Nem tudom mennyire dobják fel a kötetet Gugi Sándor illusztrációi, de hogy egyenértékűek a történettel, az bizonyos. Persze már annak is van egy sajátos bája, hogy a könyv ’57-es kiadását olvastam.

A könyv egyértelműen kamaszköny, s nem is akar más lenni. Egy nyár története, hat fiú, két lány, finoman érzékeltetett szerelem, kamaszos meggondolatlanság, bátorság, ostobaság, s ami fő, mindezek mögött udvariasság viselkedésben és szavakban egyaránt.

Nem mondom, hogy Pál utcai fiúk, nem mondom, hogy Kincskereső, de mondom, hogy Ágasvári csata és Tatárok a tengeren. S ebben semmiféle alá-fölérendeltség nincsen, csak műfaji megkülönböztetés.

S persze a lényeg: nagyon jókat röhögtem mindvégig, miközben olvastam.

5/5

(2013)