Moha olvasónaplója

Krzysztof Varga: Turulpörkölt

2018. július 24. - Mohácsi Zoltán

varga_turulporkolt.jpgKivételesen elolvastam a moly-os értékeléseket, mielőtt a magamét megírtam volna. Kicsit megnyugodtam, nem velem van a baj.

Legelőbb ismét a jót: Krysztof Varga-nak van stílusa. Jó stilusa van. Olvasható, élvezetes, ahogyan és hangsúlyosan nem amit ír. Mert az amit-tel nagyon komoly problémák vannak.

Mert a könyv negyedénél feltettem a kérdést, hogy ez most mi a fene? A felénél háborogni kezdtem. A háromnegyedénél már kimondottan dühös voltam.

Mert persze, kíváncsi vagyok, miként láthatnak bennünket külföldről. De ez után a könyv után azt mondom, azért nem mindegy, nagyon nem mindegy, ki az, aki néz, és hogyan néz? Mert Varga sztereotípiákon (nem olyan nagyon sokon, de egyértelműen számára abszolút dominánson) keresztül néz.

Leírtátok többen: Varga úr egyfelől iszonyatosan felületes, másfelől a saját (torz) világnézetének szemüvege és történelemismeretének likai ezerrel befolyásolják, amit leír.

Viszont, hogy sokszor fájdalmasan ostoba mondatokat ír. Csak két példa az ostoba a hihettelen egyoldalúságra: 

1. Az öngyilkosság a magyar kultúra legsikeresebb exportcikke. Ha itt csak Seress Rezső daláról írna, érteném, hogy irónia, de nem, ő felsorol néhány öngyilkos, nagy magyart (Széchenyi, Márai, József Attila, Latinovits, Teleki László, Teleki Pál, Szécsi Pál, Zámbó Jimmy (ő, mint megtudjuk: rocker!), Molnár Csilla). Na, most, eltekintve attól, hogy József Attila öngyilkossága kérdéses mára, Jimmiy pedig nem öngyilkos lett, a felsoroltak olyan 120 évet felölelő időben éltek. Vajon nem lehet bármelyik nemzet nagyjai közül ennyi öngyilkost felsorolni? Szerencsésebb lett volna a KSH-adatait idézni. 

2. A vereségek traumatikus katlanában, a rég lecsendesedett zenei és sportsikerek elmúltával…A mondat többi része most nem játszik. Bár következik ott ois logikátlanság és baromság. De maradjunk ennél. Mert nem értem a mondatrészt: rég lecsengett zenei és sportsikerek? Voltak, persze, hogy voltak, naná! De azért sem a zenei életben, sem a sportéletben nem kicsi túlzás, és rosszindulat azt állítani, hogy jelenleg nincsenek világklasszisaink! Rendben van, a könyv 2008-ban született, de az olimpiai szerepléseink az ország nagyságához viszonyítva, hm, enyhén szólva nem elhanyagolhatók. Zenei élet? Különösebb gondolkodás nélkül: Rost Andrea, Varnus Xavér, Lajkó Félix, Kocsis Zoltán, Sass Szilvia, Tokody Ilona?

Ekkora ostobaságok után felmerült bennem az a kérdés, vajon miért született meg ez a könyv, és mi a célja magyar kiadásának? Miért vállalta fel ezt az egetverő baromságot az egyébként nagyon tisztelt Európa Könyvkiadó? Kinek használ, mit ad ez a kusza butaság?

Nem tudott nem eszembe jutni az ezzel a könyvvel párhuzamosan olvasott Gion Nándor gondolata: a magyarországi magyarok nemzeti tudata lesüllyedt a legalacsonyabb szintre, a kezdődő jólét meg az öngyalázó történelemtanítás, és persze egyebek is, szellemileg teljesen elkorcsosították őket, érdeklődési körük csupán a grillcsirkéig és az új hűtőszekrényig terjedt, enyhé szólva keveset törődtek a magyarságukkal […] Tulajdonképpen az ilyenfajta önbecsülés hiánya az elsődleges oka, ha ott is mindinkább elhal a nemzetiségi tudat.

A kiírt idézeteim jobbára nem a tetszésem jelei, éppen ezért kommentálom mindet.

0,5/5

(2013)

Európa, Budapest, 2009, ISBN: 9789630788281, Fordította: Hermann Péter

A Moszkva tér környékén hajléktalanokon, részegeken és kesztyűt áruló testes cigány asszonyokon kívül néha neonáci csoportok is láthatók, csillogó szíjakkal, fényesre pucolt cipőben, tiszta, új német katonasapka-utánzatban. Talán a Vér és Becsület nevű szervezet fasisztái , nyilván a MIÉP és a Jobbik szavazói. Előfordulnak itt elszórtan közönségesebb skinhedek is, no meg militaristák, nacionalisták, hosszú hajú bőrdzsekis fiúk egymás mellé tűzött Metallica és Árpád-címerekkel, minden összekavarodik? a történelem, a popkultúra, a mitológia. Látni őket a Lövőház utcai internetkávézóban, amint furcsa, korántsem pornográf honlapokon szörfölnek, titokban, vagy bátran küzdenek olyan számítógépes játékokban, melyek lényege, hogy egy rejtekhelyről kell lövöldözni. Nyilván a legmagasabb fordulatszámon dolgozik a képzelőerejük, hogy át tudják alakítani az agyonlőtt emberkék virtuális testét cigány árusokká, vagy román katonákká.(126–127.)

