Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

M. Eller: A láthatatlan professzor

Az, hogy ez az ötödik újraolvasása e könyvnek, önmagáért beszél!

2021. augusztus 02. - Mohácsi Zoltán

eller_a_lathatatlan_professzor.jpg

Most tényleg, semmi okom nincsen rá, miért vágnálak át? Egyáltalán nem mondok valótlant, ha azt mondom, nagyon ritkán olvasok el könyvet többször. Nem állítom, hogy ne lenne rá példa, de egyáltalán nem hemzsegnek a duplaolvasásos kötetek körülöttem. 

Gondolkodtam egy kicsit, mi az, aminek a minimum kétszeri olvasásában biztos vagyok. Érdekes dolgok jutottak az eszembe: Szikra Ferkó, Micimackó, A kis herceg, A csillagszemű, A fekete sombrero, A kétéltű ember, Rejtőből több is, Száz év magány, Macskabölcső, A funtineli boszorkány, Az elnök futára, Micsoda kölykök, Tatárok a tengeren, Micsoda társaság!, Kilenc vesszőparipa, Marsbéli krónikák. Sehollakók, Szálka hal nélkül, A lator... 

Nem folytatom, nem is olyan kevés mint gondoltam. Viszont tény, hogy döntő többségében az évtizedekkel ezelőtt olvasottak viszik a prímet. Nem tudom, van-e ebből levonható tanulság? Annyi mindent olvastam, nehéz már újdonságot mutatni?  Nem tudok már olyan lelkes lenni mint egykor? Régen jobb könyveket írtak? 

Gyerekoromban volt egy olyan szokásom, hogy a szennycímlapon lendületesen kipipáltam az elolvasott könyveket. S mert igazmondó ember vagyok, ahogy az első bekezdésben láthattad, kapaszkodj meg, barátom, ebben a könyvben, mármint A láthatatlan professzorban eddig négy pipa volt. Most beteszem majd az ötödiket. 

eller_a_lathatatlan_professzor_7.jpg

Viharvert, romos már a könyv, úgy kellett ragasztószalaggal egyben maradásra bírnom. Bevallom, volt bennem némi, hm, izgalom, hogyan is fog tetszeni az egykori kedvenc.  Azért csak eltelt az egykor és a ma között, várj csak (szem az ég felé, fejben számolás), úgy, bakker, negyven-negyvenöt év. Emberi életet nézve iszonyat hosszú idő, az édesanyám huszonhét évet élt összesen. Ennyi idő alatt bőven változik annyit az ember, hogy ami akkor tetszett, ma már kevésbé vagy egyáltalán ne tessen. 

No, a láthatatlan prof tessett most is. Van, ami nem változik. 

M. Eller nevű személy, író nem létezik, nem is létezett sohasem. Álnév. Jó, írói álnév. 

Mondjuk azt soha nem értettem, hogy minek az álnév, amikor mindenki tudja, hogy kicsoda az álnév mögé elbújni igyekező szerző? Amikor a magyar szerző az olvasók kegyeinek megnyeréséért kezdetben álnevet használ, azt még csak-csak... Nagyon sok ostoba ember van, aki úgy gondolja, hogy ami magyar, a pörköltön és a gulyáslevesen kívül bármi is legyen, az nem lehet jó. (Aaki pedig még a pörköltet és a gulyást sem szereti, apááám, nem is mondom...) Tehát például Marcus Meadow-t megértettem valahol, bár a könyv címe miatt, amivel első ízben találkoztam kilógott a vastag lóláb: Szex és Szekszárd. Aztán Meadown ripsz-ropsz leszokott a meadow-ságról és Réti László lett belőle. De például Leslie L. Lawrence vagy Vavyan Fable nem szokott le a maga -ségéről, -ságáról, holott ember nincsen, aki ne tudná, hogyan hívják őket  „lefordítva”. Nem fokozom... 

