Moha olvasónaplója

Stephen King: A Setét Torony – A harcos

A Setét Torony 1.

2018. augusztus 15. - Mohácsi Zoltán

stephen_king_st1_a_harcos.jpgNo, ez ám a feladat: értékelést írni egy könyvről, ami nem tetszett, de aminek a folytatásait el akarom olvasni, s a második kötete már itt is van a polcon, s aminek a íróját köztudottan nem szeretem, mégis egyre több mindent olvasok tőle!

A temporális lebeny sérült* Stephen King soha nem lesz a kedvencem. Hihetetlenül hullámzónak tartom a könyvei színvonalát, sokszor ndokolatlanul vaskosak, s még amelyiket végigolvasom, sokszor azt is megbánom (pl. Kedencek temetője, Rémkoppantók). De ennek ellenére van egy könyvespolcnyi Kingem, s majd meglátjuk, mit érdemelnek, ha túlestem rajtuk. Néha olyan érzésem van, hogy King az áruházi számlából is tudna majdnem élvezhető regényt csinálni. Ez erény. Meg olyan is, hogy voltaképpen meg is csinálja. Ez meg nem.

Ez a Setét Torony sorozat eddig nagyjából elkerült. Csak nemrégiben akadt a kezembe a könyvtárban a képregény-verziója, ami viszont megnyert magának, és rávett, hogy kacérkodjam a regény-sorozattal. ami csak a hét, egyre vastagodó kötet miatt nem volt annyira evidens.

Megtettem, elolvastam az első kötetet. Nem vagyok lelkes. Olyan sehonnan sehová, meg sem tudunk igazából semmit, csak azt, hogy itt van végre egy hős, aki nem is hősies, nem is túl okos, és nem is nagyon semmi, és megy valaki után, akiről igazából nem tudja meg, hogy kicsoda, s azt sem tudjuk meg, voltaképpen miért megy után, s mi a küldetése, ami kiderül (?). Van benne egy-két narkós vízió, amiről kiderül, hogy nem is narkós vízió, hiába nyomta magába a főcsávó a meszkalint, meg van benne egy nagyon szimpatikus, ki tudja honnan-hogyan jött kisfiú, aki nem ért semmit, de sokkal többet tud és ért, mint gondolnánk, de akitől elég rövid távon el is búcsúzhatunk… S mindez voltaképpen háromszáz oldalon nyúlik, egész konkrétan gyakorlatilag cselekmény nélkül. Na jó, ez igaztalan, mert ott van ((SPOILER:.a kisváros, vagyis inkább mikrováros kiírtása, meg a menekülés a Lassú Mutánsok elől.))

Egy szerencséje van csak a könyvnek, és lám, King mégis zseniális: a bevezetője jobb, mint a folytatás! (King ezeknek az előszavaknak a megírásában marha nagy!) S erre King maga hívja fel a figyelmet. Leírja ugyanis, hogy írt egy unalmas, szar, bevezető első részt, amit tetszik, nem tetszik (nem fog tetszeni), jobb végigszenvedni az egész megértésének az érdekében. Megtettem. Végigszenvedtem. Köszönöm az őszinteségét, Mr. King!

Akkor jöhet a lényeg! Ugye, jön?

* Szendi Gábor szerint azok, akiknek sérült valamiért a temporális lebenyük, meglehetősen grafománok. Példának például az adventisták szerint isteni látomásokat kapott Ellen G. White-ot hozza, aki annak ellenére, hogy nem voltak magas iskolái, majd' százezer oldalt ír, és néha meglepő következtetésekre jutott.

2/5

(2016)

Európa, Budapest, 2015, ISBN: 9789630796590 · Fordította: Bihari György

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr7314182037

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.