Moha olvasónaplója

Albert Uderzo: Rózsa és kard (Asterix 29.)

Egy abszolút nem píszí, antifeminista képregény a kilencvenes évekből

2020. április 25. - Mohácsi Zoltán

Sokszor gondolkodtam már, hogy vajon én vagyok-e a tökéletes férj-alapanyag, vagy csupán, nemes egyszerűséggel viselkedésemben úgy vagyok píszí, hogy közben gyűlölöm a képmutató, félrevezető, a dolgok lényegét és valós tartalmát átíró politikailag korrekt hazugságokat, hülyeségeket? 

Mosok, főzök, takarítok, ablakot mosok, bevásárolok, udvarias vagyok, előzékeny, figyelmes, nőnek tekintem a nőket. 

TÖRTÉNET

Hármasban szálltunk le a buszról, Szerelmetesfeleségtársam, Lízingelt Csemetém és én. Én szálltam le először, automatikusan fordultam vissza, hogy lesegítsem őket. Lízingelt Csemetém nem fogadta el a kezemet.
– Le tudok szállni egyedül! Anya is. Ez olyan nyálas, Mohabácsi!
– Udvariasságnak hívják. Mi, férfiak szeretünk udvariasak lenni a nőkkel szemben. 
– Az osztálytársaim közül egyik sem csinál ilyet
– Mondom, mi, férfiak!
– De nekem nincsen rá szükségem!
– Tudomásul vettem!

Teltek-múltak az évek.

– Moha bácsi, miért csak anyát engedett előre az ajtónál, engem miért nem? 
– Te mondtad, hogy nincs szükséged a nyálas udvariasságomra. 
– De az már mikor volt?
– Azóta sem vontad vissza. Amit gondolsz, nem hallom. 

Olyannyira, hogy amikor a középiskola harmadik osztályában eljátszottunk a gondolattal, hogy ki milyen állat lenne, ha nem embernek születik, utolsónak maradtam, és közös töprengtünk, én vajon mi lennék? Egyszer csak Boskó felnyerített:
– Hogy-hogy mi? Hát PAPUCSállatka!

Akkoriban (is) nagyon szerelmes voltam, egy lányba, Ágiba. Egymás szüzességét vettük el. Okos volt, szép, csinos, szorgalmas, kreatív. Imádtam vele lenni, s mindent ennek vetettem alá, több közös programot miatta mondtam le az osztálytársakkal, miatta nem mentem el az akkor még létező NDK-ba nyaralni, és így tovább.

Boskó szavaira kitört a sírva röhögés. Én meg gondolkodtam. Azóta is ezt teszem. 

VICC

– Hol van a papucsom?
– Itt vagyok, drágám!

 Amikor Szerelmetesfeleségtársam néha felteszi a valós kérdést, hol van a papucsa, én reflexszerűen ugyanezt válaszolom neki.
– Hahaha, nagyon vicces! Te mint papucs! Hahaha!
Pedig volt, amikor engedtem, nem tiltakoztam, nem álltam ki a véleményem mellett, nem csaptam az asztalra, és majdnem piszokul ráfaragtunk, nem rajtam múlt, hanem a jó Istenen, hogy mégsem. 

NA, AKKOR MI VAN EZZEL A TÖRTÉNETTEL?

Az van, hogy piszkosul érdekes! Már csak az alaptörténet miatt is. Ami miatt az első megjelenése idején a szerző Uderzo kénytelen volt egy kicsit mosakodni. Ezt olvashatjuk a kolofon felett: 

Ennek az Asterix-epizódnak a történetét 1990-ben írtam meg. A rajzolással 1991 májusában végeztem. Bármilyen hasonlóság létező személyekkel vagy eseményekkel csupán a véletlen műve.

A mosakodás azért lényeges, ahogyan az utolsó oldal jegyzetei mondják, mert 1991. májusában először lett Franciaországnak női miniszterelnöke. Edith Cresson-nak hívták. 

