A Wekerle mindig a szívem csücske volt, bármikor jártam arra. Van benne valami, valami, nem is tudom mi. Vidék Budapesten, egy vidéki kisváros a város szívében. Közvetlen rokona a sokkal kisebb, de nagyon hasonló hangulatot árasztó, óbudai Gázgyári lakótelepnek. 

A Wekerlén tanultam vezetni, és a Wekerlén lakott nagyon hosszú ideig egy jó barátom. A Wekerle az a lakótelep, ahol mindig van valami olyan, amit addig nem láttam, és ahol képes vagyok mindig eltévedni. A barátomhoz a Határ úttól mindig könnyen odataláltam, aztán amikor nagy adag magabiztosságot merítve a könnyű odatalálásból új utak felé tekertem a kormányt, rendre eltévedtem. Nem sokat segített az sem, hogy ott tanultam a telepen vezetni, nem lett helyismeretem.

Ez a kis füzet a Wekerle ötletének születését, építésének a rövid történetét mondja el. Roppant tanulságos! 

A telep építésének ideája a pénzügyminiszter-miniszterelnök fejéből pattant ki. A kiegyezés után nagy lendülettel beinduló iparosodás következtében tömegek jöttek Budapestre munkáért. A korabeli feljegyzések szerint igen áldatlan lakhatási körülmények voltak a fővárosban, az akkori európai viszonyok között az utolsók voltunk mind az egy főre jutó lakónégyzetméterekben, mind a csillagászati mértékeket öltő lakhatási költségekben, Ezen az áldatlan állapoton akart segíteni Wekerle Sándor.

Nem lakótelepet, hanem egy kisvárost képzelt el, komplett infrastruktúrával, üzletekkel, rendőrséggel, orvosi rendelőkkel, -lakásokkal, iskolákkal, óvodákkal, sportolási lehetőségekkel, közlekedéssel.

A Wekerle annak ellenére, hogy több építész dolgozott a terveken (pl. Kós Károly is), annak ellenére, hogy az építesziti terveken az alapelvektől eltérni az egységes kép miatt eltérni nem volt szabad, annak ellenére, hogy a semmiből, homokos talajon húzták fel a házakat, annak ellenére, hogy még arra is volt gondjuk, hogy a sugárutakat és a körutakat más-más fákkal ültessék be, annak ellenére, hogy tanulmányokat készítettek a munkásság életmódjáról a lakások optimális tervezése végett, annak ellenére, hogy alapelv volt, mindenkinek legyen kertje, mégis egységes, korának legolcsóbb telepe lett, mind az építkezést, mind a lakások bérleti díját illetőn. A bérleti díjak esetében például kikötés volt, hogy egy átlagos lakás bérleti díja nem lehetett több 170 koronánál. Az átlagkereset akkoriban 1200 korona volt.*

Elképesztő számomra, hogy mennyire gondosan tervezték, építették a Wekerlét, de még elképesztőbb, hogy mennyire nem hagyták a piaci viszonyokra a plebszet. Tény, hogy aztán a Kádár-rendszerben is rengeteg lakótelep épült, de azoknak a minőséget, az élhetőséget nem is érdemes összevetni a Wekerlével. Viszont az is nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás óta eltelt majd' harminc évben olcsó, állami lakások nem épültek, az ország vezetése pont kakkant bele, hogy egy átlag magyarnak a lakhatás megteremtése nagyjából egy fél élet munkája.**

*

Nagyon rövidke ez a füzet, nagyon szívesen olvastam volna még részleteket, érdekességeket az akkori dolgokról, de rövidségében célratörő, érdekes, és gazdag képanyaggal bír. Igazából arra jó, hogy felkeltse a Wekerle iránti érdeklődést, akár csak más kiadványok keresése felé, de akár egy nagy sétára is a telepen: hiszen a budapestieknek csak a Határ útig kell elmetrózniuk vagy gurulniuk.

* Önkormányzati lakásban lakunk. A lakbér konkrétan a fizetésem fele. Ez azt is jelent, hogy nagyon magas a lakbér, meg azt is, hogy szégyen, mennyire cefetül fizet a közalkalmazottság. 
** Nem haszontalan a CSOK, de ahogyan a gyermekek után járó adókedvezmény, ez is inkább a magas jövedelműeknek kedvez, alantabb csak semmire sem elég alamizsna. Persze, aki a kicsit nem becsüli…, de tán éppen az lenne mindkettő lényege, hogy azok juthassanak lakhatáshoz, akiknek nagyjából esélyük sincsen rá, és ne azok, akiknek egy-két évi spórolás egy lakás. Eh, hagyjuk…

5/5

(2017)