Moha olvasónaplója


Mark Twain – Matt Josdal – Brian Shearer: Tom Sawyer kalandjai

Klasszikusok képregényben

2020. január 24. - Mohácsi Zoltán

A sorozat A Ventus Libro Kiadó tizenkét kötetet jelentett meg a Klaszikusok Képregényben sorozatban. Az alapötlet nagyon jó, és kár, hogy több kötet nem jelent meg. Klasszikus még bőven lett volna. Vagy nem is olyan nagy kár, hogy több kötet nem jelent meg...? A sorozat ötlete kiváló. Azért is…

Tovább

Burkus Valéria: Irány a tenger

Szintén könyvmegállós példány. Amikor beleolvastam, akkor kapcsoltam, hogy én ezt már egyszer, tán a dinoszauruszok idejében, de legkésőbb a teremtéskor, valahol egy messzi-messzi galaxisban már olvastam. Most meg újra.  Jót szórakoztam. Nem tudom másképpen mondani, bár félreérthető, de egy olyan…

Tovább

Astrid Lindgren: Oroszlánszívű testvérek

A régi Delfin-könyves Az ifjú mesterdetektív-et és az Öcsi és a repülő bácsiká -t (manapság Háztetey Károly címen fut) annyira szerettem!  Lindgren neve ezért egyfajta garancia volt, és ezért olyan kis lelkesen kezdtem bele ebbe is… De ez a kötet nem nyert meg magának. Pedig pompás, szép a borítója,…

Tovább

René Goscinny - Albert Uderzo: Asterix és a hősök pajzsa

Na jó, persze, valójában semmi új, de ki az, aki újat vár, amikor a régitől, a beválttól is dől a röhögéstől, és még némi új ismeretre is szert tesz? S különben is: minden Asterix-füzet élmény! S valahogy itt újra sziporkázott a füzet fordítója is. Hurrá! * Sokadik olvasás. Az a jó, hogy bármikor…

Tovább

Shel Silverstein: Lafkádió, az oroszlán, aki visszalőtt

Meglátni és megszeretni… és könyvtárban vadászni. Elejtettem. (Felvettem. ;-) ) Namost, ez annyira nem gyerekkönyv. [[spoiler: Mert azért, lássuk be, amikor (az akkor még nem erre a névre hallgató, vagyis inkább akkor még semmilyen névre nem hallgató) Lafkádió simán, cinikusan felfalja a…

Tovább

René Goscinny - Alberto Uderzo: Asterix és a normannok

Asterix kalandjai 9.

Á, az elfogultság! Mennyi csillagot érhetne egy Asterix-történet, na vajon? Még akkor is, ha filmverziót láttam anno az összes gyerekemmel, akkor még kettővel, mint visszafogott Asterix-fan (azóta húszéves kangyerekem átvette a fanságot). Más a film, s ahogyan lenni szokott, a képregény jobban…

Tovább

Berkes Péter: SOS – szobafogság!

No, kispofáim, mindenekelőtt: ez egy kamaszkönyv. Ahogy azt Berkes Pétertől megszoktuk. A jobbik fajtából, ahonnan az Utánam srácok! is jött. Ráadásul a retróévekből érkezett. Namost két dolog van ebben a könyvben, kispofáim: egyfelől meg kell vizslatni, vajon miért nem másztam falra attól, hogy…

Tovább

Csukás István: A Nagy Ho-ho-ho-horgász

Nem tudom…  Annyira örültem neki.  Elolvasva annyira nem.  Az hagyján, hogy nem is Sajdik rajzolta, csak Füzesi Zsuzsa Sajdik modorában (ezt tán észre sem venné a földi halandó, ha nem tudná; dicsérjük meg érte az egyébként nehezen dicsérhető Füzesi Zsuzsát!).  A sokkal nagyobb baj, hogy a…

Tovább

Fodor Sándor: A felnőttek idegesek

Nem vezetek statisztikát, hogy hány olyan könyv volt az elmúlt években, amit Molyosok hatására olvastam. Nem egy-kettő. Ebben az esetben találkozott a kínálat a kereslettel, mert Fodor Sándor neve egyfajt garancia. S az is. Egy negyedikes gyerek naplója, aki egy íróval való találkozás hatására…

Tovább

Günther Feustel: Jonatán

@Chöpp értékelése miatt lettem kiváncsi erre a kötetre. Rukkola, happ, pár nap, s megint pár nap, s már értékelem is. A rajokkal veszettül nem voltam kibékülve, pedig voltaképpen ötletesek, hol gézdarabokat, hol madártollat használnak a alkotók, és tulajdonképpen plasztikus figurákat teremtenek…

Tovább

V. K. Zseleznyikov: Bocsáss meg, Madárijesztő!

Az utobbi időben ez volt az a könyv, ami leginkább lenyűgözött. Lenyűgözött, mert egy egyszerű történetet úgy mesél el, hogy egyik erkölcsi alapállásból a másikba estem, miközben úgy gondoltam, hogy nagyon határozott alapvetéseim vannak. A történet maga nagyon egyszerű, ezerszer megírt történet,…

Tovább

J. R. R. Tolkien: A babó

Harmadikos voltam alsóban, amikor Herbály Kopasz (ma Toma) kezében egy iskolai reggelinél megláttam: Kopasz egyik kezében kalács, a másikban könyv, s a padra tett kakaóból kortyolt néha.  Szecskó Tamás rajzai fogtak meg, s hogy Kopasz milyen komoly, vasag könyvet olvas. Elkértem tőle, hogy…

Tovább

Kiss Ottó: Csillagszedő Márió

Versek gyerekhangra

Véletlenül találkoztam a kötettel. Szerelmetesfeleségtársam ragadta magához a könyvtárban, én meg csak úgy levettem a polcáról, hogy „vajonmiezez?”. Aztán nem tudtam letenni. Tegnap többször elolvastam. Nem mondom, hogy teljesen egységes, egy színvonalú minden oldala, mert nem az. Voltak olyan…

Tovább

Aszlányi Károly: Kalandos vakáció

Nem tudom mennyire dobják fel a kötetet Gugi Sándor illusztrációi, de hogy egyenértékűek a történettel, az bizonyos. Persze már annak is van egy sajátos bája, hogy a könyv ’57-es kiadását olvastam. A könyv egyértelműen kamaszköny, s nem is akar más lenni. Egy nyár története, hat fiú, két lány,…

Tovább

Gion Nándor: Az angyali vigasság

Ez egy hat az egyben könyv, ugyebár. De mert megérdemli, nagyon-nagyon megérdemli, nem egyben, hanem regényenként szólok Gion Nándor pompás prózájáról néhány szót.    ENGEM NEM ÚGY HÍVNAK  Gion az Gion. Vagy: Gion az Gion! Inkább így. Miközben nagyon is zárt térben és időben vagyunk, fogalmunk…

Tovább