Sejtjük már a haladási irányunkat? 

asterix_29_rozsa_es_kard.jpgAkkor jöjjön a lecsó! Naná, hogy, meglepő fordulattal, a női egyenjogúságról van szó. A sztori lényege, spoiler nélkül: Hangjanix, a falu bárdja besértődik, mert nem értik meg a művészetét, ezért úgy dönt, kivonul az erdőbe. A helyére ú bárdot hívnak, aki hamarosan meg is érkezik Lutetiaból (Párizsból). Az új bárd: nő. A neve Maestria. 

Maestria modern, városi nő, abszolút feminista, pantallóban jár, lenézi a falut, és felvilágosult nézeteket vall. Értsd: a női egyenjogúság híve. Stop, álljunk is meg egy pillanatra! Mert itt van, egyértelmű a döglött eb elföldelve. Az egyenjogúság szó értelmezésénél.

Mert ugye az alap értelmezése, hogy a férfit és a nőt ugyanolyan jogok illetik meg. Ezzel az ég egy adta világon semmi baj nincsen: ha egy nő buszt vezet, ha rendőr, ha vájár, ha olvasztár, ha bármi, ugyanazért a munkáért kapjon ugyanannyi bért, és illessék meg a munkaerő-piacon is, meg mindenhol is ugyanazok a jogok mint a férfiakat. Hangsúlyos itt az ugyanazon munkáért kifejezés. Úgy vélem, hogy önmagában ezen senki nem akad fent. Legyen így! 

A másik értelmezési pont, hogy a férfi és a nő ugyanolyanMeglepő, mert van, aki ezt marhaságot képes komolyan venni. Volt olyan felhasználó-társ a molyhu-n, akinek magyarázni kellett, hogy ugyan, de hogy, egyáltalán és kicsit sem ugyanolyan. És nem sikerült meggyőznöm, érvelhettem a gondolkodás-mód alapvető eltérésével, az eltérő genetikával, a funkcionalitásbeli eltérésekről, bármivel, nem sikerült meggyőznöm. 

S itt jön a kényes pont, amiről a képregényünk is szól: a funkcionalitásbeli különbségek vajon felcserélhetők-e? Hm... Nyilván vannak, amik nem: a nemzés és a gyermekfoganás képessége stip-stop, csakis az egyik nemnek lefoglalt. Gyermeket szoptatni csak a nő tud. Vannak olyan testalkati, fiziológiai különbségek, amelyek, bár egyed-szinten nyilván előfordulhatnak komoly hasonlóságok, de általánosságban mégis teljesen eltérők a két nem között. 

Namost: a képregény Maestria érvei és az egyenjogúság értelmezései között nagyon finoman egyensúlyoz. Látszólag még Uderzo is bajban van vele, olyan finoman. Amikor a teremtmény sarokba szorítja az alkotót. Mert a képregény egészéből az jön le, hogy a férfiúi és a női társadalmi szerepek felcserélése nem szerencsés. Pont.

A mai gondolkodásnak fájdalmas, mégis roppant egyszerű, átlátható, és célravezető amit erről a kérdésről Martin Kukučin Ház a hegyoldalban című könyvében olvashatunk, amikor a parasztgazda megpróbálja orvosolni a menye és a felesége közötti perpatvart. (A jelenet gyönyörű, az idézetből nem jön ki, hogy a gazda, Mate kemény érvelésének az alapja a szeretet, az ahogyan a családja tagjai felé fordul, de a történet egészében ott van.) 

