Moha olvasónaplója


Erlend Loe: Leltár

Ha egy meg nem értett, norvég költőnéni bevadul

2020. április 17. - Mohácsi Zoltán

Vámos Miklós Legközelebb majd sikerül című könyvénél már írtam, utálom, ha eleszik a kenyeremet. Azt is írtam, hogy van egy elkezdett, de még (?) be nem fejezett (kis?)regény-kezdeményem a 2013-ban meghalt barátomról, Pipiről. Regény, mondom, mert nem teljesen valósághű, Pipi csak mintaalak benne.…

Tovább

Erlend Loe: Fvonk

Nem tudok nem szőrösszívű lenni. Ennek a könyvnek az a hibája, ami a legnagyobb erénye: Loe írta. Minden ízében, porcikájában Loe. A hozzáállás, az alaphelyzet képtelensége, a poénok, és nos, igen, a főszereplő karaktere is tipikusan Loe. Mondhatni: összetéveszthetetlenül. Vagy éppen…

Tovább

Erlend Loe: Vegyesbolti csendes napok

Négyes, négyes, de csillagos négyes ám! Mert pazar, mert szétröhögtem a fejemet, mert a szereplők valami elementrisan eltaláltak, mert kicsinyesek, mert hazudnak, mert elhallgatnak, mert és mert… Rövid párbeszédek, de milyen rövidek és milyen párbeszédek! Elfojtások, vágyak, elszürkülés,…

Tovább

Erlend Loe: Doppler

A Flórián téri Libriben futottam bele a könyvbe. Szimpi volt, de pénz híján, leértékelés ide-oda, otthagytam. A könyvtárból viszont a Naiv/Szuper-t viszont (az volt bent) azonnal magamhoz ragadtam. Amikor a Dopplert elolvastam, ismét elkövettem, amit nem szoktam: az értékelésem…

Tovább

Erlend Loe: Naiv.Szuper.

Teljesen szűz voltam Loe-ból. Szerelmetesfeleségtársam névnapja végett szédültem be az óbudai Libri légkondis boltjába, ott láttam meg leértékelve, egyszerűen megtetszett a borítója. De óvatos duhaj vagyok, nem gyúrtam rá azonnal, megtartottam a birtokba vételt, mégha ideiglenes is a birtoklás a…

Tovább