Moha olvasónaplója

Hannes Hegen: Digedagék a Mississippin

Mozaik - Digedag 24.

2018. augusztus 26. - Mohácsi Zoltán

mozaik_digedag_24_kalandok_a_mississipin.jpgAkkor még a nyóckerben laktunk, a Szerdahelyi utcában, a Mátyás tér mellett. Nem ház volt az, csak egy udvar, ahol kis kulipintyókat húztak fel a lakóknak. Az egyenetlen, durván összedobált macskakövek az udvaron csuda izgalmasan vezették ki a lejtős udvar vizét az utcára, bár csöppnyi kis kertünk előtt előbb mindig kis tó képződött. Itt laktunk együtt Mohácsi papával és mamával, s persze Anyuval és Apuval. Papa művészlélek volt, rajzolt, festett, írt, érdekelte a művészet, a logikai játékok, az eszperantó nyelv. Ő hozta haza az általam látott első mozaikot. 1972 volt, én öt éves voltam, akkoriban készültem iskolába. A füzet alcíme ez volt: Közjáték a Palace Hotelben.* A mai napig itt van a… még nem a polcomon, mert a képregényeket még nem csomagoltam ki a költözés után. 

Papától megkaptam a következő számot is: A Missourin volt a címe. Ezzel kezdődött. Nem lett belőle függőség, nem vagyok olyan típus, de hosszú-hosszú éveken keresztül megvásároltam a havonta megjelenő füzeteket. Akkor is, amikor már nem Digedagék, hanem az Abrafax-ok voltak a főhősök, és akkor is, amikor igazából már nem fogott meg a változó történet. Aztán a gyerekeimnek is el kezdtem megvenni, amikor az Amerika-sorozatot kiadták a 2000-es években. Nagyon-nagyon sajnáltam, de egyszerűen nem volt pénzem megvenni a reprint gyűjteményes köteteket. Majdnem sírtam de ez volt a valóság.

Tegnapelőtt a központi FSZEK könyvtárban teljesen véletlelnül leltem rá egy csomó kötetre. Nyolcat hazahoztam belőlük. (Nem teljesen jó sorrendben, de majd megoldom.) 
Meglepő módon a köteteknek csak a gerincén jelzik, hanyadik is a sorban (de ezt a könyvtári jelzettel nyolc kötetből hétnél leragasztották), és azt sem tüntetik fel, amit itt a Moly-on igen, hogy eredetileg mikor jelentek a benne szereplő füzetek, illetve milyen címmel. Szerintem ez oltári hiányosság minden Mozaik-könyvben. Aztán valahol azt olvastam, hogy nem is időrendben történt a kiadás, mármint, hogy a magyar összegyűjtött kötetek nem követték az eredeti német megjelenés sorrendjét, de a számozás mégis a megjelenés sorrendjében történt. Az kihozott kötetekben egyelőre passzol a számozás és a történeti kronológia.

Aztán még a könyvekről, mint tárgyakról, technikai szempontból. Kicsit olyan izés, hogy van/volt itt egy csapat, akik nagyon sokunk álmát megvalósította a kiadással, én meg itt kekeckedek, de el kell mondanom: sajnos többször feltűnt, hogy mennyire életlenek, durvák a képek, egyértelmű, hogy szkennelt képek hasznosításáról van szó. Lehet, ha nem olvastam volna gyerekkorom óta a füzeteket, nem tűnt volna fel, de így nagyon. Elég vacak szkennere lehetett a kiadónak, vagy aki szkennelt, nem nagyon értett hozzá. Nagyobb baj, hogy vankönyv, ahol a színek olyan valótlanok, hogy az bántja a szemet. (Egy példa: a Digedagék és az aranykincs című kötet több füzete is a birtokomban van, nagyon sokat nézegettem őket, így amikor belelapoztam a kötetekbe, egyből feltűnt, hogy nyomni kellett volna a képekre egy kis kontrasztot, meg egy kis tónust,mert halvány és színtelen majdnem az egész.) Szerencsére ez nem áll minden kötetre.

Szóval, mondanom sem kell, a könyvtárban sikongattam magamban a gyönyörtől, s úgy kapkodtam le a polcról a köteteket mint egy kisgyerek, majd amikor kiderült, hogy szerelmetesfeleslgtársam és lízingelt csemetém nem akar semmit kivenni, még visszarohantam néhányért.

A történet, mivel évtizedeken át megjelenő sorozatról van szó, gyakorlatilag elmondhatatlan. Nagyobb egységekre bonthatók a történetek, attól függően, hogy a főhősök, Dig, Dag és Digedag, a három manó (nagyjából háromnegyed magasak, mint egy ember) éppen merre, melyik földrészen melyik korban kalandoznak (mert ez sem konstans). A jelen sorozat tetszett nekem legjobban, és úgy fest, ez volt talán a leghosszabb, egybefüggő történet: Digedagék a Vadnyugatot császkálják keresztül-kasul, mint újságírók, egy nagy kincs nyomában. 
A technikai malőrök ellenére most falom a könyveket, az elmaradt eleddig beszerezhetetlen részekkel, és örvendezek, hallelujázok magamban, hogy láthatom, olvashatom őket. S ezért minden hiba ellenére hála a kiadónak!

S nem lelem sehol megvásárlásra a könyveket. Bár az összes birtokomba kerülése, úgy tudom, harminchét kötet jelent meg, egy vagyon és egy komplett polc lenne.

* 2014-ben a Digedagék St. Louisban című kötetben jelent meg újra ez a füzet.

*

A 24. kötet a Németországban 1969. november, december és 1970. január, február folyamán megjelent MOZAIK újságokat tartalmazza: 
Éjszaka a homokpadon 
Megérkezés Baton Rouge-ba 
A kalózok szigete 
A bendzsós fiú
(infó: moly.hu)

*

5/5

(2017)

Időkapu, Budapest, 2012, ISBN: 9789639791350 · Fordította: Dani TivadarNagy JánosViszocsánszky Mihály

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr6014203633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.