– Kérdeznék tőled valamit, Barica, – kezdi Mate még mindig nyugodtan. Iván elragadtatva bámulja apját, hogy ilyen önmérsékletre képes. Baricát is meglepi a mérsékelt hang. Ő már azt várta, hogy kitör a vihar. – Azt szeretném kérdezni, hogy kinek akarsz te engedelmeskedni tulajdonképpen?
Minthogy nem kap feleletet, tovább megy, megint csak egész csöndesen. kezdi Mate még mindig.
– Azt szeretném kérdezni, hogy kinek? – folytatja Mate. – Mert a Pretúr-családban ősidők óta az volt a szokás, hogy mindenki engedelmeskedni tartozott valakinek. A régi jó szokásokat pedig mi sem vetjük sutba. Én mint gazda és apa a kötelességeimet szolgálom. Iván meg az anyja nekem engedelmeskednek ..  hát te? Vagy talán azt képzeled, hogy senki sincsen fölötted? – kezdett remegni itt már a hangja, és homlokára fenyegető ráncok gyűltek. – Ebben az esetben te igen-igen tévedsz. A ház az enyém, és minden az enyém. Az itt a rend nálunk, hogy aki az én házamban lakik, az nekem fog engedelmeskedni. Azonnal mész a mamáért! 
(21.o.)

Világos beszéd, nemde? A gazda tisztázza, hogy vezető nélkül nincsen előrejutás, engedelmeskedés nélkül pedig nem valósulhatnak meg közös célok, szétesnek a dolgok, a viszonyok, a gazdaság egésze, és pusztulás következik. Ahogy demokrácia a természetben sem létezik. Működőképes az emberek között sem. 

Hej, aktív keresztény korszakomban is de nagyokat sikerült erről a kérdésről beszélgetni a felvilágosult hölgyek tömkelegével, és az irányításra, vezetésre képtelen, vagy éppen az asszonya által ebben a kérdésben kiherélt apjukokkal. Meg azokkal is, akik félreértették a vezetés Isten-jogi alapját és kötelességét és csak a hatalmat óhajtották. 

De közben még Panoramix (nekem az egy másik fordításból származó Csodaturmix név valamiért jobban tetszik), a druida is azt mondja, hogy a társadalom változik, miért ne módosulhatnának, változhatnának a nemi szerepek? 

asterix_29_rozsa_es_kard_panoramix2.jpg

S ez a kettősség adja a történet sava-borsát. Mert valóban, miért ne lehetnének a nők teljesen, mindenben, mindenkor egyenértékűek a férfiakkal? Uderzo nagyon finoman válaszol a kérdésre, amikor... no, de azt mondtam, nem spoilerezek, ezért csitt. De annyit elárulhatok, a férfi és a nő alapvető különbségének a lényege, hogy amíg a férfi életben tartó, megszerző, addig a nő melegítő, gondoskodó. Amíg a férfi jobb stratéga, addig a nő hihetetlenül jó taktikus.

S hogy egy kicsit megkavarjam én is a dolgokat. Életben tartó, gondoskodó vagyok. S remélem, eközben férfi is. Ahogy mondtam, simán mosok, mosogatok, főzök, takarítok, varrok (csak ehhez az új varrógéphez nem értek), és így tovább. Vagyis simán felvettem általában vett női társadalmi szerepeket. 
Viszont érdekes, ha hozzá kell nyúlni szerelésügyileg valamihez, bármihez, akkor SzFT egyből ezt kérdezi:

– Morzsám, megcsinálnád, kérlek?
A szerszámok még mindig az én szerszámaim, nem pedig a mi szerszámaink. De tény, ha szerelek, ott van mellettem, és tudja a szerszámok nevét. 

Vagyis miközben a megváltozott életmód, -rend miatt a férfiak számára természetessé vált a sztereotípia szerinti női tevékenységek végzése, addig a saját tevékenységeik döntő többsége is náluk maradt. A férfi az egyenjogúság és az egyenlőség következtében megfoghatja a fakanalat és a felmosó rongyot, de a nő ugyanerre hivatkozva mégsem ragadja meg a sarokcsiszolót, a kombináltfogót és az ötkilós samu-kalapácsot, de még a számítógépes hdd vs. ssd-cserével sem nagyon bízható meg. Teszem hozzá, Uderzo ideáig már nem is merészkedik, megmarad a női egyenjogúság pöckölgetésén. 