M. Z.: Ez az az az idézet, ami szerinten az egyik top a könyvben: a csúsztatások, tudatos ferdítések, előfeltételezések és torzítások csúcsa. 
Azért úgy belegondoltam: Varga áll a Moszkván (ami már nem az), és veszettül lesi, hogy végre gyöjjenek a fasiszták (csak, hogy tévedés ne essen: a Vér és Becsület tagjai, a ma már a gyakorlatban sehol sem levő MIÉP-esek, illetve a választáskon 17%-ot elért Jobbik, kb. nyolcszázezer ember, szavazói mindahányan, fasiszták; nyolcszázezer szemmel egyből felismerhető fasiszta, ejha!).

S amikor jönnek, a galádok, nemcsak turult tűznek a zubbonyukra, hanem hallgatnak Metallica-t is, de szerencse, mert így nem a korlátoltságukat lehet szidni, hogy csak Hungarica vagy Egészséges Fejbőr, hanem azt is, hogy az ostobák mindent összekevernek, mert legyünk pragmatikusak: ha nem férnek bele egy sztereotipiába, gyártunk gyorsan másikat!

S aztán elképzelem, amikor Varga követi őket az internetkávézóba, ahol az ostobák titokban szörfölnek furcsa honlapokon egy NYÍLVÁNOS kávézóban. Marha kiváncsi lettem, milyen weboldalakat lehet nyilvános helyen titokban látogatni fényes szíjakban, tiszta, új német katonasapkában? A külső egyértelműen náci (különben honnan tudná Varga, hogy Vér és Becsület, MIÉP és Jobbik?), de szégyelli a kurucinfót vagy a holokauszt tagadó oldalakat, mindazt, amit az egyértelmű külsejével felvállal ez a csürhe?

De még tovább is gondoltam a leírt történést, és egyből irígy lettem Vargára, aki azonnal agyba is lát, mert látja, hogy amint a fényes szíjas, tiszta, új német katonasapkás ifjak végeztek a nyilvános helyen titokban látogatott nem pornográf oldalakon, azonnal lövöldözőst játszanak, és a gennyes fasiszták nem átalják nyitva hagyni az elméjüket, kilátszik, hogy mit gondolnak játék közben (olyan játék, amiben csak lesből lehet lőni, mert nyílván rohadt gyávák a gennyesek!), és persze a cigányok és románok tömkelege látszik ki az agyukból, naná, halomra lőve. 
Egy dolgot furcsálltam csak: a gennyesek agyában kurta volt a fajsor, amit Varga kiolvasott. Miféle fasiszták ezek?

Szóval ez az idézet már kimondottan beteg, és irtózatosan kilóg a lóláb, hogy nem tapasztalati, hanem irodalmi a szöveg. De annak meg veszettül rosszindulatú. S mondom: ostoba, ostoba, ostoba!

*

Egy Duna-parti étteremben ülök Novi Sadon, vagyis magyarul Újvidéken, ahol 1942-ben a honvédek pogromot rendeztek a zsidók és a szerbek között (Danilo Kis és Cseres Tibor is írt erről.)

M. Z.: Tipikusan a féligazság tálalása! Ettől már annyira bosszús lettem, hogy nem is reagálok rá semmit, csak egy linket: http://moly.hu/konyvek/cseres-tibor-verbosszu-bacskaban

*

 József Attila utcai Szittya könyvesboltban mindig nagy a forgalom. […] …kaphatók itt könyvek Magyarország történetéről, mindenféle nagysáágú és méretarányú térképek (bár mindegyik kivétel nélkül ugyanazt az országot ábrázolja), pólók, jól érthető „Adjátok vissza hegyeimet!” felirattal (a románoknak címezve), pólók érthetetlen, állítólag az ősmagyarok által használt rovásírással. Bár még senki sem fejtette meg, titokzatosabb, mint az inka csomóírás, nagy mennyiségben lógnak a Szittya ázsiai kinézetű, rúnáktól körülvett magyar lovast ábrázoló pólók. (97.)

M. Z.: Önmagáért beszél a tájékozatlanság! Remélem, legalábbis! 

1. Wass Albert könyve nem a románoknak címezte a mondatot, ember! 
2. A rovásírást nem állítólag használták az ősmagyarok. 
3. Nem igaz, megáll az ész, hogy senki sem fejtette meg! Csak körül kellene nézni ott bent, a boltban, vagy a Rukkolán, hogy kiderüljön ennek a mondatnak a sületlensége. A fiam teljesen simán olvas rovásul írt szövegeket, sorra jelennek meg a magyar klasszikusok rovásírásos változatai, ezzel az írással, ami titokzatosabb, mint az inka csomóírás!

