Moha olvasónaplója

Robert Kirkman – Charlie Adlard: Élőhalottak 8. – Ostromállapot

The Walking Dead 8.

2019. január 20. - Mohácsi Zoltán

walking_dead_8_ostromallapot.jpgÚgy van az, hogy amitől az ember nagyon tart, és tolná a bekövetkeztét, valahogy mégis várja, hogy végre megtörténjen, miközben egyáltalán nem. 

Így voltam ezzel a kötettel, meg így volt vele a kis csapat is a börtön biztonságában. Tudták, hogy el fog jönni a nap, készültek is rá, jó lett volna túlleni rajta, miközben egyáltalán nem. 

Nem is tudom. Kicsit kedvelvevő volt az előző kötet relatív passzivitása, de aztán annyira nem dobott fel, hogy bezzeg ebben a kötetben mennyi minden történt. Miközben voltakééppen olyan sok minden nem is, csak lőtt mindenki veszettül, és jelentősen megcsappant a szereplő-készlet. Valahogy olyan volt ez a rész, mint a Mátrix  című film harmadik része. Annyi minden történt benne, annyir tele volt akcióval, hogy már a közepe felé untam, hogy semmi nem történik, csak akció van, de tulajdonképpen nem történik semmi. 

Na, itt most történik. Még csak azt sem mondom, hogy minden alap nélkül. Meg azt sem, hogy váratlanul. A váratlanság, bárkivel is történik bármi, tulajdonképpen sosem a történet logikája miatt, hanem az olvasói elvárások miatt váratlan: nem akarjuk, hogy a kedvenc hőseinkkel bármi rossz történjék. Holott az életben is történnek nagyon rossz dolgok a kedvenc hőseinkkel. Nagyon-nagyon rosszak. Vagyis a kérdés az, kiket un meg a szerzőpáros, kiket akar kiiktatni a történetből, illetve kikkel lenne nagyon nehéz továbbvinni a sztorit. Illetve, ki az, akinek a kiiktatása megdöbbenti, felháborítja az olvasót, akit sajnál, de a hiánya miatt nem vágja sarokba az egész sorozatot. Úgy gondolom, ebben a részben mindenre volt példa. 

Ami viszont zavart: a Kormányzó sorsa. Persze, tudtuk, hogy a támadás előbb-utóbb bekövetkezik. Azt is tudtuk, hogy a Kormányzó az aljas szájkarate és még aljasabb patalogikus szadizmus képviselője. Az sem volt meglepetés, hogy a bosszúját kiterjeszti mindenkire, aki nem az ő táborában van. Ebben, ezzel nincs is semmi baj. Mármint nem a Kormányzó cselekedeteivel, hanem azzal, hogy kiszámítható a patalogiája. 

walking_dead_8_ostromallapot_carl.jpgViszont az összecsapásra azért több füzetnyi ideje készülünk, számítunk. Ehhez képest azonban nagyon hamar lezajlik, és nagyon hamar lerendeződik a Kormányzó sorsa is. A lerendeződésben van egy kis flikkflakk, de azért annyira nem lepődünk meg, annyira nem nagy a csavar, és valahogy a kielégülés sem olyan oltári. 

Azt figyeltem még, hogy meghal, aki meghal, nem kevesen, de roppant gyorsan, de vagy nem volt ez sem annyira előkészítve, vagy úgy jártam, mint a szereplők többsége, amit a kis Carl foglal össze: mindig meghal valaki. S ezért nem ráztak meg a halálok túlságosan. 

Egyszóval: vártam ezt az ostromállapotot, de aztán nem szólt akkorát, mint vártam, mint reméltem. Pedig ebben aztán jócskán történt sok minden. De tény, hogy unatkozni nem lehetett az olvasás/nézegetés közben. 

 

Books & Stuff, Székesfehérvár, 2017, ISBN: 9786158072823 · Fordította: Juhász Viktor 
4,5/5
(2019)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr6214574202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.