S lehet agyalgatni, végső soron hová is teszi az álláspontját, s teszi-e egyáltalán valahová, vagy csak jót mulat a két nem vergődésén és a felmerülő kérdések nagyjábóli megoldhatatlanságán. S elmerészkedik odáig is, hogy még egy szélsőséges helyzet kiprovokálta dilemmán is eltöpreng: amikor a nő zaklatja, akár szexuálisan a férfit, vagy alkalmaz erőszakot vele szemben, akkor a férfinak van-e joga fizikailag védekezni? Asterix számára ez majdnem depressziót okozó kérdés. Mert a férfiak döntő többsége azért úgy van bekötve, hogy alapvető számára: nőt nem bántunk. 

Kicsit messzebb visz, és a jelen képregényhez a fentiek miatt van köze: a 168 óra pár héttel ezelőtti számában volt egy megdöbbentő cikk a bántalmazásról. Azért volt megdöbbentő, mert a 168 óra közölte. Ritka józan, pártatlan, reális cikk volt. Arról szólt, hogy persze, van egy felől a nők bántalmazása. Amit minden normális ember elutasít, megvet és utál. 

Másfelől azonban jócskán van bántalmazás a nők részéről is, csak éppen nehezen mérhető a mértéke, mert ez az esetek döntő többségében verbális agresszió: a férfiak megalázása, lekicsinylése, b@sztatása, ugráltatása, stb. Amit azok tűrnek, ki tudja meddig tűrhetik, s ha egyszer felállnak, akkor jön a bántalmazásnak az verziója, amiről nap mint nap beszélnek manapság. De azt, hogy hány hét, hónap, év előzménye volt, arról nem esik szó, nem vizsgálja senki. Nagyon örültem a cikknek, kár, hogy nem píszí erről többet beszélni, és vizsgálni a kérdést. 

– Apa, ülj le, kérlek! Apa, ne állj, föl, apa! Egyél velem tovább! – könyörgött Eszter lányom, ahogy ültünk az ebédlőasztal körül, hármasban az öccsével, Gergővel, aki csak megszeppenten pislogott. – Apa, nem érdekes, ne figyelj oda, ne válaszolj! Egyél tovább, kérlek!
Már majdnem sírt.

Az anyjuk a konyhából szólogatott befelé. Akkor már úgy két és éve nem volt közünk egymáshoz, csak együtt éltünk a gyerekek miatt, egy fedél alatt, egy kasszán, külön ágyban. Tizenhat év békés házasságunk volt. Túlontúl békés. Elbotlottunk mindabban, ami a szőnyeg alá került, amit nem mondtunk ki.

Az exemből ez aznap kijött másképpen. Minden mondata, minden szava valami logikátlan, igazságtalan piszkálódás volt. Egy darabig próbáltam higgadtan válaszolni neki, lenyeltem még a durva válaszlehetőségeket is, de volt egy pont, amikor betelt a pohár, de rohadtul. Nem mondtam én semmit, de Eszterrel annyira ismertük egymást, hogy csak rám kellett néznie, látta, tudta, mi zajlik bennem. Azért kezdett kérlelni. 

Soha nem ütöttem meg nőt. (Na, jó, egyszer Görögöt felpofoztam a Kórház 9. alatt, de az valami nagyon hasonló szituáció csak volt, csak éveink száma volt lényegesen csekélyebb.) De ha akkor a lányom nem könyörög vissza az ebédlőasztal mellé, a családon belüli erőszak miatt valószínűleg a válásunk sem lett volna békés. Viszont azóta egy kicsit árnyaltabban látom a bántalmazás kérdését. Ahogyan a 168 óra említett cikke is.

Ezt az Asterix-képregényt semmi sem menti meg attól, hogy jó legyen. Bár szokatlan a témafelvetése, az, hogy társadalmi kérdésekre reagál, de ennek a levezetése: pompás. S közben a szerző kajánul somolyogva, ám empatikusan lesi mindkét fél vergődését a szokatlan és megoldhatatlan helyzetben. Pedig a gall férfiak nem is önként dugták a fejüket a hurokba. 

