Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Mike Mignola: Ördögöt a falra

Hellboy 2

2018. augusztus 17. - Mohácsi Zoltán

No, két dolgot azonnal világossá kell tennem! Egy: Se világnézetileg, se esztétikailag nem tudok azonosulni ezzel a képregénnyel, se képi világában, se mondanivalójában. A pokol szülötte lesz a jó képviselője ezen a Földön, továbbra is indokok és okok nélkül. Ezúttal egy vámpírt győz le, aki a még…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 17. Az istenek otthona

Ókori panelsztori, a 'la Asterix, avagy hogyan nem sikerül asszimiláció kísérletével bevenni az utolsó kis gall falut a rómaiaknak? Mint alcím. Avagy toljuk be az összvilági, domináns kultúrát a kis, elszigetelt, nemzeti kultúrába, és a plebsz úgy zabálja majd, mint a cukrot. Különösen, ha…

Tovább

René Goscinny – Albert Uderzo: Asterix – 16. Asterix a helvéteknél

Asterix az Asterix. A minőség szavatolt, garantált, biztos. De vannak füzetek, amik egyenlőbbek az egyenlők között. Ez az ó-svájci sztori is ilyen. Szüntelenül vigyorogva olvastam, hiszen már az alapfelvetés (a drudia gyógyító-kötelessége olyan mértékű, hogy egy rómait sem hagy elpusztulni), is…

Tovább

Bán Mór – Fazekas Attila: A Hajnalcsillag fénye

Hunyadi képregény

Szeretem a képregényeket. A magyar képregényeket különösen. Teljesen azonosulni tudtam a Bán Mór előszavában megfogalmazottakkal: gyerek koromban remegve vártam a Füles újság heti megjelenését. A Bajcsi-Zsilinszky körút elején volt egy kis bolt, ahol egy nappal előbb meg lehetett venni az újságot,…

Tovább

Mike Mignola – John Byrne: Hellboy – A pusztítás magja

Hellboy 1.

Hellboy. A pokolfiú pokolfajzat, aki jó, parafenomén Philip Marlowe Columbo, magányos, piros pasas, lefűrészelt szarvakkal, vagy fejébe nőtt motoros szemüveggel, valami zagyva identitással és minden bizonnyal frusztrált gyerekkorral. A képregény már többször a kezembe akadt a központi könyvtárban.…

Tovább

Somogyi György – Dobó István – Tebeli Szabolcs: Kittenberger – Fabriqué en Belgique

Az a helyzet, hogy én vagyok az a kőkori fazon, akinek a képregény, egy-két kivételtől eltekintve (például: Watchman , Kóbor lovag , Frank Miller cuccai, a Setét torony, 300) a Fülesben megjelent képkockákat, az Asterix és a Lucky Luke füzeteket jelenti. Ráadásul valahogy abban is konzervatív…

Tovább

Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok

Korongvilág 3. – Boszorkányok 1.

Jó, persze, lehet, hogy tévedek, és csak azért sem érdekel az a fránya kronológia, de lám, itten vanna magát Mrs. Harry Potter, aki csak azért is beeszi magát a Korongvilág Roxfortjába, pofán csapja az összes kételkedőt a tudásával (ami nem is az övé, csak a botjáé, de az meg kizárólag rajta…

Tovább

Philip K. Dick: Különvélemény

PKD. Megannyi sci-fi könyv szerzője. Sci-fi-k, amik nem is annyira tudományosak, mintsem fantasztikusak. Illetve, ha az egyre ismertebb, divatosabb és még a fizikusok által sem értett kvantumfizikára gondolok, párhuzamos világok, húrelmélet, miegymás, akkor talán PKD mégis sci-fit ír, beleértve…

Tovább

René Goscinny – Morris: Lucky Luke – 27. Calamity Jane

Amikor megjelenik egy új Lucky Luke-füzet, mindig azonnal lecsapok rá. Nem vagyok képregény-fan, de van egy-kettő, amit nagyon szeretek: Zorád Ernő, Kocsmáros Pál dolgai, A Watchmen, nagyon tetszett a Setét torony-sorozat, a Mozaik és persze az Asterix- történetek. (A fiam most nyáron költözött el:…

Tovább

Marcus Meadow: Könnyek városa

Marcus Meadow alias Réti László lábon megvett kilóra a Hasonmással. Több könyvét is olvastam azóta, egy kivételével mind tetszett. Akkor is, ha számomra annyira ütősek nem voltak, mint a Hasonmás. De lelkes maradtam. Namost: ezt a kötetét a Rukkolán szereztem meg. Nem volt most kedvem krimihez.…

Tovább

Edgar Rice Burroughs: Tarzan a csodálatos

(Az értékelés javított, kétszer bővített változata)  Burroughs könyvei megbízhatók: ha egyet olvastál, akkor olvastad mindet. Az alakok vagy feketék vagy fehérek, bőrszín alapján is, jellemük alapján is, a főhősért pedig minden könyvön keresztül izgulhatunk, miközben felesleges izgulnunk, mert akár…

Tovább

Stephen King (Richard Bachman): A hosszú menetelés

Akkor először a refrén: alapvetőn nem szeretem Stephen King regényeit.  Mondjuk eddig soha nem fogalmaztam meg, miért, hát íme: bár King pompásan ír, biztos kézzel formálja az alakjait, átlátja és kezeli a történeteit, nincsen zökkenők a cselekményben, vagy legalábbis az olvasó a tempó közben nem…

Tovább

Aszlányi Károly: Hét pofon

Az a helyzet, hogy elfogult vagyok ezzel a történettel kapcsolatban. Főleg azért, mert apai nagypapámra emlékeztet, aki régi Fülesekből vágta ki nekem a képregényeket, és ragasztotta őket több spirálfüzetbe, hogy folyamatosan olvashatók legyenek. Ő szoktatott rá Zorád Ernőre is, együtt rötyögtünk a…

Tovább

Jean Leturgie – Yann – Morris: Lucky Luke – Klondike

Lucky Luke 26.

No, túl sok okosságot nem nagyon lehet ezekhez a füzetekhez írni, legalábbis én nem nagyon tudok. De az meglepett, hogy miközben Morris csak rajzol rendületlenül, a történetek írói ebben az esetben annyira hozták az eredeti Luke-szellemiséget, hogy tulajdonképpen túl is szárnyalták azt. Nagyon…

Tovább

Gillian Flynn: Holtodiglan

Ha privát versenyt csinálnék, hogy akkor most a film vagy a könyv, nagy bajban lennék, mint egyszemélyes zsűri. Mert baromi jó mind a kettő, és mindkettőnek van előnye is, hátránya is. Filmelőny: ((SPOILER: Van feloldás Amy lebukik, nem genyózhat tovább. Lezárt, könnyebbséget adó…

Tovább
süti beállítások módosítása