Szóval M. Eller nincs, nem is volt, nem is lesz. Helyette egy, az ötvenes-hatvanas években aktív színésznő van, akit Maria Laura Rocca-nak hívtak. A hölgy '59-ben kiadott egy regényt (Cina senza muraglia). Tíz év múlva minden bizonnyal ennek a hatására kínálták meg azzal, hogy írjon egy sci-fi forgatókönyvet. Ami aztán meg is született L'inafferrabile invincibile Mr. Invisibile címmel. A forgatókönyvből egy év múlva el is készült a film. 

Ugyanabban az évben jelent meg a forgatókönyvből írt kisregény,amit három év múlva a Delfin Könyvek szerkesztője, Rónaszegi Miklós beválogatott a sorozatba. A reakciók alapján úgy ítélhető meg, hogy az egyik legsikeresebb kötet lett. A hölgy több irodalmi ténykedéséről nem találtam információt. 

eller_a_lathatatlan_professzor_mlr.JPG

A láthatatlan professzor arról szól, 

hogy adva van egy viszonylag fiatal kutatóorvos, aki a vírusokkal kapcsolatban kurkászik a laboratóriumban. Adva van egy neki tetsző kollegina, meg egy semmitevő, bájgúnár, aki ott dolgozik, ahol ők. Illetve jobbára csak ott van, bár egy másik laborban. 

A viszonylag fiatal főszereplőt Peternek hívják. Angol, és Svájcban vagyunk, ezért Peter szobát bérel egy idős hölgytől. Akinek van egy öreg bútora, amit még a volt férje vásárolt valahol külföldön. Peter véletlenül kinyit ezen a bútoron egy rekeszt, ahol talál egy fiolát. Amibe szintén véletlenül belekortyol. Amitől meg láthatatlanná válik. 

Adva van továbbá a labor igazgatójának korrupt titkára, egy ügyesen lavírozó gazdag üzletember, annak kétajtós szekrény verőembere. S adva van még Peter a tojást robbanóanyaggá változtató kollégája. Robbanóanyag, láthatatlanság, gazdag gazember... Beindul a verkli, elindul a cselekmény. Sejtheted! 

eller_a_lathatatlan_professzor_1.jpg

A szereplők a témához képest meglepően 

árnyaltak. No, ne várjunk persze minden mozdulatukra, gondolatukra kiszőrözött részletgazdagságot, hiszen alapjában egy börleszk-jellegű sci-fis kalandregényről van szó, ráadásul egy kisregény hosszban. Ám ennek ellenére nem túlzottan sematikus, nem unalomig fekete-fehér egyik alak sem. 

Mi több, a nem kissé pipogya, némileg bárgyú Peter még némi jellemfejlődésen is átmegy, amit döntő részben a szerelem indukál: meg akarja menteni a doki nénit, akiért a szíve dobog. S mert a szerelem, mint tudjuk, erősebb a halálnál is, Peter észre sem veszi, és máris a továbbra sem túlságosan ügyes, ám mégis bátor hős szerepében találja magát. Akarva, akaratlan, bár még soha nem tett ilyet, repülőgépet is vezet. Amire, mondanom sem kell, a nő miatt szállt fel. 

eller_a_lathatatlan_professzor_6.jpg

Amennyire a jó alapötlet viszi a regényt, annyira viszi a humor is,  

mert A láthatatlan professzor vicces könyv. Tény hogy egyfelől a sokadik olvasás nem tesz jót a poénoknak, de ez természetes: ami első ízben elementáris hatással van, az a sokadikban már nem képes erre. 

Erre csak Szerelmetesfeleségtársam képes: hiába látom őt mindennap, mégis minden alkatrészének a látványa örömöt, esztétikai gyönyört okoz mindennap. Hiába mondom neki, hogy ez nem természetes egy pasi esetében, hogy emögött valami susmus van, szerintem pompásan sikerült a bűvölete, ő hajthatatlanul tagadja ezt. Amikor azt mondom, ez még senki esetében nem működött így az életemben, azzal védekezik, nem csinál semmit, ezt én csinálom. Mire én rendre azt mondom, ezt nem tudom csinálni, az én részem csak az élvezet és az esztétikai imádat. Évek óta patthelyzetben toporgunk. De SzFT képes arra, hogy nagyon-nagyon sokadszorra is önfeledt elragadtatást váltson ki belőlem. 

