Lelőhely (már szinte unalmas): egy óbudai Könyvmegálló, konkrétan a Római parton. Szerelmetesfeleségtársammal kivettünk két nap szabit. Eredetileg Debrecenbe mentünk volna, de az értelmetlen túlrendelkezések, az oltási igazolvány megkövetelése miatt le kellett mondanunk a szállást. Ezért helyben indultunk bringázni, az Ebihal büfé felé vettük az irányt, s így esett útba a Könyvmegálló. Utána meg egy lángos (juhtúrós + tejfölös-hagymás).
Naná, hogy Vaszary neve miatt kaptam le a polcról. Gondolná az ember. Pedig ezúttal nem. Figyeld csak a könyv címét! Na, mit szólsz? Van ilyen? Van olyan, hogy egy férfi nem akar?
Ugye, hogy ugggyan!
(Pedig van. Még a saját pályafutásomban is volt. A szituáció nagyon érdekes, megérne egy kitárgyalást. De annyira személyes és annyira pornográf, hogy ne is reménykedj. Minden esetre egy elképesztően ellentmondásos sztori (gondolj bele, legalább annyira ellenmondásos, mintha azt mondanám, hogy egy baloldali kormány nem a megszorításokkal, hanem a szociális háló megerősítésével foglalkozik! Kapisgálod már mennyire ellentmondásos?) ami miatt a mai napig szégyellem magamat önmagam előtt. De akkor és ott már nem akartam. Jókor... Na, jó, itt befejezem.)
(Tisztára olyan vagyok most mint egy nő, igaz? Elkezdem, belefogok, felcsigázom a kíváncsiságodat, majd otthagylak a kíváncsiságoddal a fenébe.)
Vaszary Gábor neve csak másodiknak tűnt fel. Az első név pedig semmit nem mondott. Viszont Vaszary és az, hogy a könyv kis túlzással száz éves, gondolkodás nélkül arra késztetett, hogy a bringás táskámba tegyem.
Nem véletlenül hallgatag a név. Sajnos nincs mód sokat beszélni róla. Azt már Vaszary Gábor is elárulja az előszóban, hogy a szerző mindössze huszonhárom évet élt. Azt már nem, hogy akkor öngyilkos lett. Még azt sem, hogy nem csupán író volt, hanem színésznői is. S azt sem, hogy a könyve csak posztumusz, vagyis a szerző halála után jelent meg. Illetve könyvei, mert van neki egy másik is, Házasság nem fontos címmel.
Az utóbbi adatok a Prusi dosszié nevű oldalon találtam. Prusi vagyis Prusinszki István elmondja, hogy a Farkasréti temetőben sétálgatva tűnt fel neki egy sír, s főleg az, mennyire fiatal a felette álló kőbe vésett alak.
Lépjünk csak közelebb, nézzük meg jobban az arcát!
Huszonhárom év! Egek! Ötvennégy vagyok. Az édesanyám életére kapott éveinek a számát idén pont megdupláztam. Keréky Anna Mária viszont őt is beelőzte négy évvel. Igaz, Anyu akart élni, azért küzdött hét évig a leukémiával. KAM a saját kezével vetett véget az életének. Nagyon szomorú!
A könyv és Vaszary Gábor
Azon kívül, hogy készítette a grafikáit, Vaszary Gábor írt egy előszót a könyvhöz. Azt írja, hogy nem segített az írásban, az elkészült mű teljes egészében a szerző munkája.
Olyanféle szerepet töltök be itt be, akár a rendező, ha egy színdarab kéziratát a kezébe veszi: átnézi, egységesebbé teszi, esetleg húz belőle, anélkül, hogy evvel kisebbítené az író munkájának az értékét.
– mondja, állítja a neves szerző az általa írt előszóban. Fontos, hogy mondja. Azért fontos, mert a könyv stílusa, humora bizony elég erősen hajlik Vaszary stílusára, humorára.Olyannyira, hogy a könyv egyik értékelője, Aczeoba az írta a moly.hu-n, hogy az Egy férfi, aki nem akar az egyik legjobb Vaszary-könyv.
