Moha olvasónaplója

Vavyan Fable: A Halkirálynő és a Kommandó

Halkirálynő 1.

2018. augusztus 10. - Mohácsi Zoltán

fable_halkiralyno_es_a_kommando.jpgÚgy vagyok Éva asszonnyal, hogy nem tudom, hogy vagyok vele.

A Mesemaratont végigröhögtem, a folytatásán el-elmosolyodtam, de önplágiumnak éreztem, konjunktúra börleszknek. (Máris szembemegyek a Moly-közvéleménnyel, mert az az utóbbit értékeli 2%-al jobbnak.) 

Nagyon kíváncsi voltam, mit tud Fable, amikor nem börleszket ír? Bevallom, ez jó vagy nem jó, nem tudom, nem voltak nagyon nagy elvárásaim.

Fable ponyva-irodalom. Rejtő is. Meg sokan mások is. Ebből tudhatjuk, hogy ez nem értékítélet, mert jó ponyvát sem könnyű írni. Sőt! Még az sem igaz, hogy adott esetben egy ponyva nem tud mélyet mondani: amkor a Csontbrigádot olvastam, felszisszentem a fájdalomtól, az ötlettől és a gyönyörűségtől; az embereket már csak az általuk birtokolt tárgyak, vagy nagyon csak rájuk vonatkozó tulajdonságaik jellemzik, nincs polgári nevük, egyéniségük… Pazar!

Fable Halkirálynő-sorozatának első része  ponyva. Élvezetes olvasni, nehéz letenni. A szereplők személyiséggel bírnak, a történet viszi magát előre, és szerencsére Fable nem löki minden oldalon százszor a szóvicceit (ez engem egy idő után fáraszt), hanem megfelelően adagolja a nyelvi sziporkákat, poénokat, s azok nem öncélúak, hanem helyük van (ahogy a Mesemaratonokban nem mindig volt).

A könyv cselekménye, a várost lenyúló felsőtízezres maffia Batman Gotham Cityjét jutatta eszembe, meg a Sin City-t, de nem utánérzés fílinggel, hanem csak távoli hangulatában. S a város leuralása, a Főgonosz befolyása, gátlástalansága finoman bontakozik kifelé, ahogy haladunk előre a cselekményben. 
A főhősök, a Kommandóvá érő, innen-onnan érkező, összefogó szereplők szerencsére nem szupermenek, van, hogy fáj nekik, van, hogy rossz nekik, van, hogy kifekszenek, s van, hogy nem értenek mindent, nem látják át a dolgokat. Emberek. Akkor is, ha a kűzdelmekben, nem meglepetés, azért jobbára ők ütik a nagyobbat, és azért persze túlélnek mindent.

A könyvnek van szerkezete. S mert van, ezért ki is lóg belőle rendesen az északi egyes út Rémének a története. Nem mondom, izgalmas, pörgős az a rész is, de nem szolgája a egésznek, hanem a ló lába.

Azon gondolkodtam, csuda, hogy még senknek nem támadt ingerenciája megfilmesíteni Fable-t. Elkészítésében drága mozi lenne, persze, de akkor is…

Kicsit tartok a folytatásoktól, bár már kezemben van a kettedik rész. A tartózkodásomat némely elszórt vélemények csak további előítéletekkel támogatták meg. Egyelőre nekifeszülök, és legyőzöm. S egyre kíváncsibb vagyok Fable fantasy dolgaira is.

4/5

(2014)

Szépirodalmi, Budapest, 1987, ISBN: 9631533972

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7414173825

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.