Csak a füzet címét nem értem. Hol itt a rózsa, hol itt a kard? Vagy csak a két nem szimbóluma? Viszont a borító számomra Asterixtelenül giccses. 
asterix_29_rozsa_es_kard_maestria.jpg
Móra, Budapest, 2020, 48 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634865018 · Fordította: Bayer Antal
9/10
(2020 április, öt nappal a vírus hivatalosan bejelentett tetőzési időpontja előtt)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr2215638166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Advanced Flight 2020.04.27. 09:24:45

"lekicsinylése, b@sztatása, ugráltatása, stb. Amit azok tűrnek, ki tudja meddig tűrhetik, s ha egyszer felállnak, akkor jön a bántalmazásnak az verziója, amiről nap mint nap beszélnek manapság. "

Hogy te mekkora tudatlan barom vagy. Az egész írásod egy ócska sztereotípia/közhelyparádé, de már megszoktuk, hogy átlag magyar pasiból ezen téma kapcsán többnyire ennyi jön ki, végül is nem meglepő.
De a fent idézett mondatod egyszerűen hányingerkeltő, és annyira látszik, hogy halvány fogalmad nincs a bántalmazó kapcsolat dinamikájáról (amiben mellesleg férfi is lehet áldozat, csak ritkább), amiben pont az ellenkezője történik ,mert az áldozat mindent megtesz, hogy "jó kislány legyen" (miért is?), de hiába, mert akkor is megütik, megalázzák. A provokáló nőnél szinte fogalmilag kizárt a tényleges bántalmazás.
Mindegy, nektek kár is magyarázni, amit nem akartok meghallani, azt nem is fogjátok. Kívánom, hogy nézd végig mondjuk egy lánygyereked szenvedését egy ilyen kapcsolatban, aztán magyarázd el neki, hogy nem kéne provokálni a férfit.

GGerg · http://gergoblogja.blog.hu 2020.04.27. 10:43:42

@Advanced Flight: Pedig millió példa van erre, amit írt.

Atpat 2020.04.27. 11:45:37

@Advanced Flight: ó, a magyar nyelv szépsége, és a rejtett előítélek. Szerző nem azt írja, _mindig és csakis _így alakul ki, ergo minden esetben a férfiak provokálása az ok, hanem azt, hogy így is történhet. Értő olvasás, kicsi empátia, érzelmek uralása és nem automatikus ellenségkeresés kell ide, akkor megmaradunk egymás közt békében, kedves harcos olvasó. Peace.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.04.27. 11:47:31

@Advanced Flight:
Attól tartok, az írásomat te viszont a saját sztereotípiáid szerint értelmezted. Az idézett szövegem előtti bekezdést olvastad. Csak hogy lásd a szövegösdzefüggést, amit abszolút nem vettél figyelembe.

Egyre többet gondolkodom azon, vajon mi késztet embereket arra, hogy intelligens hozzászólás helyett egyből primitív gyalázkodásba, becsmérlésbe fogjanak, azonnal ítélgessék a másikat.

Megoldási javaslatom számodra: [idézed a ominózus szövegemet, majd] "Jól értem, azt akarod mondani, hogy minden esetben a nők a felelősek egy bántalmazó kapcsolatban? Úgy gondolod, áldozat-hibáztatás van?"

Mire én írhattam volna, hogy: "Dehogyis, félreértettél, ezt nem is gondoltam. Csak tovább mentem, és leírtam azt, amit a 168 óra cikkei is, ti., hogy van, amikor a bántalmazás egy permanens provokációra való válasz. S aztán csak a bántalmazásnak van következménye, a provokációnak nincsen."

És ebből kiderült volna, hogy tulajdonképpen egyetértünk, senki sem barom. De így sajnos nem ez derült ki...

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.04.27. 11:49:39

@GGerg:
Hát igen. De a reakció csak az írásom egyik részét vette figyelembe...

