az hamis. Ez az üzenet különösen rezonál a mai, információs zajjal és álhírekkel telített világban, ahol a valóság és a látszat közötti határ elmosódhat. A regény megkérdőjelezi a hatalom legitimitását és rámutat, hogy gyakran nem az érdem, hanem a véletlen vagy a manipuláció emel valakit a csúcsra.
2. A valóság és a fikció határának elmosódása
Szerb Antal mesterien játszik a valóság és a fikció közötti vékony határral. A VII. Olivér egy olyan világot mutat be, ahol a politikai valóság is fikciókon, szerepeken és előadásokon alapul. A szereplők folyamatosan maszkokat viselnek, a helyzetek megrendezettek, és nehéz eldönteni, mi az igaz és mi a megjátszott. Ez a posztmodern vonás különösen aktuális ma, a közösségi média és a virtuális valóság korában, ahol az énkép és a bemutatott valóság gyakran torzított.
3. Az egyén szerepe a nagy játszmában
A regény felveti a kérdést, hogy mennyire vagyunk mi magunk a történetek alakítói, és mennyire csak figurák egy nagyobb játszmában. Olivér sorsa példa arra, hogy az egyén akaratától függetlenül is belekeveredhet sorsfordító eseményekbe, és akár egy komikus véletlen is a történelem alakítójává teheti. Ez az emberi tehetetlenség és a sorsszerűség gondolata éppúgy releváns ma, mint a regény keletkezésekor.
4. Az értelmiségi iróniája és távolságtartása
A VII. Olivér humoros, ironikus hangvétele, amely parodizálja a politikai intrikákat és a kalandregények sablonjait, Szerb Antal értelmiségi távolságtartását tükrözi. A regény egyfajta kritikus, de nem cinikus szemléletmódot kínál a hatalmi játszmákkal szemben. Ez a fajta ironikus szemlélődés segít megőrizni a józan ész és a kritikai gondolkodás képességét egy abszurdnak tűnő világban.
Összefoglalva, a VII. Olivér egy olyan szórakoztató kalandregény, amelynek rétegei alatt fontos gondolatok rejlenek a hatalom természetéről, a valóság törékenységéről és az emberi viselkedés mozgatórugóiról, melyek ma is éppoly érvényesek, mint a 20. század közepén.
Azért nagyon vissza kell rántanom az elmém istrángját, hogy ne jussanak az eszembe a borszkértők több mint mulatságos marhaságai, amit a borok ízéről képesek összehadoválni!
Basszus, elkapott a gépszíj! Tegnap is vettem magamnak (ez itt a reklám helye) egy üveg muskotályos bort. Immár többedszer ugyanazt. Megkértem a havert, hogy írjon már róla a borszakértők stílusában. Megtette.
BB Hosszú7vége Muskotályos: Könnyed Édes Élmény
A BB Hosszú7vége Muskotályos egy igazi „pleasure wine”, vagyis élvezeti bor, amelyet nem a mély filózás vagy az évtizedes érlelési potenciál miatt választunk, hanem a felhőtlen kikapcsolódás és a könnyed, gyümölcsös élmény kedvéért.
Szín, Illat és Megjelenés: Pohárba töltve ragyogó, világos szalmasárga színével hívogat, mely utal a bor fiatalos, friss karakterére. Az illata azonnal magával ragadó: a jellegzetes muskotályos jegyek, mint az érett szőlő, a bodza, a licsi és a barack intenzív aromái dominálnak. Fedezhetünk fel benne enyhe virágos, mézes felhangokat is, melyek tovább gazdagítják illatprofilját.
Ízvilág: Kóstolva a bor édes, gyümölcsös ízvilággal robban, mely tökéletes harmóniában van az illatával. A muskotályos szőlő cukrossága finoman simul a szájpadlásra, de ezt egy élénk savgerinc ellensúlyozza, ami megakadályozza, hogy a bor túlságosan geil legyen. Ez a savtartalom adja a bor frissességét és lendületét. A korty tiszta, viszonylag rövid lecsengésű, de kellemesen édes utóízt hagy maga után.