 

*

 A szürkemarha viszont, ez a hamuszínű nagy szarvú tehén, bár a húsa nem különbözik a világ többi tehenétől, rendkívüli külsejű, olyanféle, mint valami afrikai antilop, és állítólag abszolúte ellenáll a kergemarhakórnak. Valódi magyar marha, mert hát Magyarországon a melankólia erősebb a kergeségnél. Lehetséges, hogy józanul gondolkodik, de biztos lelki beteg. A budapesti Lajos utcai Maligán étteremben mangalicából és szürkemarhából csinálják a saslikot. A tányérról csak a turulsült hiányzik, hogy valami igazán, kizárólagosan magyar fogást ehessünk. (86-87.)

M. Z.: No, valahol ez az alulmúlhatatlanság teteje. 
Mert nemcsak értelmetlen, logikátlan is. 
Egyfelől a szürkemarháról szólva semmi értelm nincsen ennek: Valódi magyar marha, mert hát Magyarországon a melankólia erősebb a kergeségnél. Lehetséges, hogy józanul gondolkodik, de biztos lelki beteg. Avagy ha van, kérem a megfejtéseket, és mea culpa-zok. 
Másfelől: ha a mangalica és a szürkemahar hungarikum, akkor a francnak kell cikizni a Maligánt, hogy csak a turul hiányzik? (A saslik magyarul rablóhús, a szó eredete tatár. Vagyis hozhattuk magunkkal.) Az ész megáll!

*

Aligha véletlen, hogy az egyetlen világhírű magyar dal az öngyilkosságról szól, és tudat alatt kedvet csinál hozzá. (85.)

M. Z.: Ha nem lenne egyéb szövegkörnyezet, még arra gondolnék, hogy a következtetés ebből a következő: semelyik nemzet nem egészségesebb, mint a magyar, ha tagjai egy dal hatására egyből a gyógyszerek, a beretvák és az ablakszárnyak után nyúlnak. De persze nem ez a következtetés…

 

A magyarok krónikus kivételesség-érzéstől szenvednek. Nem tartoznak sem a szlávsághoz, sem a Balkánhoz, sem a germán kultúrkörhöz, nem tartoznak semmilyen közösséghez, leföljebb a szomszéd országokban élő magyarokhoz. (79.) 

M. Z.: Túl azon, hogy valóban, nem tartozunk egyikhez sem, a mondat bevezetése megint hihetetlenül roszindulatú: Krónikus kivételesség-érzéstől szenvednek 
Pedig manapság divatos a másság ájult tisztelete, és tiszteletben kell tartani a mások (nem Trónok harca!) önérzetét, öntudatát. Úgy fest, ez alól csupán a magyarok kivételek. Mármint az ő másságukat nem kell tiszteletben tartani: lehet gúnyolni, szapulni büntetlenül, határon innen és túl.

*
A magyar kultúra története az öngyilkosságok története. (77.)

M. Z.: Ezt nem is kommentálom, akkora baromság. 

 

November negyedike a nemzeti gyász napja, e balsors belmagyar dátuma. Ezen a napon vonultak be 1956-ban Budapestre a szovjetek. Néha úgy látszik, sok magyar még nem vette észre, hogy már rég kivonultak a szovjetek Magyarországról. Azt az érzést keltik, hogy még mindig a bolsevikok kormányoznak. Szerencsére legalább azzal tisztában vannak. hogy a budai Várból már kiűzték a törököket. (73.)

M. Z.: Vélem, ha ma Magyarországon megkérdeznék az utca emberét, melyik a nemzeti gyásznapunk, fingja sem lenne, miről szól a kérdés. Ahogyan a döntő többségnek arról sem, mi is történt ekkor 1956-ban. De spongyát rá! 

Sokkal érdekesebb ez a mondatrész: az érzést keltik, hogy még mindig a bolsevikok kormányoznak. Szerintem nem érzés volt se a 1994–1998 közötti, sem a 2002–2010 közötti időszak. Nem mellesleg ezzel a könyv más oldalain a szerző is szembenéz: 2002-t írtunk, és pont ekkor nyerték meg a parlamenti választásokat az MSZP-s posztkommunisták. 
No, akkor most mi van? Ha valaki azt mondja, amit ő, az örüljön, hogy legalább a törököket nem akarja a Várban tudni? Nem kicsit zavaros!

 

*
Ma viszont, amikor a Brüsszelnek és a globális piacnak való alárendeltség csak a háborodottak fejében látszik megszállásnak, nem marad más függőség csak a történelem és az emlékek. (54.)

M. Z.: A „ma” óta eltelt öt év. Az EU szétesni látszik. Többek között éppen azért, mert nem hajlandó tudomásul venni a nemzeti sajátosságokat. A diktátumai viszont a későn beszállt kis nemzetek számára meglehetősen egyértelműen a gazdasági megszállást körvonalazza. S ennek belátáshoz nem kell háborodottnak lenni. 
A mondat EU-konformitása vetekszik a kedvenc mondatom agyfolyásolásával: „Ma már egy olvasott, művelt ember sem kételkedik az evolúció igaz voltában!” S ki em akar olvasottnak, műveltnek tűnni?

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1114133447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.