M. Eller könyve azért erre nem volt képes. 

Sokféle humor tud megröhögtetni. Mértékkel kedvelem Vavyan Fable humorát is, Woody Allen sziporkáit, Rejtő fantasztikus beszólásait, Douglas Adams morbidjait, Kiss József László szójátékait, Méhes György családpoénjait, Wodehouse arisztokratikus blazírtságát, de a Monty Python angol blődségét, Aszlányi kabarétréfásságú regényeit, Bud Spencer, Pierre Richard filmjeit. De Eddie Murphy, nem jön be. Adam Sandler nagyon mértékkel, amikor éppen nem altestiskedik. 

eller_a_lathatatlan_professzor_4.jpg

Sorolhatnám igen sokáig. Nem fogom. Tényleg végteleníthető a lista. M. Eller humora nem verbális, nem intellektuális: börleszk-szerű helyzetkomikum. Nem beszólásai vannak a szereplőknek, hanem megmozdulásai. Elképesztő bátorsággal alkalmaz olyan unásig látott dolgot is, amilyen egy tortacsata, egy vízisível száguldó üres bikini, a láthatatlan ember ölében ülő kutya, mintha autót vezetne... A meglepő az, hogy még ezek is működnek a regényben. Amikor első ízben olvastam, szinte filmen láttam magam előtt az eseményeket. Meg még most is. Szóval valamit nagyon elkapott az író-színésznő. 

eller_a_lathatatlan_professzor_2.jpg

A láthatatlan professzor szórakoztató irodalom, 

nem is akar több lenni. Nem tudom, eredetileg hová sorolták Olaszországban, nálunk egy ifjúsági könyvsorozatban jelent meg. Ennek dacára simán és nagyon élvezhető felnőtt fejjel is, még akkor is, ha pajszerral lefejtem róla a nosztalgiafaktort. 

Az M. Eller álnevű hölgyemény nagyon elkapta a hangulatát, jó érzékkel lestoppolt, mielőtt sokká váltak volna az ötletek és a megoldások. Valószínűleg a regény hossza (rövidsége) is optimális. Nem markol sokat, így pont annyit fog, amennyit érdemes. 

Mindenképpen megemlítem még a grafikust, Balogh Pétert, 

mert azzal a néhány rajzzal, ami bekerült a könyvbe, nagyon sokat emelt az élvezeti értéken. A képei realisták, dinamikusak. Engem Nepp József stílusára emlékeztet, ahogyan dolgozik, de semmiképpen sem plágium szinten, mindössze viszonyítási pontként. Nem csupán ezt a Delfin Könyvet illusztrálta, az ő kezét dicsére Az elnök futára, Mi legyen a borjúval?, és A fehér pisztoly. De nem nyúl mellé, aki Lassiet társítja a nevéhez. S kutyákat annyira tudott rajzolni, hogy ő illusztrálta a Búvár Zsebkönyvek Kutyák részét is. Meg Gyurkovics Tibor nekem nagyon kedves Kiskutya-nagykutyáját is. Nem beszélve Tolsztoj meséiről, amelyek Medve a szekéren címmel jelentek meg. S még egy csomó mindent ő rajzolt, itt megnézheted, miket. 

Úgy tűnik, Balogh Péter sem volt képes méltatlan munkát kiadni a kezéből. Az biztos, hogy Peter arca számomra mindörökre az a szimpatikus, komoly lópofa marad, ahogyan ő elképzelte a professzort, aki aztán láthatatlanná vált. 

 

Móra, Budapest, 1973, 192 oldal · puhatáblás · Fordította: Lontay László · Illusztrálta: Balogh Péter

10/10

2021, augusztus első napja, vége a szabinak, holnap megint munka van; csak azért nem bánom, mert a könyvtárban vár két előjegyzett könyv. Meg azért, hogy holnap leszúrhassam és átölelhessem egy kolléganőmet, aki a szabadságom alatt mondott fel: nagyon sajnálom, hogy elmegy.