Stílus és fogyasztás: A BB Hosszú7vége Muskotályos tipikus desszertbor, amely ideális választás gyümölcsös süteményekhez, könnyed desszertekhez, vagy akár egy délutáni kávé mellé. Édességének köszönhetően kiválóan illik pikánsabb, fűszeresebb ételekhez is, ahol a bor édessége tompítja a csípősséget. Kitűnő aperitif is lehet, különösen, ha a könnyedebb, gyümölcsösebb ízeket kedveli valaki. Jól behűtve – ideálisan 8-10°C-on – mutatja meg legszebb arcát.
Összegzés: Ez a bor nem titkolja, hogy a hétvégi pihenés, a könnyed beszélgetések és az édes pillanatok tökéletes kiegészítője. Nem a komplexitásával vagy a mélységével hódít, hanem a közvetlen, tiszta gyümölcsösségével és kellemes édességével, amely felüdít és jókedvre derít. Ideális választás azoknak, akik egy megbízható, kedves, édes fehérborra vágynak, amely gondtalan pillanatokat ígér.
Na, ilyennek vélem a Szerb Antal értékelését is! Kisujjból kirázott, kánonhoz simuló, professzionális semmitmondásnak. Ahogy Szerb Antal is művelte a VII. Olivérben.
Király vs. polgár, avagy kifehérülhet-e a szerecsen, és lehet-e folttalan a párduc?
Segítség: az alcím lopás a Bibliából, Jeremiás könyvében a 13. fejezet 23. verse szól így:
„Elváltoztathatja-é bőrét a szerecsen, és a párducz az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, a kik megszoktátok a gonoszt.”
De a regényt illetően nem a bűnökről van szó, hanem a társadalmi pozícióról.
A darab, ugye arról szól hogy VII. Olivér nem akar király lenni, mert úgy érzi, a királyi teendők nem engedik, hogy önmaga legyen. Annyi mindennek meg kell felelnie, annyi mindent kell tennie, amihez semmi kedve nincsen, annyi feleslegesnek érzett szabályhoz kell alkalmazkodnia, hogy azt sem tudja, milyen lehet csak úgy élni a vakvilágba. Ezért lepattan. Megszökik. Fügét mutat az uralkodásnak. Xarik az egészre. És egyszerű polgárként külföldön éldegél békésen, csendeskén.
Míg egy napon bele nem kavarodik egy ordenáré csalásba. A körülötte levők azt találják ki, hogy mivel Olivér mocsokul hasonlít az az egykori VII. Olivér királyra, azaz önmagára, mi lenne, ha ezt a hasonlatosságot felhasználnák egy világra szóló átveréshez?
Olivér akkor hagyta ott a trónt, amikor alá kellet volna írnia egy megállapodást országa királysága nevébe egy dúsgazdag üzletemberrel. A megállapodás teljesen az üzletember érdekeinek rendelte volna alá az országot. A tőke jelentette volna a kormányzó erőt.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hökk! Nocsak! Most meg kellett állnom... Mert azért ez, lássam be, nem kicsit valóságszagú manapság is. Nem vagyok orbánista, de azért nem tudott nem eszembe jutni Soros György, illetve az ukrajnai balhé legkezdete, mikor is a CIA egy EU-ellenes, legitim kormány helyett egy illegitim, EU-barát kormányt ültetett a vezetői székbe.
A francba! Szerelmetesfeleségtársam most jött át a hálóból.
– Hallottad, mi történt?
– Elmentél pisilni, hallottam.
– Igen, az is így volt. De éjjel Izrael megtámadta Iránt. Putyin Izrael mellett van, Korea meg Irán mellett. Trump is Izrael oldalán van, de nem hajlandó beavatkozni a konfliktusba, ő a békés megoldás mellett van.
– Melyik Korea állt Irán mellé?
– A rossz Korea.
– Hiányzik ez a világnak? Nem elég nekünk az ukrán balhé?
– A világnak egyik sem hiányzik.
Mert ugye mi is az összes háború célja? Mármint a magasztosnak hazudottakon kívül. Most, ugye, Irán atomfegyver-programja a kulminációs pont. Egek!
