Pokol Béla, ahogy a Wikipédián olvasom: „magyar jogtudós, politológus, egyetemi tanár, a szociológiai tudomány (akadémiai) doktora. 1998 és 2002 között a Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselője volt. 2011-től, alkotmánybíró. […] 1986-ban védte meg a politikatudományok kandidátusi, 1989-ben pedig a szociológiai tudomány akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Bizottságának, a Doktori Tanács szociológiai és demográfiai szakbizottságának tagja volt. Kutatási területe a jog, a politika és tudományos társadalom alrendszerei.”*
Elfogadom, hogy az iskolázottság sem az etikussággal, sem a becsületességgel nem jár feltétlenül karöltve, de azért, úgy fest, ebben az esetben nem mondhatjuk azt, hogy a szerző hasraütés-szerűen összeollózott adatokat a netről, és sitty-sutty összecsapott belőlük egy könyvet. Annak ellenére nem, hogy tény, az adatainak a forrásmegjelölése néha valóban „érdekes”. A legtöbbször meg teljesen alapos.
Pokol Béla voltaképpen nem állít mást ezzel a könyvvel (ami 2011-ben, vagyis a migráns-áradat elindulása előtt jelent meg), mint azt, hogy Európa honos lakossága szép lassan kihal, Európa összeomlik, és az európai országokban nem honos emberi fajták veszik át a hatalmat. Nem beszél túl sokat arról, amit Spengler mond Európa végnapjairól, de azért az első fejezet erről szól. Kelet-Európa sorsát a cigányság és a hozzájuk kapcsolódó politikai kesztyűs kéz-hozzáállás fogja megpecsételni. Nyugat-Európáét pedig az iszlám. Azon egyszerű okból, hogy mind a cigányság, mind az iszlám, ha más és más okból is, de gyerekpárti. Szaporodik. Ami az európai honos lakosságról nem mondható el. Sőt. Ahhoz, hogy egy nép szaporodjon, családonként három gyerekre van szükség. Kettő csak fenntartja a populációt, egy gyerek esetén pedig, adja magát, csökken a létszám.
A problémát az jelenti mind Kelet-, mind Nyugat-Európában, hogy a demográfiai szempontból életképes csoportok tömegekké váltak/válnak, viszont éppen ezek a csoportok azok, amelyek statisztikailag aluliskolázottak, ellenségesek a többségi társadalommal, és csupán kis részük, az is kínkeservvel integrálható a többségi társadalomba.
Vagyis ahogyan fogy a gyermekek nem vállalása miatt fogy munkából élő réteg, úgy növekszik az a csoport, amely szinte kizárólag állami támogatásokból, illetve illegális tevékenységekből él. Ez pedig, logikus módon, a társadalmak összeroppanásához vezet: egyre kevesebb ember tart el egyre többet, és van egy határ, ami után ezt már képtelen megtenni. Prognózisa szerint ez nagyjából 2050-re fog megtörténni.
Ez a könyv mondanivalójának a veleje. Logikus.
KELET-EURÓPA
Pokol Béla sorra veszi a kelet-európai országokat és elmondja, ha a számok mások és mások is, a képlet nagyjából ugyanaz mindenhol. Az eredeti őslakosok száma csökken. A cigányságé növekszik. A keresőképes lakosság döntő része tartósan Nyugat-Európába megy kereső tevékenységet folytatni. Az adott országokban jobbára az idősebb generációk maradnak, nyugdíj felé közeledve vagy nyugdíjasként. Illetve marad a cigányság. Amelynek száma nagyjából a kétszeresére emelkedik majd országonként. S amely, ha akarjuk ezt polkorrekten nem ismerjük el, de attól még tény marad, a munkaerő-piacon nem túl súlyos tényező, jobbára vagy alkalmi fekete munkából, vagy szociális támogatásokból él. Vagy, ami még inkább súlyossá teszi a helyzetet, mások tulajdonából. S a legrosszabb esetben a szervezett bűnözés része. Viszont annyira polkorrektek lettünk, hogy erről már beszélni sem ildomos, mert a tények fel- és elismerése önmagában rasszizmus.** (Ez padig maga az immunitás hiánya, a későbbiekben pedig az öngyilkosság egy sajátos eszköze.)