GGerg · http://gergoblogja.blog.hu 2020.04.27. 12:13:05

@Mohácsi Zoltán: A feminista picsák semmivel sem jobbak, mint akiket ők fikáznak.

Fürgerókaláb 2020.04.27. 12:17:58

Tényleg nem élt még bántalmazó kapcsolatban az, aki azt hiszi, a beszólogatás ugyanaz, mint a gazdasági és fizikai kényszerítés, rendszeres bántalmazás, nemi erőszak... egyébiránt meg kedves Mohabácsi, vezessük végig a gondolatmenetedet. Ha a nő kezdi a bántalmazást a beszólogatással, akkor mi van? Oké ütni, mert csak a provokációra válaszolsz? Ekként kint a forgalomban, ha bevág eléd index nélkül a kopasz bmws, akkor oké belehajtani, mert csak a provokációra válaszolsz? S magadat hősnek állítod be, mert a lányod visszatartott attól, hogy behúzz az asszonynak? Hahaha. Akkor lennél hős, ha magadtól is tudnád, hogy szavakra nem válaszolunk ököllel, és provokációt nem veszünk fel. Milyen példát mutattál a gyerekeidnek az önuralomról... Kontrollt vesztettél és a felelős gondolkodás terhét egy kislányra raktad... Nem azt mondom, hogy szarapa és szarember vagy általában, csak én nem tömjénezném magam egy olyan helyzetért, ahol a gyerek érettebben viselkedett nálam.

Serény Vélemény 2020.04.27. 13:42:48

csak hogy a prófétát idézzem:
"egymillió pici-kis külön pokol..."
www.youtube.com/watch?v=DgPUPdytGFw

weasel 2020.04.27. 14:01:51

@Fürgerókaláb: Tulajdonképpen mi az a "gazdasági kényszerítés"?

szánmonoxid 2020.04.27. 14:47:20

"Gyermeket szoptatni csak a nő tud."
Tud a férfi is, csak nagyon megbélyegzik érte. De tud, a papok ezt évszázadokon át fényesen bizonyították.

"A gazda tisztázza, hogy vezető nélkül előrejutás, engedelmeskedés nélkül pedig nem valósulhatnak meg közös célok"
Ezen a mondaton még dolgozz kicsit, mert értelmetlen.

A kéttagú összetett szavak pedig egybeírandók. Nem külön és nem kötőjellel.
A vs. anglicista baromságot pedig el kéne már felejteni.

A fő gond meg az, hogy nem lehet tudni, mi a lófaszról akartál írni. Ez az iromány ugyanis nem szól semmiről, csak csapong ide-oda.

szánmonoxid 2020.04.27. 14:50:48

@Advanced Flight:
És te most arra vagy büszke, hogy sikerült magad megdugatnod egy angol pasassal, aki nem átlag magyar?

Gonoszgólya 2020.04.27. 15:17:24

@Advanced Flight: Hogy te mekkora egy baromköcsög vagy.

Gonoszgólya 2020.04.27. 15:18:59

@Fürgerókaláb: A kurva anyját minden "beszólogató" rühesribancnak, meg a kibaszott védelmezőiknek is!

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2020.04.27. 19:39:00

na, megint egy idióta.

1) az, hogy női szerep, meg férfi szerep,otthon, a munkában, az kurvára nem meghatározott, úgyhogy mi a faszomnak hisztizel, ha valakik máshogy látják?!

2) a mai társadalmunkban pont az a jellemző, hogy amíg a férfi a legtöbb esetben otthon alig csinál valamit, szerelni, fúrni faragni otthon már alig kell valamit. ha elromlik, elvisszük szerelőhöz, vagy még inkább kidobjuk. a takarítás, mosás, főzés ezzel szemben megmaradt, igaz gépiesített, de megmagarad

3) és megint egy idióta, aki a női verbális "erőszak" miatt hisztizik, az egy szerencsétlen, szánalmas barom. bazdmeg, mi a faszod akadályoz meg abban, hogy visszaszólj?!

