Á, az elfogultság! Mennyi csillagot érhetne egy Asterix-történet, na vajon? 

Még akkor is, ha filmverziót láttam anno az összes gyerekemmel, akkor még kettővel, mint visszafogott Asterix-fan (azóta húszéves kangyerekem átvette a fanságot). Más a film, s ahogyan lenni szokott, a képregény jobban tetszett.

Az adaptációk közül egyedül a Kleopátra küldetés jött be, mert a szellemiséget hozta, s nem a sztorit próbálta hűen filmre vinni; ezért lehetett benne utalgatás a magyar V' Moto-Rockra [jó, persze, ez fordítói lelemény!], a Bruce Lee filmekre, a Sergio Leone-álmodta vadnyugati eposzokra, a mobiltelefonra, s ki tudja, mi mindenre… Zseniális volt! A többi nem annyira, a rajzfilmek sem.

Hozzák magukat a szerzők, na, nagyon hozzák, pereg a sztori, szokásosak a reakciók, jók a poénok, szóval semmi egetrengető, azonkívül, hogy zseniálisan megunhatatlan!

5/5

(2013)