Nem tudom, nem derült ki számomra, milyen kapcsolat, viszony volt kettejük között, volt-e egyáltalán bármi is. Ha nem arról van szó, hogy nagy szellemek ha találkoztak. Mindössze tizennégy év különbség volt kettejük között, Vaszary javára. Vagy hátrányára. Ő volt az idősebb. KAM 1934-ben halt meg. Akkor, amikor Vaszary talán legnagyobb sikere, a több millió példányban eladott, háromszor is megfilmesített Monpti megjelent. Vagyis kisesélyes, hogy KAM ismerte Vaszary munkásságát.
Ennek ellenére, amíg meg nem találtam a fotókat a sírjáról, és el nem olvastam Prusi blogbejegyzését, meg voltam győződve, hogy a KAM Vaszary álneve. '36-ban viszont nem tudom, mi indokolhatta volna, hogy a regény ne az ő nevén jelenjen meg.
A történet
Voltaképpen bot egyszerű. Adva van egy tizenéves kislány, bántalmazó (ma így kell mondani) családdal. Az agresszív édesanyja hamarost meghal, az apja egy mostohaanyát hoz a házhoz, s az új asszony mellett elhidegül a lányától. A leányzó hamarosan válaszút elé kerül, és nyakába veszi az utat, elhagyja a családját.
Akarna dolgozni, de nem talál munkát. Illetve amit talál, ott a végsőkig kihasználják. A lány férjet keres magának. Olyan férjet, akit szerethet, aki szereti őt és aki mindenekelőtt pénzes és nem zsugori. Nehéz ügy.
A könyv ki nem mondaná, de a lány gyakorlatilag elkurvul. Gátlástalanul leveszi a körülötte legyeskedő férfiakat, s a levevés, erre hamarosan rájön, a teste nélkül nem fog menni.
Mindazonáltal KAM olyan finoman, könnyedén, árnyaltan kezeli a Rózsika elkurvulását, hogy az olvasó csak szép lassan ocsúdik fel, miről is van szó, s hogy helyzet nem is annyira jópofa. S hogy a leányzó, meg ami történik vele az nem is annyira szórakoztató. Vagy ha szórakoztató is, mégis tragikus.
Az üzenet
Van? Nincs? Akad? Vagy ne is keressük?
Érdekes kérdés. A regény elsősorban szórakoztató. Ebből a szempontból teljesen mellékes kérdés, hogy Rózsika végülis szimpatikus szereplő-e vagy sem? (Egyre kevésbé.) A kérdést legalább két úton közelíthetjük meg.
Az egyik olvasat: a hárommillió koldus országában mit tehet egy szegény, szerencsétlen, háttér nélküli gyereklány, mint hogy támogatót keres. Bármilyen módszerrel, akármilyen úton. Az erkölcs semmilyen szinten nem foglalkoztatja. Az foglalkoztatja, hogy ne legyen folyton éhes, és lakni tudjon valahol. Meg hogy legyen ruhája, amit felvesz. Persze minél szebb. Ennek megvalósulásáért nem rest akár ás országban is szerencsét próbálni (pasit fogni).
Rózsika nem élvezi a pasifogás velejáróját. Számára a szexualitás semmilyen, a pasifogás velejáró eszköze. Szegény teremtés!
Mert szép, csinos nő, akad nem egy kan, aki szemet vet rá, Rózsika húzza is le mindet, de férj-alapanyagnak egyik sem megfelelő a számára. Vagy ha megfelelő lenne, annak meg ő nem kell..Vagy ha kell is, csak kishúg, még inkább unokaként.
Ebben az olvasatban Rózsika áldozat, az élete egy merő kényszerpálya. Nincsen más lehetősége, csak amerre elindult. Egy út van előtte, nincs lehetősége mást választani.
A másik olvasat: az alapvetőn lusta, léha, könnyed erkölcsi leányzó rájön arra, mi a legegyszerűbb módja annak, hogy ne kelljen nap mint nap robotolnia valami állati unalmas, lélekgyilkos munkában, s miután megalkuszik ennek hátrányaival, ebbe öli a munkáját. Nem lesz ugyan klasszikus értelemben prostituált, de a gyakorlatot nézve de. Az általa képviselt gyakorlatot azért sem tekinthetjük kikerülhetetlennek és szükségszerűnek, mert akkor az akkori Magyarország a másfél millió kurva országa lett volna.
