Moha olvasónaplója

Morris: A kéklábúak támadása

Lucky Luke 35.

2019. május 08. - Mohácsi Zoltán

lucky_luke_35_a_keklabuak_tamadasa.jpgLucky Luke-ot nem kell bemutatnom senkinek, úgy gondolom. Lucky Luke alakja: a magányos cowboy, szájában az állandóan ott lógó cigarettával, később, gyermek- és egészségvédelmi okokból fűszállal, aki gyorsabb a saját árnyékánál is, ha pisztolyozni kell, akinek csuda értelmes lova van, viszont néha felbukkan a közelében egy csudára ostoba, de nagyon mulatságos kutyus is, és van négy tesó, akik permanens ellenfelei, és aki rendre legyőzi a rosszfiúkat. Szóval ez az alapfelállás nem változik. Attól függetlenül nem, hogy a Lucky Luke füzetek szerző nem teljesen konzekvensek abban az értelemben, hogy bár volt egy klasszikus szerzői felállásuk Goscinny és Morris személyében, de Goscinny halála után több szerző is bekapcsolódott a képregények alkotásába. (A kronológiánál kicsit fonalat veszítettem, mert a Lucky Luke-ról szóló Wikipedia-s szócikk alapján Goscinny 1977-ben bekövetkezett halála után még négy füzet az ő neve alatt jelent meg.) Illetve kezdetben volt tíz olyan füzet, amit egyedül a rajzoló, Morris készített.

A tízből ez a kéklábús volt a utolsó. Eredetileg 1958-ban jelent meg. Tehát Ennek a történetnek Morris volt sz egyedüli alkotója. A füzetbe belelapozva a rajzokon is érezhető a koraiság. Nehezen tudnám megfogalmazni, hogyan is lehet ezt tetten érni. Ezért írtam úgy, hogy érezni lehet. Ez a tény egyáltalán nem zavaró.

lucky_luke_35_a_keklabuak_tamadasa_morris_luke.jpg

(A z illusztráció a szerző és Luke közös képe)

A történet végtelenül egyszerű. Bár voltaképpen egyik Lucky Luke történet sem bonyolult. A Rattlesnake (csörgőkígyó) nevű kisvárosban felbukkan egy Cucaracha nevű hamiskártyás, aki kifosztja a helyi seriffet. Lucky Luke, aki éppen ekkor tartózkodik a szalonban, visszaszerzi tőle a seriff pénzét, és el akarja fogni a mexikói csalót, ám az meglép előle. Cucaracha bosszút forral, elmenekül ugyan a városból, de hamarosan a kéklábú indiánok fogságába esik. A kéklábúak főnöke, Szomjas Medve a Cucaracha által felajánlott tengernyi whisky zsákmányának nevében hajlandó kiásni a csatabárdot a város ellen. Harcba hív másik két törzset is, a sárgalábúakat és a zöldlábúakat. A történet innentől az indiánok város elleni támadásának a börleszkje.

A seriff egy rettentően babonás, peches figura, de városának lakói sincsenek a topon, majd' olyan bénák, mint a rend őre. Szomjas Medvét az alkoholizmusa hajtja, de semmi más: csapnivaló stratéga, vacak vezér. Mindkét oldalról a véletlenek segítenek megvalósítani a célokat, és a véletlenek akadályozzák meg, hogy a célok teljesüljenek. Mondom, börleszk a javából.

S az, hogy börleszk (bár mindegyik történet hajlik erre, csak ez valahogy jobban) az erőssége és a gyengesége is. Ha nem lenne az, nagyon gyenge lenne. Ha nem lenne ennyire az, valahogy erősebb lenne. Semmi bajom a börleszkkel, nagyon szerettem Chaplin-t, Stan-t és Pan-t, a Zimmer Feri-t, a RRRrrrr!!!-t, meg egyebeket is. Szóval semmi bajom a börleszkkel. Azért sem, mert mondom, voltaképpen és mindenképpen az összes Lucky Luke füzet egyfajta börleszk. Ennek legeklatánsabb példája az a füzet, amelyben a rettentő ostoba kutyus Rantanplan örökössé válik. Szóval önmagában a börleszkkel nincsen bajom.

lucky_luke_35_a_keklabuak_tamadasa_morris_1.jpgÁm ezt a füzetet valahogy túl börleszkesnek találtam. Erőltetettnek, na. Mosolyogtam rajta, persze, hogy mosolyogtam, főleg a seriff szerencsétlenségén, de nem kacagtam szívből. A túltolt börleszk fárasztó, olyan najólvanmár-érzést vált ki. Erőltetett lesz. Chaplin azért volt zseniális, mert megtalálta azt a határt, amit az említett RRRrrrr!!! és Morris ebben a füzetben néha átlép: a szereplőknek szerethető embernek kell maradniuk, nem pusztán eszköznek a humor érdekében, és nem csupán karikatúrának. A még nem említett Buster Keaton is ebben volt lángész. Szerintem ezért szeretem a seriff-et is ebben a füzetben. 

Ezzel együtt senkinek a kedvét nem akarom elvenni ettől a történettől. Még az is megeshet, hogy az értékítéletem kapott valahol gellert. (Bár nem szoktam tévedni: egyszer azt hittem, hogy tévedtem, de tévedtem! :-D )

Elárulom még, hogy most, ahogy ezt az értékelést írom, bele-belesandítottam a képregénybe, és ahogy felidéztem a gegeket, mosolyogtam. Erre varrj gombot! Azért tudott valamit ez a Morris!

P. S.: Csak az én kötetemben van fordítva beragasztva a belső címlap? Ahogy kinyitom a fedelet, a kolofon néz velem szembe, és lapozva egyet a kolofon túloldalán van a belső címlap.

 

Pesti Könyv, 2019, ISBN: 9786155699276; fordította: Meggyesi Gábor
3,5/5
(2019)

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr1814815172

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.