Szubjektív olvasónapló a XXI. század elejéről

Moha olvasónaplója

Moha olvasónaplója

Dylan Dog 9. – Morgana – A halálon túl

Egy zombi-álomtörténet és egy Halál-alkus sorozatgyilkosos líra

2021. augusztus 29. - Mohácsi Zoltán

A Dylan Dog előző száma, a nyolcadik, azzal a Boszorkányüldözéses, konzervativizmus gyűlölttel, a tömbösített lefasiztázással eléggé kiakasztott, kedvemet szegte a sorozattal kapcsolatban. De ha már kihoztam a könyvtárból ezt a kilencedik füzetet, úgy voltam vele, legyen, hátha ez igazi rémálmas…

Tovább

Ben Jonson: Volpone

„Áll a hajsza, áll a bál a pénz körül: járja koldus és király. A Sátán örül”

Hogyan került a figyelmem előterébe a Volpone? Ó, nagyon egyszerű, Szerelmetesfeleségtársammal Gerald Depardieu-napokat tartottunk itthon. Depardieu pedig címszereplője volt az e drámából készült filmnek.  Szóval Ben Jonsont, a XVII. századi drámaíró mélyebb ismeretét nagyjából Depardieu-nek…

Tovább

A Facebook GONDOLATRENDŐRSÉGE ismét akcióban

Ezúttal egy Dylan Dog-képregényből adódó következtetések a vádlottak padján.

A mohabacsi-olvas.blog.hu bejegyzései gyakorlatilag kivétel nélkül a Blogcímlapra kerülnek. A kiadványaikról írt értékeléseimet kivétel nélkül megosztja a Facebook oldalán a Napkút Kiadó. Az elmúlt héten elvileg három bejegyzésemet élesítették. Nem egetverő eredmények ezek, bár valamit minden…

Tovább

Dylan Dog 8. – Éjfél után – Boszorkányüldözés

Egy roppant szórakoztató és egy nagyon buta ideológiai történet

Ja, aha, megint a rémálom-nyomozó. Az előző füzet mássága után kíváncsi voltam, milyen az, amikor valóban rémálom-nyomoz. A helyzet az, hogy ezzel a kötettel ismét sikerült némileg mellényúlnom a könyvtárban. A két történet közül az első sorozatgyilkosos, semmi túl-, más- és egyéb világ, de a…

Tovább

Claudio Chiaverotti – Giuseppe Liotti: Morgan Lost 5. – Az élet órája

Milyen az élet a halál előtt, avagy a kajmán arcú sorozatgyilkos

A Morgan Lost azon ritka képregények közé tartozik immár, amit megjelenésükkor, látatlanba, olvasatlanul megveszek. Ha jól belegondolok, az Asterix, a Lucky Luke, a színezett Rejtő-képregények és a Sin City tartozik(na) ide. Meg a Kockás magazin, bár a legutóbbi szám, a 94. nagyon nagy csalódást…

Tovább

P. G. Wodehouse: Az ideális vő

Archie Moffam alakjával Wodehouse önmagához képest újat alkotott

Amikor valami könnyűt szeretnék olvasni, és úgy könnyűt, hogy nevethessek is, jobbára Sir Pelham Grenville Wodehouse neve jut eszembe. Meg a roppant foghíjas, mégis egy komplett polcot elfoglaló életmű itt mögöttem. Ahonnan jobbára találomra emelek le egy-egy kötetet. S amiből sokkal kevesebbet…

Tovább

Szőnyi Szilárd: Föltámadott a gender (Családbarát megfontolások a nemek forrdalmáról)

Szívderítő, fellélegzős életközeliség a normalitás háza tájáról

Bár látszatra úgy tűnik, a téát tekintve monomániás lettem, de mindent tagadok, nincsen is így: a mindennapokban egyáltalán nem foglalkoztat ennyire az LMBTQstb jelenvalósága. Elsősorban azért nem, mert alig van élő képviselője az ismerősi körömben. Homoszexuálisok vannak, de ők is igen kis…

Tovább

Maurice Leblanc: Arsène Lupin kalandjai

Vajon miért kedveljük a törvényre fittyet hányó, gazember-alakokat?