Az integráció, mondja Pokol Béla és a mindennapos tapasztalat, nagyjából teljesen megbukott, a kelet-európai blokk országai a hetvenes évek óta próbálkoznak vele. Az elmúlt rendszerben, a kötelező foglalkoztatottság idején még jobb volt a helyzet, de a rendszerváltás, a gyárak, üzemek bezárása, az építőipar jelentős leépülése prognosztizált a cigányság még jelentősebb talajvesztését. A szerző kifejti azt is, hogy a cigánysággal kapcsolatos problémákról beszélők rasszizmussal való vádolásának a módszere, jóllehet sikeres módszer, de a problémát nem oldja meg. Ugyanis ha a társadalomban, bármelyikben, itt Kelet-Európában teljesen meg is szűnne a rasszizmus, attól a cigányság munkavállalási kedve, életmódja nem változna. Vagyis a prognózis: kb. 2050-re Kelet-Európa fel fogja adni, a helyi munkavállalók drasztikus csökkenése miatt képtelen lesz mind a nyugdíjasainak az ellátására, mind az eddigi szociális haló fenntartására. Az utóbbi összeomlása a cigányságot hiperérzékenyen érinti majd. A cigányság érzékenyen érintettsége pedig a maradó lakosságot érinti majd hiperérzékenyen. Gyakorlatilag polgárháború várható a javakért. A legrosszabb helyzetben Bulgária és Szlovákia van és lesz. De lesz okunk panaszra nekünk, magyaroknak is. (Érdemes a kérdésben utána nézni Horváth Aladár megfogalmazásainak.)
NYUGAT-EURÓPA
Ugyanaz, mint Kelet-Európa, csak pepitában: fogy a honos lakosság, növekszik a nem honos, és a nem-honos jobbára integrálhatatlan és ellenséges. Nyugat-Európában a gondot a muszlimok tömegei jelentik. S annyiban még nagyobb gondot, hogy a nagy számuk miatt gyakorlatilag párhuzamos társadalmakat alakítottak ki a befogadó országokban. Elsősorban Németország és Franciaország a veszélyeztetett, de a dráma kifejlete a többi európai országban is csak kitolható, de józanul nézve meg nem előzhető. A fejlett nyugat sem fogja fenntartani a mostani rendszert, és az egyre kevesebb unkából élő nem fogja tudni finanszírozni, eltartani a munkára alig fogható tömegeket. Összeroppanás lesz.
A szerző sorra veszi az európai országokat, s demográfiai adatokkal támasztja alá, amit mond.
HÁTTÉR
A könyv felénél gondolkodtam el azon, amit Pokol Béla az utolsó két fejezetben fejteget: ez a helyzet nem a semmiből állt elő. Mind a honos lakosságcsökkenésnek, mind a befogadott tömegekkel szembeni tehetetlenségnek vannak okai.
Az előzőhöz szükség volt az individualizmus hatalmas térnyerésére, és a hagyományos értékek péppé verésére. Nagy szerepe volt ebben a félrevezetett, félreértett feminizmusnak, a megszokottól eltérő szexuális viselkedési formák egyenjogúsítására és a család, mint érték szétverésére. Így alakulhatott át egy-kétszáz év alatt az anyaság szentsége a „nő, mint tenyészállat”-szemléletté. Így atomizálódott a társadalom, így szűnt meg a nemzet és az ország értéke, és így lett semmivé a család, mint mikrotársadalom.
Másfelől szükség volt arra is, hogy a viszonylag egységes társadalmakat kis csoportokra bontsák, és veszett haragú munkába fogjanak a kisebbségek jogainak védelmében. Tevékenységük fő, bár általában be nem vallott célja nem is annyira az adott csoportok felemelése, hanem sokkal inkább azok fegyverként való felhasználása. Annyira veszett harcba fogtak a jogvédők, hogy ennek következménye az is, hogy aki a tényekhez próbál, például a statisztikákban ragaszkodni, az teljesen egyértelműen rasszista, antiszemita és homofób. (Az utolsó fejezet Thilo Sharazzin-ról szól Sharazzin sikeres pénzügyi szenátor majd a német Szövetségi Bank szenátora volt. Szociáldemokrataként baloldalinak számított. Írt egy hihetetlenül korrekt, őszinte könyvet Németország helyzetéről, a befogadott „vendégmunkásokról”, akik soha nem hagyták abba a vendégséget, a német demográfia adatokról és a bűnözési statisztikákról. Illetve mindezeknek a kozmetikázásáról. A könyve roppant népszerű lett, gyakorlatilag hetente jelent meg új kiadása. Vagyis a szélesebb tömegek a őrükön érzékelve az adatainak valóságát értettek egyet Sharazzin-nal. Akit ennek ellenére lemondattak a tisztségeiről. Nem tett mást, mint elmondta, bemutatta azokat a tényeket, amelyeket évtizedekig szőnyeg alá söpörtek, és amelyeknek következtében egyfelől semmi nem változott, másfelől aminek hatására Németország iszlám országgá fog válni.)