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2020.04.27. 19:41:42

@szánmonoxid: ""A gazda tisztázza, hogy vezető nélkül előrejutás, engedelmeskedés nélkül pedig nem valósulhatnak meg közös célok"
Ezen a mondaton még dolgozz kicsit, mert értelmetlen."

Nemcsak értelmetlen, de hülyeség is.

"A fő gond meg az, hogy nem lehet tudni, mi a lófaszról akartál írni. Ez az iromány ugyanis nem szól semmiről, csak csapong ide-oda. "

Igen, az egész poszt kurva unalmas, nagyon zizi és zavaros. A végén bújik elő a sorok közül a frusztrált férfisoviniszta, akit sokszor megalázott a felesége, és a blogban kompenzál. A feleségének visszaszólni nem mer.

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2020.04.27. 19:43:43

@Fürgerókaláb: Pontosan, ragyogó gondolatmenet a közlekedéses példa. A fizikai és a verbális "erőszak" sehol nincs egy szinten. Sőt, a verbális erőszakról panaszkodni hiszti. Bárki szól be neked, ha nem tetszik, akkor vagy visszaszólsz, vagy ignorálod sőt, ott hagyod. Mi a fasz a baj ezzel?!

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2020.04.27. 19:45:22

@Mohácsi Zoltán: "van, amikor a bántalmazás egy permanens provokációra való válasz. S aztán csak a bántalmazásnak van következménye, a provokációnak nincsen."

Pontosan, papucsállatka. A provokáció nem bűn.

math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2020.04.27. 19:47:02

A blogger egyik kommentjéből elég világosan kiderült, hogy az asszony le szokta szólni, mire ő valószínűleg minimum egyszer már visszaütött, és azt hiszi, hogy ez rendjén van, mert egy férfisoviniszta barom.

Matyika Ápolója 2020.04.27. 22:13:25

Öröm látni, Mátyás, hogy immár a párkapcsolatoknak is a szakértője vagy, nem csak minden másnak :D

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.04.28. 07:03:12

@Fürgerókaláb:
Tudod, az egyik érvelési hiba az, amikor válaszolsz egy olyan dologra, amit te adtál a másik szájába.

1. Sehol nem állítottam, hogy éltem bántalmazó kapcsolatban.
2. Sehol nem állítottam, hogy a provokációra jó válasz az erőszak.
3. Sehol nem mondtam, hogy büszke voltam magamra, amikor a lányom visszaültetett.

Minden más stimmel.

gigabursch 2020.04.28. 07:12:23

Én jól szórakoztam.
Főleg azon, hogy: "Nem kell...", majd idővel "Nekem nem jár...???"
Hát nem!

Moháné 2020.04.28. 08:27:45

A fenti értékelésből kimaradt, hogyha Mohabácsit megkérem csapot szerelni, akkor szoktam neki segíteni, amennyire tőlem telik. Ismerem ugyanis a szerszámokat. Van egy bátyám, és apukámmal sokat időztünk - gyerekként - az asztalosműhelyében. Innen való az alapismeretem.

Nem csináltam még olyat, hogy hozzáírjak a férjem kommentjeihez. Ez az ősbemutatóm. Mostani szándékomat az vezérli, látom milyen sokan ismerik a fenti pár sor alapján, az életünket. :-P

Mint írtam bátyám van, együtt jártam vele és a barátaival, focizni. Mindig kevés barátnőm volt, akik voltak, általában olyanok voltak, mint én. Ha bármi bajunk volt egymással, akkor megbeszéltük, őszintén elmondtuk egymásnak a problémánkat. Nem alakultak ki bennem a lányos szókaraték. Otthonról sem hoztam ilyen rossz beidegződéseket.

