Egy félművelt panelproli nagyon szubjektív olvasó-naplója a 21. század negyedéről

Moha olvasó-NAPLÓJA

Moha olvasó-NAPLÓJA

J. R. R. Tolkien: A babó

2018. július 30. - Mohácsi Zoltán

tolkien_a_babo.jpgHarmadikos voltam alsóban, amikor Herbály Kopasz (ma Toma) kezében egy iskolai reggelinél megláttam: Kopasz egyik kezében kalács, a másikban könyv, s a padra tett kakaóból kortyolt néha. 

Szecskó Tamás rajzai fogtak meg, s hogy Kopasz milyen komoly, vasag könyvet olvas. Elkértem tőle, hogy belenézzek. Aztán elkértem tőle, hogy elolvassam. Tőlem Lóka (később Pipi, aki sajnos már nincsen közötünk) kérte el, tőle pedig már nem tudom, kicsoda. 
Semmit nem mondott Tolkien neve, a fantasy egyáltalán nem volt ismert szó, divat meg pláne nem.

De azonnal kedvenccé vált ez a meseregény. Mert annak olvastuk. S tudom, zúdulni fognak rám a kövek: nekem a Gyűrűk Ura már túl komolyan vette magát. Olvastam többször is, de nem lett olyan kedvenc, mint a A babó (soha nem szoktam meg miatta a hobbit nevet).

Mert A babó még meseregény volt, a műmesék minden szépségével, izgalmával és feloldásával.
(A Gyűrűk Ura-filmre ezért haragszom az orkok miatt: A babó-ban vannak manók meg törpök. A manók lettek később orkká, majd horror figurává a filmben. Nekem Tolkien meséi tündéresék, nem horror-fantasyk. Biztos velem van a baj. Meg azzal, hogy Tolkien-t én előszőr Szecskó Tamás rajzaival olvastam. S azok, amikor izgulni kell, még akkor is kedvesek.)

5/5

(2013)

Móra, Budapest, 1975, ISBN: 9631103749 · Fordította: Szobotka Tibor · Illusztrálta: Szecskó Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://mohabacsi-olvas.blog.hu/api/trackback/id/tr5214151909

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cpt. Flint 2021.01.07. 11:46:51

Szerintem az, hogy te a Babót meseregénynek (legalábbis a Gyűrűk Uránál mesébbnek) olvastad, az jórészt a fordító(k) "hibája".
Én a Gyűrűk Urát olvastam előbb. Én is akkor, amikor még abszolút ismeretlen volt Mo-on Tolkien neve és művei. (Nem csak az övé, mit tudtunk pl. a Dűnéről 1980-ban? Én emlékeim szerint talán egy Iron Maiden szám szövegében találkoztam vele először. A Galaktika is alig-alig hozott le fantasyt.)
Szóval én is egy barátomnál láttam meg a keménytáblás, papír védőborítós köteteket. Kérdeztem a barátomat, hogy mi az, de ő emlékeim szerint nem is olvasta. Mivel én viszont folyton új olvasnivaló hiányában szenvedtem, így elkértem. Ugye ez volt a Réz Ádám által elkezdett és Göncz Árpád által folytatott "klasszikus". Én minden sorát élveztem, és nyilván nekem ez volt az alap elnevezésekben is.
Így mikor én az általad is leírt Babót beszereztem röviddel utána (először könyvtárból, majd antikváriumból), nagyon furcsállottam az elnevezések magyarítását is és kicsit a nyelvezetet is.
De szerintem valójában nem igazán különbözik egymástól a két könyv. A Gyűrűk Ura egy jóval nagyobb szabású sztori, az tény. De könyvként az sem horror. Az ork, tünde, törp elnevezéseket a magyar manó, tündér, törpe fogalmakhoz kapcsolódó automatikus képzettársítások elkerülése miatt nem tartom rossz ötletnek. A "babó" szó nekem kicsit mindig fura volt, nagyon babára vagy öregasszonyra emlékeztetett.
A neveknél (pl. Baggins-Zsákos) egyértelműen a magyarításokat pártolom.

