Moha olvasónaplója

René Goscinny - Albert Uderzo: A nagy átkelés

Asterix 22.

2018. szeptember 02. - Mohácsi Zoltán

asterix_22_a_nagy_atkeles.jpgNohát, rádöbbentem, hogy ezt a füzetet még egyáltalán nem olvastam! Pedig gyakorlatilag végigrötyögtem az egészet, már az első oldaltól, a viking nevek miatt: Følsissen, Økørsen (ő a kutya, aki így ugat: våøu), Vedøsen, Tüssen, Røntgensen. A vikingek nem látszanak, ködben hajóznak, ezért fehér alapon csak a szövegbuborékok vannak. Majd sötétben találkozunk újra velük. Akkor a fekete alapon vannak a szövegbuborékok. Amikben minden ö-betű ø-betű.

A sztori olyan kis idióta: Asterix és Obelix kimegy halászni ((SPOILER: „Dobd ki a hálót, Obelix!”, „Parancsára kapitány! És most hogy szerezzük vissza a hálót?”, „Hát csak húzd vissza!”, „Húzzam vissza? Dehát kidobtam!”)), mert a gall faluban nincsen friss hal, de a tengeri vihar elsodorja őket, s bár ők nem tudják ((SPOILER: Amerikában érnek partot)). Fura madárral, találkoznak, ami azt mondja: gluglu, ezért az lesz a gluglu madár. Medvét is vadásznak, de Galliában nincsen medve, ezért találgatnak, hol lehetnek. Aztán találkoznak a föld lakóival, akikről mi már tudjuk, hogy ((SPOILER: indiánok)), így azt is, hová került Asterix és Obelix. De mert Obelixet hozzá akarják adni férjül az általuk centuriónak nevezett főnök lányához, ezért megszöknek. A vikingek a röhejes ø-betűjükkel egy szigeten lelnek rájuk, és azt hiszik, ők az őslakosok. Namost az a jelenet, amikor Töpflix(na, jó, Idafix, de nekem a másik név jobban tetszik) és Økørsen vinnyogva, fetrengve röhögnek egymás ugatásán (vau és våøu, ugye), na az kész, vinnyogós.

Aztán az is csuda vicces, hogy amikor a vikingek rájönnek, hogy nem új földrészt fedeztek fel, mert ((SPOILER: egy gall rabszolgájuk felismeri a gall szót)), csuda csalódott mindenki, és senki sem fogja fel, hol is jártak egyáltalán.

Sorolhatnám a poénokat, de nem teszem. (Na, az is teljesen ott van, amikor a glugluk földjének emberei bőrre rajzolják Asterix és Obelix vadász-technikáját! Ezt látni kell!) Tele van velük a füzet. S tényleg valahogy tök jó, hogy senki nem ért semmit, a végére se, mégis mindenki boldog.

Køszønøm, jót røhøgtem!

 

Móra, Budapest, 2017, ISBN: 9789634156925 · Fordította: Bayer Antal
5/5
(2018)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr4314217045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.