A könyv szót sem ejt a nyomor erkölcsös viselésének az útjairól és a tisztesség árának a pozitívumairól, Ezen a ponton félrevezető. A kedélyessége ezért csalárd. Ráadásul a beteljesült véghez is egy ordenáré, vaskos hazugság révén jut.el. S mit ér az olyan kapcsolat, amelynek hazugság és érdek az alapja?
Rózsika egy rettentő unszimpatikus, sekélyes, felszínes, hazug kis kurva.
Még az üzenethez tartozik Rózsika szexista, negatív véleménye a férfiakról. Legyint az emberiség ötven százalékára. Hogy mind ugyanolyan és mind milyen. Lehetne tréfás is, de amikor ez feltűnt, akkor már nem tudtam nem arra gondolni, hogy KAM saját magát írta meg, és mert ilyen lett az élete, ezért öngyilkolt ilyen nagyon fiatalon. (A tévedés jogát fenntartom!)
S közben az is járt a fejemben, hogy Svájcban élő Ofi barátommal a múlt hét szerdáján borozgattunk, hármasban, Szerelmetesfeleségtársam, Ofi és én. Ofi mesélte, hogy egy nagyon kedves ismerőse átment „sugar daddy”-üzemmódba, és nagyon kedélyesen sorra teszi magáévá a pénzre és egyebekre rácuppan nőnemű egyedeket. S a fenomenális, számban is jelentékeny sikereiből kiindulva az egész női nemre való tanulságot vont le. Ofi szerint ritka intelligens ember, és az intelligens emberek egyik legfőbb tulajdonsága, hogy képesek az eseményekben, történésekben meglátni a mintázatokat, és a mátrixot nagyon könnyen alkalmazni tudják egyéb esetekben. Sugardaddy nagyon sommás következtetése: a nőket elsősorban a pénz érdekli, másodsorban a férfi nemiszerv és minden más csak ezután következik.
SzFT-vel mi hevesen tiltakoztunk, hogy nadeOfinekedisvanfeleséged, mire ő mondta, hogy igen, Sugardaddynek ez gondot is okoz, mert az ő felesége nagyon-nagyon nem illik bele a mátrixba. De Ofifeleségtől eltekintve vaskosan áll a tétel, őt ebben megingatni nem lehet, kivétel a szabály alól, ami, ugye, csak erősít.
Ofi ráadásul helyeslőleg bólogatott Sugardaddy aximómájára. Erre mi még hevesebben tiltakoztunk, mire Ofi mondta, hogy nincsen elég tapasztalatunk. Mire SzFT megjegyezte, hogy neki aztán végképp csekély dugni való nője volt. A közös nevező abszolút hiánya miatt inkább töltöttünk még egy borocskát és más témák felé eveztünk.
Erre egy női író megerősíti Ofi és Sugardaddy törvényerőre emelt megfigyelését. Katasztrófa!
Az élvezeti érték
Változó. Ahogyan kezdődik, az azonnal és nagyon megfogja az olvasót. Nem csupán a humora, hanem a tragikuma miatt is. Mert a szerző nem csupán nevettetni akar. Nem úgy ír.
A lendület nekem a könyv közepéig tartott. Addig felettébb tetszett. S akkor egy kicsit unni kezdtem Rózsika próbálkozásait a pasikkal, a pénzzel, kezdett irritálni az erkölcstelensége, a hazugságai, a játszmái, s hogy mindig ugyanolyanok.
Vaszary az előszavában kicsit elspoilerezte a regényt végét. Túl nagy ókumlálást nem igényelt, hogy előre meglegyen a tippem a megoldásra. De azért ha már odáig eljutottam, érdekelt, hogy igazam van-e? Igaza volt, de a megvalósítása olyan hirtelen, összecsapott, súlytalan és semmilyen, hogy csalódással tettem le a könyvet. S nem értek egyet a moly-os olvasótárssal: nem ez Vaszary legjobb könyve.
Nova Irodalmi Intézet, Budapest, 1935, 224 oldal
6/10
2021 május leges legvége: ma van a lányom születésnapja, tegnap volt a tizenkettedik házassági évfordulónk, és van még meglepi a tarsolyban, de arról még nem szabad beszélnem.