Az biztos, hogy a Gyűrűk Ura már sokkal inkább Tolkien nyelv-, mítosz- és ehhez kapcsolódó történelemteremtő szándékáról/hobbijáról szól, mint a Babó. Ezért valóban sokat markol, és sötétebb is (köszönhetően az alapul/mintául szolgáló nem épp vidám és napfényes északi [germán+kelta] mondakörnek). De a középföldi fejezetek többnyire abban is egyértelműen vidámabbak, meseszerűbbek, hepiendesebbek.

A filmeket csak a könyvektől szinte teljesen elválasztva tudom élvezni, elsősorban a pazar látványviláguk és néhány jó színész miatt.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.07. 15:58:38

@Cpt. Flint:
Hallihó!
Annak oka, hogy én „A babót” meseregénynek kezeltem talán abban van, hogy meseregény. :-)
Nagyjából az első kiadásának évében került a kezembe. Érett alsós általános isis voltam. A könyvet a Móra Kiadó adta, ki, Szecskó Tamás pompás rajzaival. 1975-öt írtunk (ebből fakadón másodikos lehettem). Ez akkor történt, amikor Magyarországon még csak a beavatottak hallottak Tolkien-ről, olvasni meg maximum az angolul tudok egy pici szegmense olvasott tőle bármit. Az írásai megfilmesítéséről itthon meg pláne senki még csak nem is álmodott. A „Gyűrűk Ura” magyarul hat év múlva jelent csak meg. Szóval szerintem ezért kezeltem mesekönyvként.

A Nagy Könyv, bár nem mondom, hogy unatkoztam rajta, felette, miatta, de túl nagy volt, ahhoz képest, hogy mennyi minden nem történik benne. A filmek káprázatosak, de nekem már az is marha hosszú volt. Amikor „A babót” megfilmesítették, és megtudtam, hogy három részes lesz, csak legyintettem. Azóta sem láttam, pedig a fiam nagyon kapacitált.

Cpt. Flint 2021.01.08. 11:40:54

@Mohácsi Zoltán: Fenntartom, hogy ha a Babó meseregény, akkor a Gyűrűk Ura is az. (Hogy ki adta ki, és milyen műfaji megjelölést akasztottak rá, az szerintem másodlagos.) Nincsenek kiontott belek és hasonlók, simán olvasható gyerekeknek. A leíró részek, magyarázatok tehetik "nehezebbé". De mivel én pl. mindig is szerettem Fekete Istvánt, a jó leírások nem szoktak zavarni. Elhiszem amúgy, hogy van, akinek lassú. De szerintem jól van megírva. Van, ahol én sem nagyon viselem el a lassúságot, eseménytelenséget. Pl. Jókait nemigen olvasok. A Nagy Indiánkönyv sem fogott meg Coopertől. A Winnetout meg imádtam.
Tolkiennél ami tényleg mese, az a Woottoni kovácsmester, meg A sonkádi Egyed gazda.

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.08. 18:56:15

@Cpt. Flint:
Jó, a „Sonkádi”-érveddel meggyőztél.
Félig. :-)
Igen, valahol ott lehet a kulcs, amit írtál: „A babóban” kísérletet sem tett Tolkien, hogy olyan hátteret biztosítson a történetnek, mint a Nagy Testvérben.

Egyre több a közös pontunk: Fekete Istvént én is kedvelem, Jókait meg én sem, Cooper nyögvenyelősen ment, Karl May nyelés nélkül csusszant.

Nem beugratós kérdés, csak kíváncsiság: Esterházy Péter, Krasznahorkai László írásaival hogyan vagy?

Cpt. Flint 2021.01.09. 22:02:15

@Mohácsi Zoltán: Esterházytól van, ami érdekelt, tetszett, megvan. Harmonia caelestis, Javított kiadás, Egy nő. Az ÉS-ben megjelent dolgait is többnyire szerettem. Krasznahorkait nem emlékszem, hogy olvastam volna, hacsak novellát nem...

Mohácsi Zoltán · https://mohabacsi-olvas.blog.hu 2021.01.10. 21:08:59

@Cpt. Flint:
Na, akkor van, ami nem stimmel. :-D
Nekem ők ketten tutira azok, azok totál legyőztek.
süti beállítások módosítása