Egy ideje már őrlődöm, tipródom és kattog az agyam. Mondanám, hogy régen nem úgy volt, ahogyan most gondolom, de éppen Arséne Lupin a példa, hogy dehogynem. Csak azóta elharapódzott, kinőtte magát a jelenség. Nem is sorolom, mert minek, úgyis tudni fogod, ki mindenkire gondolok. Arról van szó, hogy…

Tovább

Alan Moore – Ian Gibson: Halo Jones balladája

Egy ízig-vérig hétköznapi csajszi a világűrben és egy világzűrben

Ha van egy zseniális darabja, a műélvező nagyon sok minden mást meg tud bocsátani egy alkotónak. Az egy zseniális elmossa a későbbi gyengébb próbálkozásokat. Meg az előtte levő harmatgyengéket is, persze. Azt hiszem, Alan Moore a Watchmen-nél jobbat soha nem fog alkotni. Mondom ezt úgy, hogy azon…

Tovább

Dylan Dog 7. – Emlékek a félhomályból

A rémálom-nyomozó egy sorozatgyilkos és a múlt szerelmének nyomában

A Sergio Bonelli Editor képregényeivel hazánkban a Frike Comics Kft. foglalkozik. A Sergio Bonelli Editor Olaszország legnagyobb, leghíresebb kiadója. Vannak képregényei, amelyek százezres nagyságrendben fogynak. A történetek cselekményesek, akciódúsak, krimik, thrillerek, misztikus és…

Tovább

Douglas Murray: A tömegek tébolya

„A férfiak által tervezett utak nőket gyilkolnak meg.”

Nem vicc és nem is egy Stephen King regény alapötlete: ezt a mondatot valaki komolyan gondolta, és egy újság komoly gondolatként még meg is jelentette. Innentől vond kétségbe a kötet címét! „A FÉRFIAK ÁLTAL TERVEZETT UTAKNŐKET GYILKOLNAK MEG.” Nyaralás közben voltunk. Volt időm mindenfélét…

Tovább

Dóka Péter: A kék hajú lány

Több, sok-sok ilyen könyv kellene!

Világéletemben iparkodtam szavatartó, kiszámítható, őszinte ember lenni. Azt hiszem, nagyjából sikerült. Dóka Péter előzőleg olvasott könyvénél, Az ellopott zsiráfnál ígértem, hogy bár volt bajom azzal a könyvvel, de a stílusával egyáltalán nem, tehát nem számoltam le egyszer s mindörökre a…

Tovább

Mészáros Urbán Szabó Gábor: A győri regény

Szerelmesregény. Hááát... De tökéletességében is hullámzik

  Nem vagyok egy nagyon bevállalós típus, szeretem a biztonsági játszmákat. Nem arról van szó, hogy nem vagyok benne ebben-abban, de azért gondolj bele, az egyik legnagyobb álmom egy kertes ház, mellette egy diófa, alatta egy fa asztal, székekkel (ezt nagyon szeretném, ha Gergő fiam csinálná…

Tovább

M. Eller: A láthatatlan professzor

Az, hogy ez az ötödik újraolvasása e könyvnek, önmagáért beszél!

Most tényleg, semmi okom nincsen rá, miért vágnálak át? Egyáltalán nem mondok valótlant, ha azt mondom, nagyon ritkán olvasok el könyvet többször. Nem állítom, hogy ne lenne rá példa, de egyáltalán nem hemzsegnek a duplaolvasásos kötetek körülöttem.  Gondolkodtam egy kicsit, mi az, aminek a minimum…

Tovább
süti beállítások módosítása