Oké, meg vagyok véve, tokkal-vonóval! 
Nem tudom, mindegyik korongvilág-történet olyasféle átirat lesz-e, mint ez vagy a Vészbanyák, de az ötlet marha jó!

A Budapest Bankban központi értéktárában dolgoztam. Száz darab bankjegyet bankjegy-szalagba húztunk, tíz darab százas köteget pedig pántolóval kötöttünk össze: ez volt egy bund, vagyis ezer darab, azonos címletű bankjegy. 
Pakolgattuk a bundokat, amikor Lontai Laci kollégám elkezdett dúdolni: Kifordítom, befordítom, mégis bund a bund… 

No, Pratchett is, kifordít, befordít, mégis fantasy, mégis kalandregény, mégis karikatúra. És mégsem, egyik sem, de mégis telly de tallálat.

Machbet után most Az operaház fantomja, Christine-nel, le nem szakadó csillárral, de pincével és gyilkosságokkal, de egy másodpercre sem komolyan vehetőn, mégis kicsit akár izgulósan is.

Mondom, minden apró ilyen-olyanság teljesen feledhető és megbocsátható, mert kilóra meg vagyok véve. S ezzel semmi újat nem mondtam a többi Korongvilág-értékeléshez képest.

5/5

(2014)