Jiří Menzel egy roppant szimpatikus figura: úgy zseniális, hogy közben teljesen mindennapi fazon, akivel szívesen beülnél dumálni egyet a kedvenc óbudai sörözőbe (persze, Palikához, a Kis Dréherbe!), anélkül, hogy tartanod kellene attól, hogy egy világhírű palival beszélgetsz, és emiatt egészen apróra húznád magadat.
S ha Menzel, akkor persze mindenekelőtt Hrabal és a megunhatatlan, csodálatos, életigenlő Sörgyári capriccio. Naná! aztán jöhet a többi is persze!
A legfontosabb üzenete ennek az interjú-könyvek: alkotni csak akkor érdemes, ha az, amit alkotok jobbá teszi az odafigyelő embert. Ezt fejtegeti Müller Péter is valamelyik könyvében. Azt mondom, ez egy nagyon fontos gondolat.
Nagyjából két nap alatt elolvastam a kötetet. Egyetlen fenntartásom van vele szemben: a kérdező nem rendszerezte a kérdéseit, van, amit többször is feltesz, ahogy ezt Menzel szóvá is teszi, s van benne néhány felszínes, bulváros kérdés is, ami olyan ad hoc-nak tűnik. Az egész értékéből ez mégsem vont le számomra semmit. Még közelebb hozta hozzám Menzel humanizmusát, humorát, az élet, az emberek és az általa képviselt igaz művészet értékét.
4,5/5