Szoktunk vitatkozni Mohabácsival, veszekedtünk is már, de mindig maradtunk a vita tárgyánál. Nincsenek szőnyeg alá söpört problémák. Korábbi vitáinkra, sokszor már nem is emlékszünk, mert megbeszéltük és túl vagyunk rajta. Akkor ott helyben, nem csámcsogunk a problémán hetekig, hónapokig.

Már a kapcsolatunk elején megbeszéltük, hogy őszinték leszünk egymáshoz, és mindennek az alapja az, hogy szeretjük egymást. Innen indul minden vita, vagy nézeteltérés. Kulturáltan beszélgetünk egymással, nincs olyan, hogy kimondunk valamit, amit másnap esetleg már megbánunk. Tiszteljük, szeretjük egymást annyira, hogy szavakkal sem akarjuk megbántani a másikat, ha itt tartanánk, akkor az önmagunkra nézve lenne máris intő jel: szeretem még a társamat? :-O

Azt gondolom, ha már ott tart egy kapcsolat, hogy egyik, vagy másik fél nem tiszteli a másikat, akkor annak véget kell vetni. A tiszteletet megelőlegezi az ember a másiknak, aki vagy méltó rá, vagy nem. Korábbi kapcsolataim kivétel nélkül azért értek véget, mert a tiszteletet nem érdemelte ki a másik fél. Nem szabad odáig eljutni, hogy elveszítsük a méltóságunkat.

Mivel sokan sokfajta mintát látnak otthon, ezért iskolai tananyagba venném pl. a meseterápiát, ami a népmeséken keresztül segít megismerni önmagunkat és a körülöttünk zajló eseményeket. Nagyon logikus, és esély sincs arra, hogy félreértelmezzék. Az alapokat bárki el tudja sajátítani, nem kell hozzá még 8 általános sem.

A párkapcsolati problémák esetén, nem az egyenjogúság hiányában kell keresni a gyökeret. Az a kapcsolat, ahol verések, anyázások vannak, ott sokkal korábban félrecsúszott valami. Akár gyerekkorból hozott rossz séma rögzülése, akár a problémák rossz kezelése. Azonban ezek javíthatók lennének, ha akarja egyik, vagy másik fél. De azon a szinten visszaépíteni a tiszteletet már kemény meló.

Hiszek a nemi egyenjogúságban, és szeretem, amikor a férjem udvarias velem, vagy másokkal. De továbbmegyek, hiszek abban is, hogy mindenkinek joga van megkapni a másiktól a tiszteletet, akár itt is: az interneten! Aki bárkivel szemben is tiszteletlenül ír, annak még bőven van mit önmagán dolgozni, hogy olyan emberré váljon, mint amilyen viselkedést elvár másoktól.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.04.28. 08:35:41

@Moháné:
Azért, hogy világos legyen: Moháné nem azonos azzal a hölggyel, akiről a blogban írtam, nem ő volt a verbális agresszor.

Serény Vélemény 2020.04.28. 08:48:06

@Mohácsi Zoltán: Hát... legszívesebben azt mondanám, hogy ez teljesen egyértelmű a poszt alapján, de némelyek hozzászólása annyira hm. alpári, hogy ebből azt lehet feltételezni, hogy az átlagos olvasás-szövegértés annyira alacsony színvonalú, hogy megértem ezt a kiegészítést :D

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.04.28. 10:24:32

@Serény Vélemény:
Éppen azon tűnődtem, hogy a poszt idézeteivel cáfoljak-e egyes állításokat, akiknek pont az ellenkezőjét írtam le, akár személyesek-e, akár általánosak, de aztán eszembe jutott, amit Szerelmetesfeleségtársam szokott mondogatni: "A sas nem kapkod legyek után."

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2020.04.28. 10:29:39

@Moháné:
Azon rötyögök, hogy jól tönkretetted a rólam szép lassan kialakuló, karakteres, hímsoviniszta, nőverő, erőszakos, tehetetlen, papucsállatka barom képet.
:-D
Már csak az összefüggéstelenül, értelmetlenül író, vacak helyesírású blogger maradt.