Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA


Urs Widmer: Anyám ​szeretője (Ahogyan a fiú látja anyja tragikus életét) (SzFT könyvtára 3.)

Kibe érdemes szerelmesnek lenni és mennyire, avagy a méltatlanokra pazarolt időről meg az ép elméről

2025. augusztus 08. - Mohácsi Zoltán

SZFT-KÖNYVTÁRA. Vagyis azok a könyvek, amiket Szerelmetesfeleségtársamtól kaptam, de hosszú évek alatt sem olvastam még el őket. (Manapság már nem kapok tőle könyvet, azt mondja, ahogy ezt említettem is már, hogy tengerbe nem hajlandó vizet hordani.) Azt is mondtam már, hogy nem úgy vett nekem…

Tovább

Andy Ngo: Kendőzetlenül – Az Antifa radikális terve a demokrácia elpusztítására

Amit tudni akarsz a velünk élő, szélsőbaloldali terrorizmusról

Az ANTIFÁRÓL nem sokat tudtam eddig. Csak annyit hogy baloldali csoportosulás. Az antifasiszta rövidítése. A fasisztázás meg jobbára baloldali privilégium: tudnivaló, hogy az a fasiszta, akit ők annak mondanak. Mint látni fogod, az Antifára ez hatványozottan érvényes.  Szóval nem sokat tudtam az…

Tovább

Manfred Lütz: A ​botrányok botránya (A kereszténység titkos története)

Minden a Katolikus Egyházról, amiről úgy hittük, biztos tudásunk van

Minden bizonnyal a lázadás fakó fényű szellemével születtem. Alapból teljesen szabálykövető és simulékony vagyok, de előbb-utóbb mindenhol azon kaptam magamat, hogy széllel szemben a nadrágomra vizelek. Valahogy mindig a lázadó kisebbségben találtam magamat. Volt, hogy egy szál magam voltam a…

Tovább

Nyári Krisztián: Igazi hősök (33 magyar)

Ha a nagyság és a hatalom találkoznak, jobbára a nagyság veszít. Mégis győz.

Ezt a könyvet Csemete kapta a középoskolájában a közösségi munkájáért. Meglepő, ám örvendetes fordulat. Úgy gondolom, Csemetét egy másodpercig sem izgatta, és az elolvasásának a szele még csak meg sem legyintette őt. Z generáció. Sebaj! Némi érdeklődéssel vettem a kezembe, majd ahogyan a…

Tovább

Vittorio Giardino: Magyar rapszódia

Hát nem, nem Liszt Ferenc, és nincsen magyar főszereplő sem, de kémek tömkelege igen!

  Tisztázzuk: a képregény magyar vonatkozása, bármennyire is hízelgő ránk nézve a cím, nagyjából kimerül a helyszín megemlítésében, az utcaképek megrajzolásában és magyar feliratok, cégtáblák megrajzolásában.  Semmi köze sem Liszt Ferenchez, sem az azonos című zeneművéhez.  Fogjuk fel…

Tovább

Keréky Anna Mária (– Vaszary Gábor): Egy férfi, aki nem akar

A nő, aki viszont férfit akar, de mindenáron. Pénzest. Hogyan is hívják ezt ma?

Lelőhely (már szinte unalmas): egy óbudai Könyvmegálló, konkrétan a Római parton. Szerelmetesfeleségtársammal kivettünk két nap szabit. Eredetileg Debrecenbe mentünk volna, de az értelmetlen túlrendelkezések, az oltási igazolvány megkövetelése miatt le kellett mondanunk a szállást. Ezért helyben…

Tovább

Kocsis István: A királyné aranyból van (Drámák I.)

Mesés, valós metafizika a gyakorlat nélküli gyakorlatban, avagy drámák olvasva

Fú, mennyi mindent mondanék most egyszerre, ha lehetőségem lenne rá, azt a mindenit! Ha tehetném, egyszerre beszélnék az milyen az, amikor egy műfajt másképpen élvezünk, mint amire szánták, azaz milyen a dráma olvasva? Aztán arról, hogy van-e ideológia-, eszmementes irodalom? Egyáltalán, mi az…

Tovább

Kurt Vonnegut: Éj anyánk

Az úgy volt Vonnegut-tal, hogy először a két, Réber László által illusztrált könyve, a Mesterlövész és a Börleszk került a kezembe. Valamiért azt hittem, olyan Wodehouse-os lesz. Hát nagyon nem az, és ez akkor, úgy a kilencvenes évek legelején, nekem csalódás volt. Oda is ajándékoztam mindkettőt…

Tovább
süti beállítások módosítása