Moha olvasónaplója

Földi Pál: Észak Dél ellen

Az amerikai polgárháború, 1860–1865

2018. augusztus 12. - Mohácsi Zoltán

foldi_pal_eszak_del_ellen.jpgAz amerikai polgárháborúról való első ismereteim a tenyeres-talpas, de nagyszívű és bátor Jack történetéből valók. Jack persze Lincoln elnök futárja, s mintegy véletlenül viszi jó dolga, amerre viszi, s természetesen a rabszolgák felszabadításáért küzdő északiak oldalán harcol. Mondjuk tény: ebből a könyvből tanultam meg, hogy fára mászni csata közben nem feltétlenül gyávaság, hanem az egész áttekintésének a lehetősége.

A következő lépés a Képes Történelem sorozat kötete volt, amely a meglepő, Polgárháború Észak-Amerikában címet viselte. Jó kis kötet volt, tele képpel, így nem csupán a fantáziámra, illetve a memóriámra kellett hagyatkoznom, mint Földi Pál kötete esetén. Ebből a könyvből is megtudtam, mennyire galád volt az arisztokratikus dél a rabszolgákkal, s hogy nincs más választás, Lincoln népével „egy az utunk”, hiszen az ember ember, bármilyen is a bőre színe. S amikor ezt olvastam, túl voltam már Kunta Kinte lábujjainak a fejszacsapás-csonkításán is.

Azt, hogy ez a polgárháború nem az volt, ahogy tanultuk, s ahogyan polkorekt módon évtzedekig bemutatták, s ahogyan arról jobbára ma is szó van, csak egy-két éve hallottam előszőr. Fogalmam sincsen, hol.

Amikor a szerzőnek erre a könyvére rábukkantam, örvendeztem. A Turul népe című kötetét ismertem, alapműnek tartom azóta is, áttekinthető, olvasmányos, meggyőző, nem Mariana-árok mélységben elszöszölő, érthető munka a magyarság múltjáról. Valami olysmire számítottam. Bizonyára a sorozatcím miatt is: História álarc nélkül – Az igazság nyomában. Vagyis valami lepellerántó, mindent új megvilágátásba helyező írást vártam. 
Ezzel szemben a polgárháború korrekt leírását találtam, itt-ott valóban picit elhúzva a függönyt a háttéreseményekről is, de azért annyira mégsem. S emiatt maradt bennem hiányérzet.

A napokban láttunk egy filmet, 12 év rabszolgaság a címe. Nekem nem volt hozzá nagy kedvem, előítéletes vagyok bizonyos témákkal (ha meglátom, hallom, hogy holokauszt, csukódik be a fülem, a szemem, és valahogy így vagyok már a rabszolgaság és a néger, oppardon, az afroamerikai sorsokkal is: nem tudom jobb esetben nem a konjunkturát, rosszabb esetben a ballibsi propagandát látni bennük. Nagyon nem kellett a film menézése után revidealnom az álláspontomat. Különben is, e két témáról a Schindler és a Gyökerek után mit lehet még mondani? 
Most arról az oldalról gondolom, nem eminnen. Mert eminnenről lehetne, ha szabad lenne, s nem ütközne a mondó emberfia falakba. Az egyikre már írott törvény is van, a másikra „csak” iratlan van. S azért Földi ezt iratlant kóstolgatja. De nem kezdi el felfalni a témát. Pedig a kötet sorozatcímének ez az ígérete.

Annyit persze megtudunk, hogy 
1. az északia, nagyjából pont magasról tettek a rabszolgaság kérdésre, részükről sem erről szólt a háború. Csak a polgárháború befejezése után hoztak törvényt a rabszolgaság eltörlésére. 
2. Lincoln kizárólag az Unióhoz (északiakhoz) csatlakozó államok területén élő rabszolgák számára ígért szabadságot a háború alatt, az Unió államaiban ez fel sem merült. 
3. a háború kimondatlanul valami olyasféle okú és célú háború volt, mint amilyen emitt, a szomszédban zajlik. 
4. az északi gyárakban dolgozó szabad embereknek csak egy kicsit volt rosszabb, mint a déli fekete rabszolgákak, s csak egy kicsit jobb, mint a rabszolgaságból felszabadult, északra menekülő négereknek, akik északi táborokba kerülve rájöhettek, ezért lehet, hogy kár volt felszabadulni.

Földi Pál kihagyja azt a ziccert is, hogy megemlítse, a Feketerigót 1960-ban irta meg Lee. Martin Luther King-et pedig 1968-ban lőtték le Memphisben. Vagyis száz (!) évvel a polgárháború után sem nagyon mozdultak el a dolgok arrafelé. Bár már legalább törvény van arra, hogy pl.egy filmben milyen százalékban kell eketéknek szerepelni, s ha egy mód van rá (legyen!), akkor vezető állásban.

De ne legyek szőrös szívű: a könyv a polgárháborúról szól, nem az emberi jogokról, a faji (jogos, jogtalan) előítéletekről. 

Ám az alcím meg mást ígér.

3,5/5

(2015)

Csengőkert, Kistarcsa, 2014, ISBN: 6155237683

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr9514176453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.