EPILÓGUS
S itt már az én kérdéseim jönnek.
Az okos európai ember ennyire buta-e, ennyire híján van-e az immunitásnak vagy valami, valakik szerveznek a háttérben? S ha igen, mi a céljuk? S hogyan akarják a szellemet a palackban tartani? Ha a cél Európa lerombolása és a tanulatlan, dolgozni nem hajlandó tömegekkel való elárasztása, akkor ebben vajon mi a cél? Itt lesz egy hatalmas terület – amely Afrikához hasonlóan, (és erről Pokol Béla érdekes mód alig beszélt, csak Olaszországgal kapcsolatban írt kb. két mondatot), ahonnan az éghajlatváltozás miatt is elindulnak a még inkább megnövekedett tömegeket Európa felé –, amelynek lakossága passzívan csücsül majd a vallása agresszivitásának erejével a kisebbségeken, de sem kedve, sem tudása nem lesz az érdemi munkához. Rendben, minden mögött a zsidók állnak, Soros György, ugye, de vajon a zsidóknak milyen érdeke fűződik az iszlám-uralomhoz. Hogyan akarnak tőkét csinálni az összeroppant Európából? S nem Európa megerősítése, gazdasági nagyhatalmának a fenntartása állna-e inkább az érdekükben, mintsem a zsidókkal szemben álló iszlám izmosítása? S ha nem az európai zsidók állnak a háttérben, hanem a Wall Street, akkor vajon érthetőbb a metódus?
A lényeg: van még tíz-húsz jó évünk, aztán kereshetjük a megfelelő csadort, imaszőnyeget, illetve készülhetünk a komoly, mérték nélküli polgárháborúkra. Addig meg kereshetünk megfelelő lukakat, ahová az ilyen könyvek megjelenésekor dughatjuk a fejünket.
A fentiek miatt Pokol Béla nyilván felületes sarlatán, rasszista és fasiszta disznó, szobatudós, fotelszociológus és -jogász, dilettáns internet kurkász, Fidesz-talpnyaló, stb., stb. Mint mindenki és bárki, aki nem a mainstream-kötelezőt nyomja. Mert a tények és a teljesen világos prognózisok már nem játszanak. Érdekesen pocsék világ ez!
* https://hu.wikipedia.org/wiki/Pokol_Béla
** Írtam már máshol is, de most nagyon idekapcsolódik. Négy évet húztam le a gyermekvédelemben. Az ottani, saját, nem tudományos statisztikám is arról szól, amit Pokol Béla mond a cigányság demográfiai szerepéről. Sőt, egy személyes sztori még azt megerősíti, amit a cigányság különböző csoportjairól mond. Egy négy gyereket nevelő cigány családnál jártunk egy gyámmal. Az apukát a központból már ismertem, behívott (gépkocsivezető voltam) egy kávéra, cigire, és minden további nélkül azt mondta:
– Amit a cigányságról a jobbos sajtóban olvasol, mind igaz!
A torkomon akadt a kávé, nem győztem prüszkölni.
– Ne te ne! [Nem így mondtam, de trágárság végett ezt az értékelésemet is törülnék, ha őszintén írnék.] Jobbikos cigány vagy?
– Hát, ha akarod… Figyelj, négy gyerek van nálam. Hárommal semmi gond, iskolába járnak, tanulnak. Kettő romungró, egy beás. A negyedik oláh cigány, vele nem lehet mit kezdeni. Integrálhatatlan. A másik három teljesen normális.
– Te melyik vagy?
– Romungro vagyok én is.
– Rasszista vagy a saját fajtáddal?
– Fenét, a tényekről beszélek! Az oláh cigányokat nem lehet beilleszteni.
Erről nekem semmi tapasztalatom nem volt. Aztán gyámok megerősítették, hogy így van. A helyzet az Pokol Béla ugyanezt írja a könyvében a három cigány csoportról.
