Hajaj! Most hogyan írjak erről? Mert valaki írja már meg a mély szerelem vagy az igazi orgazmus milyenségét? Dudich Ákos erre tesz kísérletet.
A VHK-val valami magyar filmben találkoztam először. Kaotikus volt, öncélú és visszatetsző. Aztán amikor megjelent első lemezük, „A halál móresre tanítása”, egy hanglemez boltban dolgoztam, és képtelen voltam végighallgatni. Évek múlva a „Naptánc” adott már valamit. Aztán a Vágtázó Csodaszarvas Fohász egy lóhoz című száma kezdte megértetni a lényeget. Ezerszer meghallgattam, munka közben, metrón, utcán sétálva, és mindig, mindig elkapott a lendülete: vágtatni, pörögni, repülni akartam tőle. Nem könnyű műfaj, de ha az ember rákap az ízére, valami másik világ tárul fel előtte. Műfajilag besorolhatatlan: etno-punck, sámán-punk, pszichedelikus hardcore jelzőkkel próbálkoztak leírni, de voltaképpen csak egyféleképpen lehet: VHK.
Egyszerűen elhiszem a Vágtázóknak, hogy van zene a zenén túl, van Világmindenség, Aki törődik velünk, van értelme az életünknek, nem csak a számlák kiegyenlítése, a csöpögő csapok megjavítása a tét, s hogy van élet a halál előtt. S csak a halála után tudtam meg, hogy Fritznek is a Kis Dréher volt a kedven kocsmája. :-)
Jól megírt könyv, kedvet csinál a VHK zenéjéhez, kísérletet tesz a zene leírásához, a VHK mondanivalójának átadásához. Bár még mindig nem Vasváry-Tóth Yes-könyvének színvonala.Bár majdnem. Csak ezért a félcsillag mínusz.
P.S.: A Könyvudvarban most, 2018 júliusában 590 forintért megvásárolható.
4,5/5
(2011)
