Szubjektív olvasónapló a XXI. század elejéről

Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója


Mészáros Urbán Szabó Gábor: A győri regény

Szerelmesregény. Hááát... De tökéletességében is hullámzik

2021. augusztus 07. - Mohácsi Zoltán

  Nem vagyok egy nagyon bevállalós típus, szeretem a biztonsági játszmákat. Nem arról van szó, hogy nem vagyok benne ebben-abban, de azért gondolj bele, az egyik legnagyobb álmom egy kertes ház, mellette egy diófa, alatta egy fa asztal, székekkel (ezt nagyon szeretném, ha Gergő fiam csinálná…

Tovább

Szávai Attila: Távoli vidékek felé

Mindentől távolságot tartó novellák

Most is egy visszatérő refrén következik: ez az értékelés soha, vagy legalábbis nagyon kis eséllyel születik meg, ha nincs a véletlen játéka, egy elsőkönyves szerző, aki elküldte nekem a könyvet, lennék-e olyan merész, hogy írok róla, itt a blogon, ha én nem küldöm el az írásom linkjét a könyvét…

Tovább

Száraz Miklós György: Lovak a ködben

Egy kedves, felvidéki magyar lány Budapestre jön, a róla szóló szöveg meg a szívünkbe

TUDOD, MI AZ A SPIROGRÁF? Gyerekkoromban nagyon szerettem, bár nekem nem volt soha, csak a napköziben a közös polcon volt belőle egy némileg hiányos csomag. Nem egy hasznos szerkezet, legalábbis én nem ismerem semmi különösebb hasznát, de az esztétika nem mindig pragmatikus. A spirográffal rajzolni…

Tovább

Farkas Balázs: Ugatás

Egyszerűbb lenne a szavak helyett ugatnunk, morognunk, nyüszítenünk és farkat csóválnunk?

Még néha nem bírok magammal, és rá-rákattanok egy számomra érdekesebb téma, hír kommentjeire, de mindig súlyosan megbánom. Több indok között ezért iparkodom a Facebook-ot is csak nagyon csínján használni. Egyszerűen fel nem foghatom azt az elképesztő agressziót, kőbiztos öntudásból fakadó lenézést,…

Tovább

Halmai Róbert: Nagyapám

Egy kacatokból összepuzzlézott életke apró részletei

NAGYAPÁM NEKEM KETTŐ IS VOLT. Pontosabban mindenkinek volt kettő, mert ember nem lehet, akinek ne lett volna, de én ismertem is mindkettőt. Az anyai Gőzpapát és az apai Mohácsipapát. Nekem még nincsen unokám, úgy fest, a jelen állapotok szerint a fiam részéről akár ki is halhat a Mohácsi név, de a…

Tovább

Duncan MacMillan: Dolgok, amikért érdemes élni

Határterület 1. – Gyula, Várszínház, Bereczki Zoltán vendégelőadása

Új sorozatot indítok a blogomon. Mert, ugye, alapvetőn ez egy olvasónaplós blog. Amiről most és eztán ebben a sorozatban írok, az nem szorosan véve olvasmányélmény, csak közvetve.  Ám a két napja, 2020 július 22-én színházban voltunk. Gyulán nyaralunk. Szerelmetesfeleségtársam mint családi…

Tovább

Erlend Loe: Leltár

Ha egy meg nem értett, norvég költőnéni bevadul

Vámos Miklós Legközelebb majd sikerül című könyvénél már írtam, utálom, ha eleszik a kenyeremet. Azt is írtam, hogy van egy elkezdett, de még (?) be nem fejezett (kis?)regény-kezdeményem a 2013-ban meghalt barátomról, Pipiről. Regény, mondom, mert nem teljesen valósághű, Pipi csak mintaalak benne.…

Tovább

Vámos Miklós: Töredelmes ​vallomás

Amikor Vámos Miklóst olvasok, mindig olyan érzésem van, hogy egy barátommal beszélgetek. Legalábbis többnyire ilyen érzésem van. Ez a kötete szösszenetek gyűjteménye, az ő életének a szösszenetei: apró kis történetek, pici következtetések, kicsi sztorik, mindegyik csak pár oldalon. Vallomások. Ha…

Tovább
süti beállítások módosítása