5/5
Kairosz, Budapest, 2011, ISBN: 9789636624767
(2018)
Azt hiszem, a magam számára megfejtettem a titkot, hogy miért nem nagyon tudtam letenni a sorozat első két kötetét, illetve miért kell mindent bevetnem, hogy nehogy függő legyek (bár Szerelmetesfeleségtásam szerint már az vagyok, elvonási tüneteim voltak, és elviselhetetlen voltam, mert két napig nem tudtam trónokharcolni). 
Hadd legyek őszinte: a 200. oldalig irgalmatlanul hálás voltam a könyv végén található függelékért, amiből megtudhattam, hogy ki-kicsoda, és milyen családi vonatkozásai vannak jobbra-balra, előre-hátra!
Kamaszkoromban olvastam először. Azóta meg többször. De a könyv által felvetett kérdésre a mai napig nem tudom a választ:, mi teszi az embert emberré. Az evolúció nem. Arra már Várkonyi Nándor azt mondta, hogy alapvetően pont az azonosságokra figyel, és pont arra nem, amitől ember az ember.
A közepéig nagyjából a 
Nagyon régóta az egyik legjobb sci-fi, amit olvastam. Nem szájbarágós, nincs benne főgonosz (na, jó, egy van, és világuralomra tör, de nem az ő legyőzése a fő mondanivaló, és nem ördögi figura, csak egy pénzéhes multigazdász), és a megoldás sem old fel teljesen mindent, mégis van katarzis. Izgalmas is a történet, amíg eljut a befejezésig. S még az alakok is hihetőek, hitelesek. 
Nem tudom igazán, valójában mi fogott meg benne, de nagyon megfogott! Nem steril, csilivili techno-sci-fi. A színteréül szolgáló bolygón békés egymásmellettiségben élnek a legkülönbözőbb értelmes lények, de nincsenek száguldó űrhajók, csillagcsaták, bolygó-robbanások, inkább csak egy királyos, képzeletgazdag űrmese. Méghozzá szerethető, jellemmel bíró alakokkal. 
Jiří Menzel egy roppant szimpatikus figura: úgy zseniális, hogy közben teljesen mindennapi fazon, akivel szívesen beülnél dumálni egyet a kedvenc óbudai sörözőbe (persze, Palikához, a Kis Dréherbe!), anélkül, hogy tartanod kellene attól, hogy egy világhírű palival beszélgetsz, és emiatt egészen apróra húznád magadat. 
Olyan kis bizonytalan vagyok…
Először meghökkentem. Aztán csodálkoztam, hogy élvezni kezdtem ezt a kifordított sítlust. Aztán azt mondtam, hogy ez a világ egyik legszürreálisabb, de legszebb szerelmes regénye. 
Ez volt az első, megjelent könyvem. Kicsit hasonló módon született, mint a második, a 
Ez volt a második, eleddig utolsó könyvem, amelyik megjelent. Mivel a sajátom, nem értékelem, mert mennyire veregetheti vállon az ember önmagát? :-) Ezért csak mesélek egy kicsit, értékelés helyett.
Nem vagyok nagy rajongója az összeesküvés elméleteknek. Most mégis egyszerre két könyvet is olvastam, ami, egyik így, másik úgy, erről szól. Egely György nem mond mást, mint azt, hogy az életünk sokkal egyszerűbb lenne, a világ sokkal igazságosabb lehetne, ha bizonyos felfedezések közkincsé lehettek volna. De nem lettek, mert magasabb rendű (értsd: önző, pénzéhes, gyilkos) érdekek még „időben” megfojtották őket. 
Lehetne politikai pamflet is. Lehetne pártideológiai propaganda mélyszántása is. De egyik sem. Amikor a könyv megjelent, a migráció nem volt még olyan fajsúlyos kérdés, mint manapság, és pláne nem volt a választási propaganda része sem.
Tömör, átfogó, de hogy elfogulatlan lenne… Ha nem ezt hangsúlyozná a fülszöveg, nem is kérném számon, mert számomra nem feltétlenül követelmény a politikai elfogultság egy korszak elemzésében. Az elfogulatlanságot jómagam nem is tartom feltétlenül értéknek. Nem hiszem, hogy van bármilyen kérdésben elfogulatlan ember. A realizmus, nos, az igen! De ez a könyv sem nem elfogulatlan, sem nem reális.