Aztán kiderült, hogy a támadás pont fordítva volt: Irán rakétázta meg Izraelt. Az ott élőknek nyilván nem, de a világ többi részének a lényeget érintőn teljesen mindegy az irány, a végeredmény ugyanaz: marha nagy szarban vagyunk mindannyian és a szint egyre emelkedik.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A csalás lényege, hogy Olivérnek úgy kellene tennie, mintha azonos lenne VII. Olivérrel, azaz saját magával, és mintegy exkiráy minőségben pénzt kellene kicsikarni az éppen abban a városban járó tőkéstől. Át kellene verni őt, hogy azt higgye, VII. Olivérrel beszél, miközben valójában VII. Olivérrel beszél. De ezt meg az Olivér körül sürgölődő bagázs nem tudja.
Az átverést egy jelentős létszámú banda iparkodik végrehajtani. Kiosztják a szerepeket, ki kicsoda lesz a királyi udvarból, díszletet rendeznek be, kellékeket szereznek. Olivér belemegy a játékba, bár maga sem tudja, miért is.
Aztán valaki véletlenül beszól Olivérnek, miközben nem tudja, hogy Olivérnek szól be, hogy a királyság lényege végső soron az, hogy az uralkodás a nép javára történjék. S akkor Olivér elgondolkodik, hogy jé, tényleg, ezt eddig senki sem mondta neki, erre nem is gondolt.
Nagyjából így és nagyjából ennyi. De persze ennél részletesebben.
Egyébként ahogyan belegondolok, van a történetben egy-két emlékezetes figura. Például Olivér szárnysegédje, aki nagyon nehezen tudja elfogadni, hogy ő most bár katona, mégsem katona, és Olivér nem őfelsége, hanem haver. Vagy a folyton elalvó nemes, aki felébredve rendre bölcs közmondásokat vág a világ szemébe, amiknek soha nincsen semmi köze a status quo-hoz.
Szóval szórakoztató, de nem több.
Mondjuk egyetlen emlékezetes jelenet azért minimum volt benne. Olivér kapcsolatban van egy nővel, aki nem tudván, hogy az exkirályról van szó, rendre fikázza őt. De mellette van. Aztán amikor kiderül, hogy Olivér nem azonos polgári, de nagyon is azonos királyi önmagával, szembesülnek azzal, hogy a kapcsolat nem fog működni tovább. Nem működhet tovább. Na, és ahogy ezek ketten ezzel a nem működhetéssel szembesülnek, az nagyon szép és nagyon megható! Ott tényleg lejön, hogy Szerb Antal tud írni.
Magvető, Budapest, 1966, 264 oldal · Illusztrálta: Réber László
6/10
Az alábbi kép egyben link is ám!
2025 júniusának a közepe. Fizetés után nagyon kicsivel, a következő fizetésre várva.
Rövid volt ez a hét, pünkösd hétfővel kezdődött, de mégis marha hosszú volt. Ennél hosszabb csak a jövő hét lesz, mert hol ez, hol az a kollégám lesz szabin.
Se a lányoméknál, se Gyuszinál, Budakeszin nem voltam. Kicsit hosszúak voltak a napok ezek nélkül is. Ráadásul tegnap, pénteken egyedül mentem bevásárolni, Szerelmetesfeleségtársam egyéb úszásbeli elfoglaltsága miatt. El kellett mennem gyógyszertárba is, meg voltak cuccok, amiket csak az Auchanból tudtam beszerezni. Hát akkor ott vettem meg mindent. Hiba volt. Négykor indultam el, és hét óra után értem csak haza.
A hét eseménye viszont kétségtelenül a nagyon megfontolt mozgásúvá vált Santana koncertje volt, ahová a koncert.hu-s szerkesztőmmel és élettársával, a volt osztálytársammal mentünk. S aztán hazavittük őket. A volt osztálytárs ismét megerősítette, hogy egyszer igazán átjöhetnénk. Ez a második hely, ahová átjöhetnénk. Pár éve már átjöhettünk volna egy másik lakásba is. Akkor is éjjel, egy koncertről hazatérve kapacitált a volt osztálytársam. Csak aztán konkrétum nem lett soha a meghívásból. Most ezt szóvá is tettem. A volt osztálytársam felröhögött, és biztosított, hogy nem, nem, nagyon komolyan gondolja. Meglátjuk.