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5716644444

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kyria 2021.08.06. 12:18:31

Azt hiszem, én is olvastam, csak bennem nem hagyott ennyire mély nyomokat (a borítója volt azonnal ismerős). De nem is ezért írok, hanem mert a listában megütötte a szememet A funtineli boszorkány. Annak idején volt egy időszak, amikor felkapták Wass Albertet és mivel úgy hírlett, ez a legjobb regénye, hát én is elolvastam. Azóta is töprengek, hogy vajon mi volt ebben a könyvben akkora szenzáció, mert számomra egy határozottan unalmas sztori volt lehetetlen fordulatokkal, nem futott ki sehová a történet, nem volt tanulsága, egy felüdülés volt a végére érni. Azóta sem olvastam semmit Wass Alberttől és nem is fogok. Nyilván ízlések és pofonok, az is lehet, hogy csak én nem értettem az egészet, de ez és a Fekete gyémántok voltak életem legrosszabb könyvei. (Pedig amúgy kedvelem Jókait, de ezzel a regényével ugyanúgy nem tudtam mit kezdeni, mint a boszorkány történettel.)

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.08.06. 17:57:29

@Kyria:
Két könyv is bizonyítja, hogy nem azonos az ízlésünk a szépirodalomban. Nincs ezzel semmi baj, vannak olyan írók, akik például a magyar mainstream kánonban befutottak, de jómagam képtelen vagyok olvasni őket, többszöri próbálkozásom is csőddel végződött. Ilyen Krasznahorkai, ahol fel sem fogom, amit olvasok; nem tudom, hogy ennyire ostoba vagyok-e vagy csak olyan szinten nem köt le, hogy kikapcsol az agyam. A másik Esterházy. Neki a stílusa tetszik, de őt meg író-bűvésznek vélem, aki azzal bűvészkedik, hogy van stílusa, mondanivalója hozzá annyira meg nem, de a stílus visz mindent. Több könyvébe belefogtam, és rendre letettem őket.

Elképesztő, hogy nem tetszett, szenvedtél vele, és mégis végig olvastad „A funtineli” mindhárom kötetét! Én olyan simán félbehagyok bármit mint a csuda! Hiába akarod, nem győzködlek, hogy miért hihetetlenül jó könyv ez is, meg láthatatlan prof is! Mer' te sem tudnál meggyőzni, hogy nekem jó Esterházy :-D De mert nekem nem jó, attól még lehet jó. De tény, hogy Wassnak ez a könyve számomra az egyik legkedvesebb könyv, amit csak olvastam. S van még tőle néhány, ami nagyon-nagyon tetszett, bár ennyire nem. S van ami annyira nem, és olyan is van, amit simán félbehagytam, mert nem érdekelt. Így megy ez, mondaná Vonnegut.

kétszeres vuvuzelaművész 2021.09.25. 10:14:35

Annak idején ez nekem kimaradt, most olvastam el. Nem tetszett. Lehet, hogy gyerekként kellett volna olvasnom. A főszereplő hülyesége annyira irritált..., pedig alapból kedvelem a jószándékú, kétbalkezes szerencsétleneket, akiknek végül azért sikerül (szeretném azt hinni, hogy én is ilyen vagyok, de eddig még sajnos csak a kétbalkezes szerencsétlenkedés jött össze, a hepiend valahogy mindig elmaradt), egy filmes példát mondva: a Magas, szőke férfi, felemás cipőben, Pierre Richarddal.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.09.25. 17:00:49

@kétszeres vuvuzelaművész:
Ahogy mondtam, ízlések és ficamok. Nekem biztos a nosztalgia faktor miatt is tetszett. Tény, hogy anno jobban mint most. A "Magad szőke" alap, ahogy mondod
süti beállítások módosítása