A 34. magyarul megjelent Lucky Luke-füzet. Ismét nem az eredeti szerzőpáros, Morris és Goscinny követte el, hanem a titokzatos nevű Achdé & Jul páros, akik több Lucky Luke füzetet is jegyeznek. Achdé eredeti neve Hervé Darmenton. 1961-ben született, francia és 2003 óta rajzolja az új Lucky Luke részeket. Jul, vagyis Julien Berjeaut fiatalabb, ő 1974-ben született, és ha jól kutattam, nyolc Lucky Luke történetet írt Achdé rajzaival.
Ennek a füzetnek számomra több érdekessége is van.
Az egyik, hogy szerintem piszok jó, akkor is, ha titokban bocsánatot kérek Morris-tól és Goscinny-től. Ugyan magam is hajlok arra, hogy az eredeti dolgokat jobban kedveljem, és a rókabőröket ne annyira, de a Lucky Luke-sorozat új részei
többnyire olyan pompásan sikerültek, hogy feledtetik, nem az eredeti alkotók munkáiról van szó. Minden bizonnyal cefetül vacak szakértő lenne belőlem, de ha csak simán a kezembe nyomnák Achdé rajzait, én bizony meg nem mondanám, nem az eredeti, vagyis Morris dolgait nézegetem.
Jul pedig pompásan elosztva telepakolta jó kis poénokkal a történetet. {{SPOILER: Azon például szakadtam, amikor a börtönbe belépve egy őr ellenőrzi Luke-ot, elkéri az iratait, és pikírten megjegyzi, hogy ez bizony régi fénykép, mert még cigaretta lóg rajta Luke szájából a fűszál helyett. Ez miért poén? Morris 1949-től készített Lucky Luke képregényeket, Goscinny 1957ben csatlakozott hozzá, és 1983-ig ott lógott Luke szájában a cigi, Morris akkor cserélte fel egy fűszálra, példamutatásul a csimoták felé. VÉGE}}
Aztán maga az alapsztori is pompás ötlet. A történet az amerkai szabadságszobor felállításáról szól. Talán sokan nem tudják, én sem tudtam, de a szobrot, ahogyan az a képregényben is áll, Franciaország ajándékozta Amerikának, és egy francia szobrász, 
Frédéric-Auguste Bartholdi tervezte és készítette el. Mi több, valóban volt kalapozás Amerika-szerte, hogy elkészülhessen a szobor, és valóban a kalapozás eredménye volt, hogy nem dőlt dugába a terv.
A valódi Lucky Luke életéről nem találtam hitelt érdemlő webes hivatkozást. :-D A bevonása a történetbe viszont remek lehetőséget ad arra, hogy a szerző összehozhassa neves, kortársa franciákkal, ha csak egy-egy képkocka erejéig is. Színre lép például Eifell, Verlaine, Rimbaud és Victor Hugo is. Jules Verne-t hiányoltam.
Másfelől a történet nem tud mit tenni: Luke ismét a védelmező szerepét kapja, s természetesen Bartholdi-t védi, őt kíséri el Franciaországba, majd a szoborral vissza, mert vannak, naná, gazok, akik nem szeretnék, hogy ott azon a szigeten magasodjon a szobor New York fölé, ahol ma is magaslik. Bár a gaz terve, ha nem is úgy, nem is ott, ahogy ő akarja, bizonyos értelemben valósággá válik, mert lesz börtönsziget: Alcatraz a neve.
Szóval jó kis füzet ez, véleményem szerint méltó az eredeti szerzők füzeteihez, informatív is, mulatságos is, szórakoztató is.
